Áv hó elsejével megkezdődött az un. „nojntég”, vagyis a kilenc gyásznap, ami megelőzi tisa beávot, a zsidóság legmélyebb gyásznapját, melyen a jeruzsálemi Szentély pusztulását siratjuk.
„Amikor Áv megkezdődik, csökkentjük az örömünket”
áll a Talmudban (Taanit 26b).
Az elmúlt közel két hét már gyászidő volt, amikor a Szentély elvesztését siratjuk, ám a mai naptól a gyász szigorúbb lesz. A tisá beáv böjtjéig hátralevő 9 nap szokásai közösségenként eltérőek lehetnek, de általában elmondható, hogy ebben az időszakban tartózkodunk a húsevéstől, borivástól, a tisztálkodáson kívüli fürdőzéstől, zenehallgatástól és általában minden vidám eseménytől.
A gyászt szüneteltetjük szombaton, ilyenkor szabad húst és bort fogyasztani, illetve a micva-lakomákon, mint például egy erre az időszakra eső brit milán (körülmetélés) vagy egy Talmud traktátus befejezése tiszteletére rendezett szijum ünnepségen. Ez utóbbi kapcsán a Rebbe javasolta, hogy
minél több ilyen szijum ünnepségen vegyenek részt az emberek, akár mind a kilenc napon egyen-egyen, még akkor is, ha nem veszik igénybe a húsevés tilalma alóli felmentést.
Jesájá könyvére hivatkozva: „Cion jog [Tóra] által váltatik meg és megtérői igazság [adomány] által.”(Jesájá 1:27), a Rebbe arra biztatott, hogy ebben az időszakban
többet tanuljuk a Tórát (elsősorban a Szentély törvényeit), és bőkezűbben adakozzunk, mint máskor.
