Ez az első, aranyból készült gyöngy, mely az első Szentély korából maradt ránk. Az ékszer olyan jó állapotban maradt meg, hogy a felügyelő régész először úgy vélte, a modern korban készült.

A gyöngyre a Templom-hegyi átszitáló projekt egyik résztvevője bukkant. A kilencéves Benjámin Milt még augusztusban látogatott családjával a jeruzsálemi parkba, ahol az egykori Szentély területéről származó, a muszlimok által illegálisan kitermelt és szemétnek nyilvánított, mintegy 9000 tonnányi földet és törmeléket szitálják át egyedi módszerrel, önkéntesek bevonásával. Az 1999-ben barbár módon kiásott és a Kidron-völgybe szórt, töredékekkel és értékes leletekkel kevert földet dr. Gavriel Barkay és Cáchi Dvira archeológus szerezték meg és kezdték átszitálni 2004-ben azzal a céllal, hogy jobban megértsék a Templom-hegy történelmét és egyben megőrizhessék azt az utókor számára. A kezdeményezésből nemzetközi projekt alakult ki, melyen több mint 200 ezer önkéntes vett eddig részt az évek során. A törmelékből már számtalan, párját ritkító lelet is előkerült, például ez az amulett, melyet szintén egy gyerek talált meg.

Az önkéntesek húsz asztalnál dolgoznak, a vizes átszitálás módszerével. Ez a technika tette lehetővé, hogy rábukkanjanak a kicsi, de annál értékesebb aranytárgyra: „Mivel szitálunk, viszonylag sok ékszert találunk” – magyarázta Cáchi Dvira régész, az átszitáló projekt társalapítója és társigazgatója, és hozzátette: aranyat ritkán találnak, különösen a korai időszakból. Az elmúlt 16 évben a projekt résztvevői több mint 500 ezer tárgyra bukkantak, köztük 5000 érmére, valamint feliratokra, cserépdarabokra, egyiptomi korszakból származó kultikus figurákra, ékszerekre, valamint háborús emlékekre és maradványokra.

A fiú egy vödörnyi törmelék átválogatása közben vette észre a tökéletes állapotban megmaradt, pici, virág formájú hengert, mely összesen négy sor apró aranygyöngyből áll. Amikor az átszitálás során egy-egy vödörnyi törmelékkel végeznek az önkéntesek, a helyszínen felügyelő szakértők megnézik a megtalált és osztályozott leleteket, és még egyszer átvizsgálják a törmeléket, nehogy valami kárba vesszen. A rendkívül jó állapotú, hat milliméter átmérőjű és négy milliméter magas, aranyból készült gyöngyről azonban első ránézésre ő sem vette észre, hogy milyen különleges és régi leletről is van szó. Csak később, a nyáron talált leletek szortírozása közben tűnt fel dr. Gavriel Barkay régésznek, hogy ez a darab megdöbbentően hasonlít néhány gyöngyre, melyeket korábban az első Szentély korabeli temetkezési helyek feltárása közben talált a jeruzsálemi Ketef Hinom sírbarlangjaiban. Bár azok a gyöngyök ezüstből készültek, alakjuk és megmunkálásuk, valamint az ehhez használt granulációs technika teljességgel megegyezik. Hasonló gyöngyöket Izrael más lelőhelyein is találtak különféle korszakokból, többségükben a polgári időszámítás kezdete előtti XII. és VI. század közötti időszakból, a vaskorból.

Az első Szentély időszakából származó aranyékszerek rendkívül ritkák, elsősorban sírokban, vagy kincsleletekben fordulnak elő. Ennek részben az az oka, hogy az aranyat újra és újra felhasználták, nemzedékről nemzedékre. Az pedig, hogy ennyire tiszta aranyat találjanak, szintén különleges, mivel a korszak aranytárgyaiban többnyire nagy mennyiségű ezüst is volt. Ez a darab azonban tiszta aranyból készült, és ennek megfelelően méretéhez képest súlyos is. „A granulációs technika óriási szakértelmet és tapasztalatot követel, mert sok és sokféle műveletet kell végrehajtani a megfelelő eredmény elérése érdekében. A gömböcskék apró, szénből, vagy szénporból készült ágyon, rendkívül magas hőmérsékleten megolvasztott, apró fémdarabokból állnak össze. Amikor a fém megolvadt, a folyadékot a felületi feszültség gömb alakú cseppekké húzza össze. Egy másik módszer szerint a folyékonnyá olvadt fémet nagyobb magasságból csöpögtetik egy tálba, és folyamatosan keverik a cseppeket.” – magyarázta Cáchi Dvira

Jelenleg még nem tudják biztosan a kutatók, hogy milyen célt szolgált a gyöngyszem. Az átszitáló projekt szakértői szerint elképzelhető, hogy a Szentélybe látogató, fontos személyiség ruházatát díszíthette, esetleg egy kohéné, vagyis Szentélyben szolgáló papé volt, mivel akkoriban a hétköznapi ember nem viselt aranyat. Dvira szerint az is elképzelhető, hogy egy karkötő, vagy nyaklánc része volt, és még előkerülhetnek hasonló darabok: „Ha van egy arany gyöngyszemünk, akkor annak, akié volt, nemcsak egy darab gyöngye volt, hanem egy egész, aranyból készült ékszere.” Miután fény derült a gyöngy jelentőségére, az átszitáló projekt munkatársai felhívtak minden, az adott napon önkénteskedő családot, míg végre ráleltek Benjáminra, hogy gratulálhassanak a felfedezéshez, és átadhassák neki az érte járó emléklapot.

Dvira azt is elmondta, hogy a projekt a koronavírus-járvány ellenére is üzemel új helyén, a Mászuot-kilátónál, természetesen betartva a kormány által előírt távolságtartást és egyéb előírásokat. A projektet alapítványi pénzekkel is támogatják, és a Bár Ilán Egyetem szakértői felügyelik.

zsido.com

Forrás: JPost és TOI