A FOGALMAK ÁTÍRÁSA?

A Chászidé umot háolám-kifejezés szó szerinti fordítása: “a világ népeinek jámborai.” Magyarul “A világ jámborai”-kitüntetés neveként került be a szélesebb köztudatba.

Mint ismeretes az izraeli Jád váSém-intézet ezzel a kitüntetéssel fejezi ki a zsidó nép háláját azok iránt a nem zsidó emberek iránt, akik a holocaust idején zsidók életét mentették meg.

A kitüntetés nevének magyar fordítása is tükrözi a tartalmat, amelyet a Rámbám (Rábbi Mose ben Majmón, 1135-1204), a zsidó filozófus, vallásunk nagy törvénymagyarázója szánt ennek a fogalomnak, amikor megalkotta. Ebben az értelemben honosodott meg ez a kifejezés azóta a zsidó irodalomban és gondolkodásban. Héberül persze a tartalma pontosabb, mint egy nem zsidó nyelven, mert a világ népei (umot háolám)-szóösszetétel a héberben kizárólag a nem zsidó népeket jelenti.

A fenti gondolatok előrebocsátását azért tartottam szükségesnek, mert a Valóság nevű folyóirat 1996. évi 5. száma A történelem átírása címmel közli Randolph L. Braham magyar származású történésznek, a magyarországi holocaust kiváló amerikai kutatójának egy írását Hernádi Miklós fordításában, és ebben a romániai nacionalisták és a holocaust viszonyát tárgyaló cikkben ilyen mondatok olvashatók: “A magyarországi Igaz keresztény-ügyek Yad Vashem-beli szakértője, Sari Reuveni szerint…”, “… még nem támogatta túl lelkesen Ronen professzor (egy izraeli zsidó – H. Gy.), hogy Sorbant avassa Igaz kereszténnyé a Yad Vashem.” “…Ronen professzor úgy vélekedett, hogy Sorban megérdemli az Igaz keresztény címet már pusztán annak alapján is, amit a rabbi írt róla.” stb.

Bevallom, kellett egy kis idő ahhoz, hogy rájöjjek, a cikk a “A világ jámborai” nevű kitüntetés intézményére gondol, amikor az “Igaz keresztény”-kifejezést használja, de ennek okát felfognom még mostanáig sem sikerült. Vajon mi indíthat arra egy olyan nagy tudóst, mint Braham professzor, hogy olvasóiban azt az érzést keltse: Izraelben a zsidók egy zsidó állami intézmény keretében a nem zsidó világ legnagyszerűbb emberei iránt érzett hálájukat azzal fejezik ki, hogy ezeket az embereket a (mondjuk meg nyíltan: a zsidó vallás által el nem fogadott) kereszténység értékskáláján helyezik el, ahelyett hogy saját hagyományaik legszentebbike szerint adják meg nekik a legnagyobb tiszteletet. Miért torzítja el ilyen értelmetlenséggel a valóságot? Miért kell a zsidó és a nem zsidó köztudatból kimosni a zsidó gondolkodásnak ezt a már intézménnyé is vált sajátosságát?

A jiddis nyelvben van egy szófordulat: “a jid fun a ganz jór”. Arra a zsidóra mondják, akinek a világon semmilyen más érdeme sincs azonkívül, hogy egész évben ott van az imaházban és így vele együtt, könnyebben megvan a közös imádkozáshoz szükséges tíz férfi. E sorok írójának még ennyi érdeme sincs. Szomorú, hogy neki kell emlékeztetnie a holocaust egy olyan kiváló tudósát, mint Randolph L. Braham, akit nagyon nagyra becsül: egy nép, egy közösség a maga alkotta fogalmaiban is tovább él, teljes pusztulása csak fogalmainak, gondolatainak megsemmisülésével következik be.

Braham professzor cikkében a történelem átírása ellen lép fel. A történelmet azonban a fogalmak “átírásával” is meg lehet hamisítani.

Hollander György

Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 25. szám – 2014. július 28.