A fiúk 13 évesen lépnek a háláchá szerint meghatározott felnőtt korba, amikor minden parancsolat ugyanúgy érvénes rájuk, mint bármely más felnőtt férfira. Ugyanez a lányoknál 12 évesen következik be. Bölcseink szerint a gyerekek ebben az életkorban válnak elég éretté ahhoz, hogy kellő értelemmel rendelkezzenek, és felelősséget vállalhassanak saját tetteikért. Innen ered a bár micva, a parancsolat fia, illetve a bát micva, a parancsolat lánya kifejezés.
Vannak, akik azt mondják, hogy a 12., illetve 13. életév, mint mérföldkő a parancsolatok vonatkozásában, a szóbeli hagyomány részei, vagyis nincs semmiféle írásos forrásunk, mely explicit módon kijelentené ezt az életkort, hanem Mózes a Szináj-hegyen kapta a szóbeli Tan többi elemével együtt (erről nemrégiben éppen e sorozatban, a tfilinnel kapcsolatban írtunk).
Mások azonban úgy találják, hogy a Tórából következtethetünk ezekre az életkorokra, méghozzá abból a történetből, mely leírja, hogy hogyan pusztította el Sechem város lakosságát Simon és Lévi, megtorlásul azért, mert Sechem királyának fia megerőszakolta húgukat, Dinát. A szöveg az „is” – férfi kifejezést használja Simonra és Lévire. Bölcseink kiszámították, hogy Lévi ekkor 13 éves volt. Ez a legfiatalabb életkor, amikor a Tóra valakiről férfiként beszél, ebből vonhatjuk le azt a következtetést, hogy a Tóra szerint a 13 éves fiú már férfi.
A lányok azonban, magyarázzák bölcseink, korábban érnek testileg és egyéb vonatkozásokban is. A Talmud szerint ezt már a teremtés történetében láthatjuk, amikor ezt olvassuk (M.I. 2:22):
És alakította az Örökkévaló Isten a bordát; melyet kivett az emberből, asszonnyá és elvitte azt az emberhez.
A „vájiven” szó, melyet úgy fordítunk, hogy „és alakította”, azt is jelentheti: „és megértést, értelmet adott neki”, ami arra utal, hogy az Örökkévaló úgy teremtette az asszonyt, hogy hamarabb éri el a mentális érettség fokát, mint a férfi.
A Tórában a húszéves kor szerepel mérföldkőként, mind az adózás, mind pedig a bevonulás és a katonai szolgálat megkezdése szempontjából. A polgári időszámítás szerinti 200 körül keletkezett Misnában, valamint az 550 körül leírt Talmudban már egyértelműen a 12, illetve 13 éves kor jelenti a felnőttség határát, vagyis erre az időszakra már bizonyosan kialakult a bát micva és a bár micva dátuma: 12 év és egy nap a lányoknál, illetve 13 év és egy nap a fiúknál az a fordulópont, amikortól kötelesek a parancsolatok teljes betartására: kötelesek a böjtnapokon böjtölni, esküjük pedig érvényes eskü.
A Talmud szerint a fiúk számára a testi érés és az erkölcsi fejlődés egyaránt elengedhetetlenül fontos jele a bár micva kornak. A midrásokat tartalmazó, Ávot deRabbi Nátán című gyűjtemény így ír az erkölcsi fejlődésről:
„A gonosz ösztön [jécer hárá] a gyermekkel együtt növekszik és elkíséri őt attól a pillanattól fogva, hogy előbújik anyja méhéből. Azt a gyermeket, aki megszegi a szombatot, nem tartja vissza semmi, azt a gyermeket, aki egy életet készül elvenni, nem tartja vissza semmi… A 13. életévétől fogva azonban megszületik benne a jó ösztön [jécer hátov]. Ha ekkortól meg akarná szegni a szombatot, a jó ösztön figyelmezteti őt.”
Tegyük hozzá azonban azt is, hogy a bár micva ünnepség nem érettségi, vagy egy kurzus végét jelentő ünnepség. Éppen ellenkezőleg! Nem a múltbeli teljesítményt ünnepli, hanem a kezdetet. A felnőtt élet kezdetét, annak a korszaknak a kezdetét, amikor a felnőttkorba lépő fiú, vagy lány egyre növekvő értelmét és bölcsességét felhasználva, felelős döntéseket hozva haladhat a Tóra útján és szolgálhatja az Örökkévalót, hogy szebbé és jobbá tehesse a világot.
zsido.com
Forrás: chabad.org és myjewishlearning