1925 tavaszán illusztris vendégek érkeztek a pesti izraelita hitközség rabbinátusi hivatalába: báró Kornfeld Móric (1882–1967) és lovag Wahl Oszkár (1866–1939) kereste fel a hivatal igazgatóját, dr. Groszmann Zsigmond (1880–1945) főrabbit, ám a látogatás oka cseppet sem volt felemelő: ugyanis, a hazai zsidó arisztokrácia két prominense a felekezetből való kitérését jelentette be.
Jóllehet, a báró és a lovag kitérését nem illett szóval bírálnia a rabbinak, ez bizonyára roppant nehezére esett, hiszen mint Dohány utcai rabbi jól ismerte nem csupán őket, de az egész családot; a báró apósát, egyben a lovag sógorát, csepeli Weiss Manfréd (1857–1922) bárót, aki a pesti neológ főzsinagóga egyik rendszeres látogatója volt, aki a legnagyobb áhítattal imádkozta végig az Isten-tiszteleteket. De a báró esetében nem kevesebbet nyomott latba, hogy édesapja, báró Kornfeld Zsigmond (1852–1909) a hitközség egykori alelnöke volt, kinek otthona híres volt szigorúan kóser konyhájáról, s hogy az asztalánál akkor sem mulasztották el a bencsolást, vagyis utóáldást, ha miniszterek voltak ott vendégségben…
Groszmann rabbi így csak annyit mondott, hogy a báró úr kitérését már 1919-ben tudomásul vették, mire Kornfeld kijelentette, hogy akkor csak „bejelentette”, de nem tért ki, tényleges kikeresztelkedése most történik. Wahl lovag pedig – talán lelkiismeretfurdalásból (?) – hozzátette, hogy ha a hitközségnek szüksége lesz az ő anyagi segítségükre, akkor azért „ezután is állnak rendelkezésére”.
Ezt a szemtelenséget viszont már Groszmann rabbi sem tűrhette tovább és Wahl felvetésére ekképp felelt: „Nem hiszem, hogy a hitközség abba a helyzetbe fog kerülni, hogy önökre szoruljon és önöktől valaha valamit elfogadjon.”
Majd a rövid, de éles diszkurzus után a rabbi bevezette a kitértek halottas könyvébe a két nevet. Így ért véget egy zsidó történelmi család felekezeti története…
| Forrás: „A báró ur kitért”, Egyenlőség, 1925. 44. évf. 15–16. szám, 11. old. |
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.