A gyűlöletbeszéd, amely öl

“Süllyesszétek a zsidókat vértengerbe, öljétek őket kedvetekre” – ez egy átlagos dal, amit a palesztin tévé sugároz. A zsidók ellen elkövetett gyilkosságok dicsőítése az elmúlt négy hónapban 30 izraeli életét követelte.

Január 17-én a 38 éves Dafna Meirt késelte halára otthonában, gyermekei szeme láttára egy, a szomszédos faluban élő arab fiatal. Kihallgatása közben a gyilkos elmondta, hogy tettét a hivatalos palesztin tv-csatornán látott, Izraelt becsmérlő és az erőszakot dicsőítő programok motiválták.

Azon túl, hogy a hivatalos palesztin média kedvező színben tünteti fel a terrorcselekményeket, gyakran egyértelműen a zsidók meggyilkolására szólít fel. Jó példa erre az a zenés videoklip, melyet két héttel Dafna Meir meggyilkolása előtt sugárzott a mérsékeltnek mondott Fatah mozgalom televíziós csatornája. A zene szövege szerint “süllyesszétek a zsidókat vértengerbe, öljétek őket kedvetekre”. A Fatah központi bizottságának elnöke nem más, mint a Palesztin Hatóság elnöke.

Egyes palesztinok új taktikával próbálják csillapítani a gyűlöletbeszéd miatti kritikákat: letagadják a terrorcselekményeket és Izraelt vádolják uszítással. Még akkor is így tesznek, amikor a merényletet filmfelvétel bizonyítja, és az elkövetők beismerik tettüket. Állításaik szerint csupán Izrael próbálja befeketítetni a palesztinokat.

A hazugság nagyon egyszerű: pusztán felcserélik az áldozatot és a tettest.

Aki józanul gondolkodik képes különbséget tenni a bűncselekmény, illetve a bűncselekményt megelőzni próbáló vagy annak következményeit csökkenteni kívánó intézkedések között. Amikor palesztin támadók megkéseltek egy fiatal nőt – ahogyan azt Ibrahim Alan és társa tette a 24 éves Slomit Krigmannal a közelmúltban – , majd a helyszínre érkező biztonsági őr lelőtte az elkövetőket, akkor a késelők követtek el terrorcselekményt, a biztonsági őr pedig a törvényeknek megfelelően teljesítette kötelességét. Másképpen értelmezni az esetet – ahogyan ezt annyi palesztin és szimpatizánsuk teszi – nem más, mint feje tetejére állítani az erkölcsöt, az igazságot és a józan gondolkodást.

alaqsa_knife

Az a kísérlet, mely elismert médiaszereplők részvételével, körmönfont módon megfogalmazott nyilatkozatok segítségével igyekszik más értelmezést adni a történteknek, nem rendelkezik több legitimitással, mint a közösségi weboldalakon uszító palesztinok kommentjei.  A hazugság hazugság marad, függetlenül attól, hogy milyen tetszetősre igyekeznek maszkírozni azt.

Próbáljunk elképzelni egy amerikai szenátort, aki a következő módon emlékezik meg a szeptember 11-i merényletekről: “A nemzetek harcos történelme során, a sahid (mártír) érdemli a legnagyobb megbecsülést. Nincs nagyobb dicsőség, mint a sahada (az Allahért vállalt halál).” Most képzeljük el ugyanezt a szenátort a képviselőház helyettes elnökeként, amint egy képviselőtársától megvonatja a szót, amiért az kritizálni merte őt a gyilkosságokat támogató beszédéért. És hogy még pikánsabb legyen a dolog, képzeljük el, hogy mindezt azzal indokolta, hogy ellene uszított az elhallgattatott képviselő.

Nevetséges? Hihetetlen? Az lenne bárhol a világon, kivéve az izraeli demokráciában.

Pontosan ez történt ugyanis Jeruzsálemben október 21-én, amikor a Kneszet helyettes házelnöke, Ahmed Tibi elvette a szót a befogadásügyi minisztertől, miután az kritizálni merészelte az arab politikus terrorizmust éltető beszédét, amely a Palesztin Hatóság egyik megmozdulásán hangzott el, s amelyben dicsőítette a zsidókat meggyilkoló “mártírokat”.

Nem is kell jobb bizonyíték az izraeli demokrácia erejére és a szólásszabadság fontosságára, mint a fenti eset. Izrael határozottan védelmezi lakosai politikai és állampolgári jogait, köztük 1.7 millió arab polgáráét is, akik a lakosság egyötödét teszik ki és 13 képviselővel rendelkeznek a 120 tagú Kneszetben.

Cartoon glorifies terrorist who attempted to murder Rabbi Yehuda Glick

Cartoon glorifies terrorist who attempted to murder Rabbi Yehuda Glick

Izrael arab lakosai szerves részét képezik a társadalomnak. Sokan közülük magas pozíciót töltenek be a politikai életben, a Legfelsőbb Bíróságon vagy diplomáciai hivatalokban. Jellemző módon, egy olyan földrajzi térségben, ahol a nők jogait általában lábbal tapossák, a nők helyzetén javítani kívánó parlamenti bizottság elnöke nem más, mint  egy arab képviselő asszony, Aide Touma. Ezen túl a Kneszet a napokban szavazta meg egy 3,7 milliárd sékeles pénzügyi csomag elkülönítését, mely kizárólag az arab szektor fejlesztését szolgálja majd.

Izraelben, mint minden jogkövető országban, a törvény egyformán vonatkozik mindenkire, legyen az zsidó, arab vagy bárki más. Vonatkozik ez az uszítást szankcionáló jogszabályokra is.

Ami természetesen nem csak Izraelben van így. AZ ENSZ Biztonsági Tanácsának 2005-ös, 1624-es számú határozata “a lehető leghatározottabban ítéli el a terrorizmusra való felbujtást”, illetve “elítéli a terrorcselekmények igazolását vagy dicsőítését, melyek további terrorcselekményeket eredményezhetnek”.

Az Izraelt támadók kifordított logikája alapján a Biztonsági Tanács a bűnös a terroristák és támogatóik elleni felbujtásban. Ez egy olyan kettős mérce, melyet nevén kell nevezni.

Elérkezett az idő, hogy a nemzetközi közösség leszámoljon az igazság olyan átlátszó meghamisításával, mint amely a palesztin közbeszédben annyira elterjedt. Ideje annak is, hogy fellépjenek a gyűlöletbeszéddel szemben, mert az – ellentétben Izrael legitim panaszával a palesztin erőszak és uszítás miatt –, gyilkosságokhoz vezet.

Forrás: Newsweek

  • Küldés emailben