A zsidók által fogyasztott nedűk közül valószínűleg a bor a legnépszerűbb, és talán a legfontosabb is. A bor az öröm hagyományos szimbóluma, amely számos ünnepi alkalommal kerül az asztalra.
A zsidó népet a Tóra és más zsidó szent könyvek a borhoz hasonlítják, és a metafora elég pontos – írja publicisztikájában Lawrence Hajioff rabbi az aish.com-on. Mint kifejti: a bor előállításához időre van szükség, és elég sok stációja van a folyamatnak. Ahhoz, hogy jó bor készüljön, a szőlőt össze kell préselni, így mutatkozik meg igazi lényege, és ahogyan a bor is egyre jobb lesz a korral, úgy szeretnénk, ha az életünk is hasonló módon alakulna – írja a rabbi.
A zsidó nép ugyanilyen – magyarázza Hajioff rabbi. Sütkérezünk a tőkéken, mint a szőlőfürtök, szépen, kényelmesen. De ahhoz, hogy kibontakoztassuk valódi lehetőségeinket, emberként dolgoznunk kell rajta, és ehhez szükség van némi nyomásra is. Így hozhatjuk ki magunkból a legtöbbet. Egy másik hasonlattal élve:
a hajók a legnagyobb biztonságban a kikötőkben vannak, de nem arra építették őket.
A bornak van egy másik tulajdonsága is, változást hoz. Ha felelősségteljesen fogyasztják, akkor örömöt tud kiváltani az emberekben. Azok az alkalmak, amikor zsidóként bort iszunk, szintén a változás időszaka. Például bort iszunk a körülmetélés szertartásának alkalmával. Ez az a változás, amelyen egy kisfiú keresztülmegy, amikor a zsidó nép részévé válik. Bort isznak az esküvőn is a hüpe alatt. Két addig egyedülálló ember egy zsidó családot alapít, ez szintén olyan változás, átalakulás, amelyet érdemes borral ünnepelni.
Nem utolsósorban ott van a sábát. A kidus és a bor átvezet minket a hétköznapiból egy szent időszakba. A bor íze így már magához a sábáthoz kapcsolódik.
A bor összehoz bennünket, egyesít a zsidó ünnepek alkalmából és életünk örömteli eseményeinél. Emlékeztet bennünket arra, hogy bár az élet tele van kihívásokkal, de a szőlő is a préselés után lesz édes bor.