A kétségbeesés fojtogató fátyla szállt a zsidó legendák földjére, Berdicsev csodálatos városának egy rozoga kis házára, Hének rabbi otthonára, ugyanis egyetlen leánykája súlyosan megbetegedett. Siralom és szomorúság költözött a korhadt deszkafalak közé, s az aggódó szülők reszketve lesték, hogy túlél-e leányuk, vagy az Örökkévaló elszólítja magához a paradicsomba.
Az asszony azóta nem aludt szemhunyásnyit sem, mióta csak egyszem szülöttje az ágynak esett. Sápadt arccal virrasztott a betegágy mellett és sírva imádkozott Isten irgalmáért, míg leánykája forró lázban viaskodott a halál követeivel.
Egy reggel aztán nem bírta tovább az asszony, odament férjéhez, aki az egész, álmatlanul töltött éjszaka a szent könyveket tanulta, s így kérlelte őt: „Hének, édes uram, menj el a cádikhoz, s könyörögj neki imádkozzék a Teremtőnek a leányunknak. Segítsen rajta, különben elvész.”
Hének rabbi összeroskadva indult reb Jicchák Lévi rabbihoz. Aznap reggel viszont a berdicsevi cádik is gondterhesen ült kopott karosszékében, mert érezte, hogy az angyalok, akik a jámborok könyörgéseit viszik tovább az Úr trónusához, ma hajnalban nem fogadták el imáját, melyben Izrael fiaiért könyörgött. Bezárták előtte a kolosszális égi kapukat, s ő megértette, hogy egyik haszidját halálos veszedelem fenyegeti…
A rebbét még jobban lesújtotta, amikor megtudta, hogy Hének rabbi leánya lesz az áldozat. Egy fiatal lélek fizet a sok rosszaságért, amit a földön elkövetnek. Könyörögni próbált, de hasztalan. Egy égi hang megsúgta neki, hogy hiába emeli föl a szavát a föld porából. A kis Sárának, Hének leányának lelkét már várják a paradicsomban és az Ég döntését semmi sem változtathatja meg. A zsenge testtől el kell szakadnia a léleknek, hogy a végtelen Magasságokba emelkedhessen.
Azonban reb Jicchák Lévi megmakacsolta magát, s a szokásosnál is nagyobb elánnal imádkozott: „Ábrahám, Izsák, Jákob Istene, hallgasd meg imámat! Te végtelen jóságodban nem utasítod vissza alázatos kérésemet. Ősapánknak, Ábrahámnak megengedted, hogy közbelépjen Szodoma megmentéséért, hallgasd meg hát gyarló szolgádat is és hagyd meg az életét ennek a jámbor és serdülő leánykának! A Világok Ura vagy, aki nem követhetsz el igazságtalanságot, Te adtad nekünk nagy kegyelmedben a Törvényt, megtanítottál, hogy a tisztát elválasszuk a tisztátalantól, a jót a gonosztól, az igazat a hamistól. Én a te legkisebb szolgád, Jicchák Lévi mondom: Sára, Hének leánya élni fog, mert élnie kell. Megéri még, hogy gyermeke lesz és örülni fog a lakodalmán!”
S erre újból leszólt egy égi hang: „Sára, Hének leánya életben marad. De te, Jicchák Lévi, aki vakmerőnek mutatkoztál az Örökkévalóval szemben, nem jutsz be az eljövendő élet országába!”
Erre pedig a berdicsevi cádik ujjongó örömben perdült táncra. Énekelt, ugrált, akárcsak egy kis gyermek, aki valami pazar ajándékot kapott: „Áldott légy Uram, Istenem, hogy most már szerethetlek anélkül, hogy a mennyei jutalom gondolata szennyezné be szívem tiszta szeretetét. Imádlak és szeretlek Istenem, még földi és mennyei életem árán!”
| „A caddik imája”, Egyenlőség, 1924. 43. évf. 30. szám, 9. oldala alapján. |