Mióta Budapestre költöztem, mindig nagyon érdekelt a város zsidó történelme, ezen belül is különösen sokat foglalkoztam a mikvék történetével. Az ebből összeállt anyag egy 17 részes sorozatban jelent meg az Egység magazinban.
Az egyik első mikve, amelyről dokumentumok állnak rendelkezése, a budai Rác fürdő. Annak ellenére, hogy közfürdő volt, egyes részeit a rabbik elfogadták mikveként, amit a nők használhattak havi alámerülésükhöz. 1858-ban a fürdőbe látogatott Halberstam Chájim (1797–1876) újszandeci (jiddisül: canzi) rebbe, és megállapította, hogy az nem kóser. Véleményét egy hosszú írásban fejtette ki, valamint Szofér-Schreiber Ávrahám Smuél (1815–1872) pozsonyi rabbihoz fordult levélben, véleményét kérve az ügyről. A pozsonyi rabbi az 1858. július 9. válaszában kósernek nyilvánította a fürdőt. A napokban valaki felhívta a figyelmemet a történet folytatására, ami az izraeli Söárim napilapban (1952. december 24. 7. oldal) jelent meg, ahogy alább olvasható héberből fordítva.
A cádik áldása
„[…] Azok között, akik korábban a mai Budán található Ofen fürdőkben tisztálkodtak, ott volt a szent Gáon Chájim Halberstam, a canzi rabbi bölcs, a Divré Chájim című könyv szerzője is. […] A cádik, szokása szerint, amikor megérkezett a zsidó közösségbe, odafigyelt a város vallási szükségleteire, és az derült ki számára, hogy melegfürdőt használnak a nők megmártóztatására, ami szerinte nem volt megengedett. A Gáon nem habozott írni a pozsonyi rabbinak, hogy csatlakozzon hozzá a fürdőben való merítkezés érvénytelenné nyilvánításában, a responsum írásában részletezett okok alapján […]
A pozsonyi rabbi valóban teljesítette a cádik kérését és azonnal válaszolt, de nem értett egyet a fenti írásában megadott okok alapján a tilalommal. A Ktáv Szofér […] esedezett a cánzi rebbe előtt: „[…] beszéljen az Ofen fürdőkben lévő városi őrzőikkel [vagyis a közösségi rabbikkal – a. szerk.] […] Ők majd megvizsgálják az összes részletet. […]Ez a válasz nem nyugtatta meg a cánzi rebbét, és egy nem-zsidó ember házában helyet bérelt és ott rendezett be egy megfelelő mikvét. Akik követték a cánzi rebbe véleményét, bizonyára használták ezt a mikvét, amit a cádik hozott létre. Az idők múlásával az eset teljesen elfelejtődött.
Hatvan évvel később, az első világháború után, amikor Budapesten a kommunisták kerültek hatalomra, és ez a hatalom megszüntette a zsidó vallási intézményeket a városban, amelyek a hivatalos zsidó közösséghez tartoztak, az egész közösség feloszlott és megszűnt. A mikvével rendelkező fürdő az államhoz került, a vallásos zsidók nagyon aggódtak és szívük fájdult, hogy hol lesz nekik mikvéjük. A helyi idősebbeknek eszükbe jutott a cánzi rebbe mikvéje, amely egy városi nem-zsidó házában található. Azonnal egy delegációt választottak ki, hogy tárgyaljon […] A nem-zsidó sértegetéssel és átkozódással fogadta a delegációt, és nem akart velük beszélni, kiűzte őket a házából. Néhány nap múlva azonban meghívta a delegációt a házába, és elmondta nekik, […] hajlandó nekik átadni a mikvét, mert eszébe jutott […]hogy az apja szent emberként tisztelte ezt a cádikot, ezért a cádik és az apja iránti tiszteletből […]átadta nekik a pince kulcsait, ahol a mikvével rendelkező hely volt”.
Ön hallott a Tanácsköztársaság idejének titkos mikvéjéről?
A cikk szerzője, Álter Méir rabbi (1892–1965) Galíciából alijázott a Szentföldre 1933-ban. A történet tehát nem személyes visszaemlékezése, hanem – ahogy a cikk egy korábbi verziójában szerepel – a pozsonyi születésű Benedikt Jechiéltől (1908–1960) hallotta.
A magyar olvasó számára rögtön feltűnhet, hogy valami nem stimmel. Nem világos, hogy mit koboztak el, hiszen a Rác fürdő sosem volt zsidó hitközségi tulajdonban. Mindezek mellett tudott, hogy az 1800-as évek végén az ortodoxok nem a Rác fürdőt használták mikveként, hanem az Erzsébet körút 49-51. szám alatti fürdőt (lásd Egység 113. szám 18–19. oldal), így nem érthető, mi volt az aggodalom oka. Érdeklődtem egy pár embernél, de senki nem tudott mondani semmit a cánzi rebbe rejtett mikvéjéről. Ezért az olvasókhoz fordulok, hátha valaki ki tudja egészíteni a történetet, hogy világosabbá váljon.
Oberlander Báruch
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 23. szám – 2024. február 15.