A HÁFTÁRÁ RÖVIDEN

 

Párbeszéd a csüggedőkkel

A második vigasztaló Háftárának szintén Jesája próféciáit választották (Jesájá 49:14–51:3.). A vigasztaló a csüggedőkkel száll vitába, őket igyekszik érvekkel meggyőzni. Az első aggodalom: “Elhagyott engem az Örökkévaló és az Uram elfelejtett.” (uo. 49:14.) A válasz: ahogy az anya nem felejtheti el magzatát, úgy a Gondviselés jósága sem apadhat el irántunk. Jönnek a fiak, hosszú tömött sorokban, hogy szűk lesz számukra a hely. Jesájá jövendölése most századokat, sőt ezer éveket ölel át, hiszen mindig újabb visszatérők és építők érkeznek Izraelbe, a világ minden pontjáról egész a mai napig. A csüggedők másik aggodalma, hogy megvan-e a régi bensőséges kapcsolat Isten és Izrael között. A válasz: hol van a váló levél? Ilyen nincs, bűneink árnyékolták be a viszonyt, “Miért kiáltottam, ha nem felel senki?” (uo. 50:2.) De a megváltozásra ott az erő és az akarat. Ha felelünk, ha követjük az Örökkévalót, az igazságra áhítók megvigasztalódnak, pillantani kell a kútforrásra, amelyből az igazság ered, Ábrahámra, Sárára, akiket megáldott az Isten, akkor lesz vigasz, öröm és vígság, háladal és ujjongó ének.

D.G.

Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 46. szám – 2014. július 31.