Ha képesek vagyunk ellenállni az egészségtelen ételek csábításának, akkor spirituális növekedést érhetünk el, írja az aish.com.
Ros hásáná, a zsidó újév az ember teremtésének évfordulója. Az első embernek adott első isteni parancs így szólt:
És megparancsolta az Örökkévaló Isten az embernek, mondván: A kertnek minden fájáról ehetsz; de a jó és rossz tudásának fájáról ne egyél… (1Mózes 2:16-17)
Vagyis az Istentől kapott parancsolat koncepcióját a Tóra nem mással vezeti be, mint az étkezés és az önkontroll tematikájával. A Tórában, mint az közismert, semmi sem szerepel véletlenül. Az sem véletlen, hogy a „szeresd embertársadat” parancsolatának mintájára Ádám nem azt a parancsot kapta elsőként, hogy „szeresd az Örökkévaló minden teremtményét” vagy hogy „ne legyenek más isteneid”. Az első emberpár, minden valaha élt ember archetípusa nem etikai vagy vallási jellegű, hanem evéssel és önmegtartóztatással kapcsolatos parancsolatot kapott, ráadásul ezt az első parancsot hamarosan követte az első próbatétel is:
És látta az asszony, hogy jó a fa eledelre és hogy gyönyörűség az a szemnek és kívánatos a megtekintésre… (1Mózes 3:6)
A Tóra itt azt tanítja nekünk, hogy a micva első megtestesülése az étel csábításával szemben gyakorolt önmegtartóztatás.
Az első emberpár történetéből a következő hét elvet szűrhetjük le:
- Bizonyos élvezetek azért vannak, hogy élvezzük azokat.
- Bizonyos élvezeteket érdemes inkább elkerülni.
- A vágy és a csábítás valódi és létező dolog.
- A vágy és a csábítás leküzdhetetlennek tűnhet.
- Az ember racionalizálja a vágyát, hogy végül engedjen.
- A sikerhez vezető útnak tartalmaznia kell az önmegtartóztatást.
- Valószínűleg sor kerül majd botlásra és lehetőség van a megváltásra, soha nem szabad tehát feladni.
Ha az ember tudatában van e hét elvnek, akkor könnyebben legyőz bármiféle csábítást, legyen szó akár ételről, akár bármi másról. E bölcsesség figyelmen kívül hagyásával az önkontroll (pl. diéta) bukásra van ítélve, mert állati természetünk „az ajtónál hever” (1Mózes 4:7), és ugrásra készen várja a csábítást.
Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy ötszáz, de még ötven évvel ezelőtt sem jelentett az étel olyasfajta csábítást, mint manapság. Mintegy fél évszázaddal ezelőtt azonban olyan változások történtek az élelmiszeriparban, melyek megváltoztatták a táplálkozással való kapcsolatunkat. Az egyik a hatvanas évek mezőgazdasági forradalma, mely világszerte óriási élelmiszertöbbletet eredményezett, vagyis a kalória nagyon könnyen és olcsón elérhetővé vált sokak számára. A második pedig az élelmiszerek mesterséges előállításának széles körben való elterjedése volt, ami a szem és az ízlelőbimbók számára túlságosan is kívánatossá tett rengeteg élelmiszert. E két együttható nyomán az emberekben megnőtt a vágy az egészségtelen táplálékok, illetve a túlfogyasztás iránt, így a korábban csak szórványosan jelen levő csábítás egyetemessé vált. Márpedig ez a fajta csáberő rendkívül erős, hiszen a testünk minden nap ételt kíván, viszont gyakran jóval több kalória áll a rendelkezésünkre, mint amennyire valójában szükségünk van. A kihíváshoz hozzájárul továbbá a rengeteg hirdetés és reklám, melyek lépten-nyomon egészségtelen ételek túlzott fogyasztására buzdítanak, valamint az a tény, hogy a só, a cukor és a zsír függőséget okoz. Mindezek azt jelentik, hogy rendszeresen próbatételnek vagyunk kitéve és el is bukunk. Az Édenkert tiltott gyümölcse nagyon is valóssá vált a számunkra.
A csábítás elleni küzdelem azonban spirituális izmokat épít.
Maga a küzdelem fontos ahhoz, hogy magasabb szintre emelkedjünk. A vágy minden egyes megtapasztalása egyben új lehetőséget is jelent önmagunk magasabb szintre emelésére. Ha ellenállok a csábításnak, mivel tudom, hogy valójában nem lenne jó nekem, ha engednék a vágynak, akkor elérem az élet elsődleges célját. Így válik a csábítás (amennyiben képesek vagyunk ellenállni neki) ajándékká, így erősíti a vágy spirituális izmainkat. Az evéssel kapcsolatos vágyak pedig minden egyes spirituális kihívás archetípusát jelentik. Aki képes kiállni ezt az elsődleges próbát, annak számára a többi csábítás is könnyebben kezelhetővé válik.
Mose Chaim Luzzatto rabbi szavaival (Meszilát jesárim, 1. fejezet):
A világ valójában egyensúlyban van: ha egy ember a világot követi és eltávolodik Teremtőjétől, akkor kárt szenved, és rombolja a világot is. Ám ha megtartóztatja önmagát és egyesül Teremtőjével, és arra használja a világot, hogy azzal Teremtőjét szolgálja , akkor magasabb szintre jut és vele együtt a világ is magasabb szintre jut.
Az egészségtelen ételek, a lustaság vagy más rossz szokás csábításával szembeni önmegtartóztatás által magasabb szintre emeljük magunkat és a világot. Ez az egészséges életmód parancsolatának alapja, és ez az, ami mind magasabb lépcsőfokokra vezet minket a spirituális létrán.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.