Haftaránk a 1Mózes elejéről a 2Királyok Könyvének (4.) elejére visz bennünket, ahol Elisa próféta csodatetteivel ismerkedünk meg. Először megsegít egy jajveszékelő asszonyt, akit a hitelezők szorongatnak és el akarják verni gyermekeit. Elisa csodát tesz és a kis gyűszűnyi olajból megállás nélkül ömlik az életet adó, világító — mint szimbólum is csodálatos — olaj.
Utána egy sunémbeli asszonynak, kinek mindene megvan — de semmije nincs, mivel gyermektelen — Elisa gyereket ígér, és valóban: egy év múlva megszületik a gyerek. Ez az egyébként, ami a háftárát a heti szakaszhoz kapcsolja: ott is, itt is gyereket ígér az isteni Gondviselés egy gyermektelen házaspárnak. A heti szakaszban Ábrahámnak és Sárának, míg itt a sunémita asszonynak, ki azt mondja a prófétának, hogy ne „etesse” őt, vagyis ne szédítse, ne áltassa. Azután, amikor a gyerek napszúrást kap és meghal, anyja megismétli mondván „hiszen mondtam, hogy ne áltass!” Elisa ekkor ismét csak csodát tesz, és életre kelti a gyereket.
Elisa csodatettek sorozatával alapozza meg tekintélyét, mestere, Illés halála után. Csak így válik azzá ami: egy prófétává, kinek szájából Isten beszél. Illés is csak azután lett ismert és elismert, miután a caretái özvegy holtnak vélt fiát csodálatos módon életre keltette. Ekkor mondotta az özvegy, a gyermek anyja: „Most már tudom hogy Te Isten embere vagy, és hogy igaz a Te szádban az Örökkévaló igéje” (1Királyok 17:24.).
Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 4. szám – 2014. július 21.