A Kveller nevű amerikai zsidó szülői közösség olvasóit nemrég arra kérték, idézzék fel: milyen furcsa dolgokat hallottak gyermekként a szüleiktől arról, hogy „mit nem csinálnak a zsidók”. Az eredmény több mint 500 válasz – ezek között akadtak jól ismert babonák, humoros túlzások, és olyan mondatok is, amelyek generációkon át öröklődve szinte igazságként éltek tovább a gyermekek fejében. Íme néhány különösen érdekes (vagy épp mosolyt fakasztó) példa.
„A zsidók nem esznek majonézt” – és nem is isznak tejet?
Ez volt a leggyakoribb válasz. Sokan mesélték, hogy gyermekkorukban meglepetéssel tapasztalták: nem mindenki néz furcsán a tejivásra vagy a majonéz használatára – pedig zsidó családjaikban ezek szinte tabunak számítottak. A tej kapcsán talán az lehet a háttérben, hogy egyes zsidó családokban kósersági megfontolások miatt korábban kerülték a tej és hús együttes fogyasztását – sőt, olykor a tejtermékeket általában is. A majonéz megítélése már kevésbé egyértelmű, de talán az „olajos-krémes” állaga miatt sokak szemében hasonlónak tűnt a tejtermékekhez, így az is a kerülendő dolgok közé került.
„A zsidók nem fütyülnek”
Több válaszadó is megemlítette, hogy gyerekként megtiltották nekik a fütyülést. Az egyikük később megtudta, hogy ennek történelmi oka lehet: egyes visszaemlékezések szerint a pogromok idején a kozákok fütyülve vonultak végig a zsidó negyedeken – a hang tehát félelmet és rettegést idézhetett elő a szülőkben vagy nagyszülőkben.
„A zsidók nem adományozzák el cipőiket”
Bár elsőre talán furcsán hangzik, egy olvasó szerint ennek az a babonás alapja, hogy „mintha valaki a lelkén járna”, ha az ember másnak adja a lábbelijét.
„A zsidók nem tartanak babaváró bulit”
Ez a hiedelem valójában sok családban ma is élő hagyomány: a várandósság alatti ajándékozás és ünneplés kerülése a ’ájin hárá’, azaz a „rossz szem” elkerülését szolgálja.
Minden gyermek álma: egy cuki háziállat
Ez a furcsa hiedelem is több olvasónál előkerült. Valaki például úgy nőtt fel, hogy a zsidók nem tarthatnak kutyát, mert a pogromok idején az üldözők is kutyákat használtak. Másnál a kósersági szempont jelent meg: a szülők azt mondták, nem lehet háziállatot etetni, mert a táp nem kóser. (Egy válaszadó végül meglepődve tapasztalta, hogy a rabbi gyermekei bizony kutyát tartanak.)
„A zsidók nem laknak főútvonalon”
Ez a válasz meglepően gyakran előfordult. Egyesek szerint ez a rejtőzködés, mások szerint a polgáriasodás jele lehetett. Valaki például úgy értelmezte, hogy „az előkelőséghez hozzátartozik a csendes mellékutca”.
„A zsidók nem síelnek, nem motoroznak, nem sátraznak…”
Sok válasz érkezett arra vonatkozóan, hogy mi mindent „nem csinálnak a zsidók”, különösen, ha az adott tevékenységben benne rejlik valamilyen veszély. A sztereotipikus „aggódó zsidó szülő” képe itt sokszor visszaköszönt – persze némi öniróniával.
Bár ezek a mondatok elsőre furcsának vagy viccesnek tűnhetnek, többségük mélyebb kulturális tapasztalatokra, múltbeli félelmekre vagy egyszerűen családi szokásokra vezethető vissza. Egy biztos: a zsidó identitás nemcsak a Tóra tanításaiban él tovább, hanem azokban az apró történetekben is, amelyeket generációról generációra adunk tovább – néha teljesen komolyan, máskor pedig egy mosoly kíséretében.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.