E sorok egy 12 éves budapesti lánytól származnak, 1933-ból. A lányt úgy hívták: Szenes Anikó. A világ ezen a néven ismeri őt: Cháná Szenes. A fiatal lány Budapesten, városi zsidó környezetben nőtt fel, jól ismerte kora kulturális trendjeit. Naplót vezetett, verseket írt, így pallérozta írói tehetségét, hogy felnőve fiatalon, 33 évesen elhunyt apja, Szenes Béla író, újság- és színpadi író nyomdokaiba léphessen – számol be az Izraeli Nemzeti Könyvtár blogja.
Cháná Szenes archívumát 2020-ban helyezték el az Izraeli Nemzeti Könyvtárban. A jegyzetfüzetek a 23 évesen mártírhalált halt fiatal lány anyja, Katerina (Salzberger Katalin) jóvoltából kerültek Izraelbe. A dokumentumok között egy hétéves korától fogva vezetett füzet is található, melybe csodálatos és letisztult kézírással az anyai nagymama, Fini vezette be a verseket, unokája diktálása nyomán. A költeményekből kihallatszik a gyermek hatéves korában elveszített apja miatt érzett gyásza mellett a világ szépségei és a magyar táj állandó változása fölött érzett öröme és lelkesedése.
E versek között található a Chanuka című alkotás, mely 1933. december 10-én született. A Szenes család nem volt igazán vallásos, a 12 éves szerző a Baár-Madas református gimnáziumba járt, de a családban fontos volt a zsidó öntudat. A gimnázium – magasabb tandíjért – zsidó és katolikus tanulókat is felvett. E vers valószínűleg egy vallásóra nyomán született, melyet az intézménybe járó zsidó lányoknak tartottak. Szerzője fiatal kora ellenére már tetten érhető benne a nemzeti büszkeség és öntudat és az a szilárd határozottság, mely később is vezette őt. Ehhez az ideológiához kiválóan illeszkedik a görögök ellen fellázadó és a végsőkig harcoló, nemzeti és vallási különállásukra büszke és azért bármit feláldozni hajlandó zsidók története. Cháná Szenes így is halt meg: 18 évesen, 1939-ben kivándorolt az államalapítás előtti Palesztinába, ahol csatlakozott a Hágáná nevű fegyveres szervezethez. Egyike volt azoknak az ejtőernyősöknek, akiket 1944 márciusában Jugoszláviában dobtak le azzal a küldetéssel, hogy átlépve a magyar határt, megpróbálják megakadályozni a magyarországi zsidók deportálását. A küldetés kudarcba fulladt. Chana Szenest elfogták, megkínozták és a nyilas hatalomátvételt követően agyonlőtték.
A Chanuka című verset Avigdor Hameiri költő fordította héberre a Szenes Anikó halálának első évfordulójára megjelent, héber nyelvű „Cháná Szenes: Élete, küldetése és halála” című kötetbe.
Chanuka
Chanuka van, a gyertya fellobog
És minden zsidó szív erősen feldobog.
Eszünkbe jutnak hősi képek
Eltünedezett, ősi népek.
Volt Pháraók kora, volt görög uralom,
S nem törhetett meg minket semmi hatalom.
Vittük a Thórát, vittük velünk,
Abból merítettük minden hitünk.
És mentünk a pusztán éhezve, szomjazva,
De velünk volt Isten, nem voltunk elhagyva.
S mi, kik ilyen ősöktől származunk,
Nem csüggedünk, mi tovább harcolunk,
Hisz biztatóan int a gyertyafény:
Ne csüggedj, Isráel, van még remény!
Fotó: Wikimédia
