Ez Európa egyik legöregebb és egyik legszebb zsidó imaháza.

A zsinagóga 650 éves évfordulójára rendezett ünnepségen a helyi közösség 125 tagján kívül részt vett Franciaország főrabbija, Haim Korsia, más rabbik, valamint a helyi katolikus érsek és egy befolyásos imám. “Megmutatjuk, hogy történelmünk és gyökereink milyen mélyen kapaszkodnak Franciaország talajába.”- mondta beszédében Korsia főrabbi, majd hozzátette, hogy Provence-ban a polgári időszámítás szerinti első századtól éltek zsidók.

Az első zsinagógát 1367-ben alapították ezen a helyen, ezt építették át keresztény művészek a XVI. században. Az épület barokk stílusú belső terét aranyozott ornamensek díszítik és kékre festett kupola koronázza. A rabbi szószéke szokatlan módon, keresztény templomi szokás szerint a padokra és a tóraszekrényre néző balkonon áll.

Belső tér

Maga a zsinagóga, egy nagyobb épület részeként, egykor zsidó közösségi központként szolgált. Itt kapott helyet egy kilenc méter mély mikve, melyet egy természetes forrás türkizkék vize táplál, egy meleg fürdő, egy kóser vágóhíd, valamint hatalmas, valaha egész évben üzemelő kemencék. Az építészek mindent megtettek annak érdekében, hogy grandiózus művüket elrejtsék a világ elől: a kicsi, fából készült bejárati ajtó semmit nem árul el az épület nagyszerűségéről, nehogy felhívja magára a kívülállók figyelmét.

Belső tér

Az idegenvezetőként dolgozó Françoise Richez a carpentrasi közösség tagja. Ő mesélte el, hogy a zsinagóga a helyi zsidóság történelme mellett az antiszemitizmus történetéről is tanúskodik. Carpentras egyike volt annak a mindössze négy helységnek a mai Franciaország területén, ahonnan a zsidóknak még a IV. Fülöp uralkodása idején, 1306-ban hozott kiűzetési rendelet után sem kellett távozniuk. A jeruzsálemi Héber Egyetem egyik előadója, Rám Ben-Sálom beszélt arról, hogy a zsidók – fizetség ellenében – maradhattak a pápai tulajdonban levő települések: Carpentras, Avignon, Cavaillon és L’Isle-sur-la-Sorgue zárt, őrzött és zsúfolt, carrière-nek nevezett gettóiban. Mint sok más helyen Európában, megkülönböztető jelzést kellett viselniük.

A zsidónegyedekben álló zsinagógákat keresztények tervezték, mivel a zsidók csak kereskedőkként, vagy pénzkölcsönzőkként dolgozhattak. Ennek az építészetnek példája Carpentras, egy másik pedig az 1494-ben épült cavailloni zsinagóga. Mindkettőnek jellegzetessége, hogy ha a közösség a rabbira néz, hátat kell fordítania a tóraszekrénynek. A felolvasáshoz a rabbinak fel kellett vinnie a Tórát a neki fenntartott balkonra. Cavaillonban a mai napig őrzik a kerekeken guruló, hordozható tóraszekrényt, ami ezt a célt szolgálta.

A közel sem ideális körülmények ellenre a carpentrasi zsidók leleményes közösségi központtá fejlesztették a zsinagógájukat, kihasználva a rendelkezésükre álló, igencsak korlátozott teret, belső udvarokat és föld alatti járatokat. Az épületben a zsidó élet számos aspektusához szükséges felszerelés és berendezés megtalálható, még maceszsütödéjük is volt.

Mikve

A carpentrasi zsinagóga napjaink franciaországi zsidósága számára a zsidók mély helyi gyökereit bizonyítja: “Egy olyan időszakban, amikor Franciaország egyes utcáin azt kiabálják: ‘Zsidók, takarodjatok, Franciaország nem a tiétek’, a carpentrasi zsinagóga és annak 650 éve bizonyítja, milyen mélyre nyúlnak itt a gyökereink. ” – mondta Carine Benarous, a marseille-i zsidó közösségi központ kommunikációs menedzsere. A közösség számára nem ismeretlen az erőszakos antiszemitizmus: 1990-ben – még jóval a jelenlegi terrorhullámot megelőzően – neonácik egy csoportja sírkövek tucatjait zúzta össze a település ősi zsidó temetőjében. Bár az évek során több, antiszemita jellegű támadás is volt a környéken, Carpentras zsinagógája azon kevés zsidó imaházak közé tartozik Franciaországban, melyeket nem véd a katonaság, és a belépéshez nem szükséges biztonsági ellenőrzés sem. Turisták is szívesen látogatják az épületet, de este hatkor visszaváltozik múzeumból zsinagógává, ahogy a közösség tagjai imádkozáshoz gyülekeznek.

650 éves évforduló

Forrás: Arutz7

Megszakítás