A HÁFTÁRÁ RÖVIDEN
 

Korach: Bírák alkonya

Mózes a megvesztegethetetlen, az erkölcsi tisztaság jelképe nem érti, miért támadják: “Nem vettem el tőlük még egy szamarat sem, s egyikükkel sem tettem rosszat” (4Mózes 16:15.). Sámuel a megvesztegethetetlen, az erkölcsi tisztaság jelképe nem érti, miért elégedetlenek vele. “Kinek szarvasmarháját, vagy szamarát vettem el magamnak?” (1Sámuel 12:3.) A nép mégis királyt követelt. Hiszen rendben is van, királyt választani nem bűn, a bírák korszaka, amikor mindenki azt tette, amit jónak látott, végéhez közeledett. Sámuel, aki bíró volt és próféta, alig túl az ötvenen, nem értette a nép zúgolódását. Mi rosszat tett? Igazságot szolgáltatott mindig, nem oly öreg, hogy feladatának ne feleljen meg. Bár távolról Korách leszármazottja, mégis Mózes szellemének ápolója, követője. Engedve a népakaratnak, talált királyt Saul személyében. A háftárá Sámuel búcsúbeszéde, mellyel bírói címéről lemond (uo. 11:14–12:22.). Figyelmeztetésképpen aratás idején megeredt az eső, de nem kell félni, ha nem pártolnak el az Örökkévalótól, ő sem hagyja el népét “mert elhatározta, hogy néppé nevel maga számára benneteket” (uo. 12:22.)

Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 39. szám – 2014. július 31.