Ünnepi sorozatunkban érdekes hanukiákat mutatunk be a világ különböző tájairól. Az ötödik részben az eddigi pad formához képest egy másik kialakítással, a menóra alakkal ismerkedhetünk meg, azon belül pedig egy frankfurti hanukiát veszünk górcső alá.
A 18–19. században az askenáz területeken a viaszgyertyák használata kezdett dominálni az olajjal szemben, ezzel pedig szinte majdnem párhuzamosan elterjedt a hanukiák talán legismertebb formája, a menóra típus. A változásoknak földrajzi és kultúrtörténeti okai is voltak. Egyfelől az olajat askenáz térségben jóval nehezebb volt beszerezni és drága is volt, másfelől a pogrom veszélynek kitett közösségek tagjainak nem volt módja, vagy szándéka arra, hogy a csodát nyilvánosan hirdesék, így a gyertyagyújtás az otthonok belsejébe költözött, a felfüggesztés elvesztette relevanciáját. Alapvetőnek tűnhetett egy, már olyan ismert formához visszanyúlni, mint a menóra, már csak azért is, mert az ünnep a szentélybeli menóra olajának csodáján alapszik. Tehát a menóra hét karjának bővítésével és kis továbbgondolásával megalkották a kilenc ágú gyertyatartót, mely utóbb a legnépszerűbb hanukia forma lett.
A menóra, mint hanukiai forma első említése a korai 3. századból való a Brajtából (a Misnából kimaradt szóbeli tan leírt kötete), ám ezekről tárgyi lelet eddig nem került elő. A legkorábbi darabok még egyértelműen próbáltak – az anyaghasználatot leszámítva – hasonlítani a Tórában leírt menóra formára: „És készíts lámpát tiszta aranyból; vert munkával készíttessék a lámpást: szára, ágai, kelyhei, gombjai és virágai belőle legyenek. Hat ág jöjjön ki oldalaiból: a lámpás három ága az egyik oldalából, és a lámpás három ága a másik oldalából. Három mandulaforma kehely az egyik ágon, gomb meg virág, és három mandulaforma kehely másik ágon, gomb meg virág; így a hat ágnál, melyek kijönnek a lámpásból. És a lámpáson négy mandulaforma kehely, gombjai meg virágai. És egy gomb két ág alatt belőle és egy gomb két ág alatt belőle és egy gomb két ág alatt belőle; a hat ágnál, melyek kijönnek a lámpásból. Gombjaik és ágaik belőlük legyenek; az egész egy darabból verve, tiszta aranyból. És készítsd mécseit, hetet, hogy midőn felteszi mécseit, világítsanak az eleje felé.” (2Mózes 25:31–37.)
A menóra típusú hanukiák unikális példája az a frankfurti gyertyatartó, melyet Johann Adam Boller (1679–1732) ötvösmester készített. A hanukia bár mutat hasonlóságot a Tórában leírt menórával, elsősorban a gyertyatartó karjainak díszítésében, mégis számos újítást is tartalmaz. A hanukia egyik újdonsága a színezett zománc berakások, a talapzat oktogonális kialakítása, mely forma viszonylag ritkaság számba megy a hanukiák körében, nem beszélve a sámesz fölött elhelyezett szoborról.
A talapzaton elhelyezett négy darab, fehér alapon téglavörös mázas zománckép egy-egy, Jákov életével kapcsolatos tórai jelenetet ábrázol, úgy mint:
Jákov és az angyal harca: „És hátramaradt Jákob egyedül; és tusakodott vele valaki a hajnal feljöttéig. Midőn ez látta, hogy nem bír vele, megérintette csípőjének forgócsontját; és kificamodott Jákob csípőjének forgócsontja, amint tusakodott vele.” (1Mózes 32:25–26.)
Lábán juhainak megitatása: „És volt, midőn meglátta Jákob Ráchelt, Lábánnak, anyja fivérének leányát és Lábánnak, anyja fivérének juhait, akkor odalépett Jákob és elgördítette a követ a kút szájáról és megitatta Lábánnak, anyja testvérének juhait.” (1Mózes 29:10.)
Jákov álma: „És álmodta, hogy íme létra van állítva a földre, teteje pedig az eget éri; és íme, Isten angyalai föl és alá járnak rajta. És íme, az Örökkévaló állt fölötte és mondta: Én vagyok az Örökkévaló, Ábrahámnak, a te atyádnak Istene és Izsák Istene; a földet, melyen te fekszel, neked adom és magzatodnak. És magzatod lesz, mint a föld pora és kiterjeszkedsz nyugatra és keletre, északra és délre, és megáldatnak általad a föld összes nemzetségei, meg magzatod által. És íme, én veled vagyok és megőrizlek, bárhol jársz és visszahozlak erre a földre, mert nem hagylak el, amíg meg nem tettem, amit neked mondtam.” (1Mózes 28:12–15.)
Rebeka és Eliezer találkozása a kútnál: „ Íme, én állok a vízforrásnál és a város embereinek leányai kijönnek vizet meríteni; legyen tehát, hogy a leány, akinek mondani fogom: Nyújtsd csak korsódat, hogy igyam, ő pedig azt mondja: Igyál és tevéidet is megitatom – azt jelölted ki a te szolgádnak, Izsáknak és erről tudom meg, hogy kegyelmet műveltél az én urammal. ” (1Mózes 24:13–14.)
A Jákovval kapcsolatos tórai jelenetek utalhatnak a megrendelő nevére, de a hanukia törzse közepén látható oroszlán által tartott pajzs szarvas és galamb karcolatai szintén lehetnek utalások a tulajdonosok nevére, a szarvas a Cvi névre, vagy annak jiddis változatára, Hirschre, míg a galamb a Tojba női névre reflektálhat. Középen a sámesz felett az egyik leghíresebb hanukai történet kulcsszereplőjének, Juditnak szobra emelkedik ki, aki Holofernész levágott fejét tartja.
Habár a 42,5 x 36,3 cm-es hanukia szobordíszei erősen szembemennek a faragott kép és alak készítésének tilalmával (2Mózes 20:4.), mégis tórai jeleneteket ábrázol, ráadásul a szigorúbb hagyománynak megfelelően ez egy olajjal használt hanukia: a karok végén olajgyűjtő van, csepp alakú végében a kanóc helyével. Érdekes keveredése ez a zsidó hagyománynak a korszak divatjával.
Cseh Viktor
Források:
A tórai szövegeken kívül:
Berger, Maurice et al., Masterworks of the Jewish Museum. New York: The Jewish Museum, 2004. 114–115.; 134. o.
Bloch, Abraham P., The biblical and historical background of Jewish custumes and ceremonies. New York: Ktav Publishing House, 1980. 273. o.
Braunstein, Susan, Five centuries of Hanukkah lamps from the Jewish Museum: A Catalogue Raisonné. New Haven and London: Yale University Press, 2004. 9.; 158. o.