Így készül a szigorúan örzött, kézzel készített macesz.
Bnéj-Bráktól Brooklynig zsidók tízezrei állnak sorba minden évben, hogy drága és törékeny kincset vásároljanak maguknak és családjuknak: kézzel készített smurá mácát (smire maceszt), ezt a kerek kézműves terméket, melyet különös gonddal őrzött összetevői tesznek igen speciálissá: a lisztjéhez felhasznált búzát nemcsak az őrléstől kezdve óvják a nedvességtől, hanem már az aratás előtti időszakban is. A smurá annyit tesz: őrzött.
A különleges odafigyelés, valamint az intenzív fizikai munkával járó készítési folyamat miatt az őrzött kézi macesz ára nagyon magas, 20 és 60 dollár (5 500- 16 500 Ft) között adnak el egy fél kilót. Az ár még tovább emelkedik, ha organikusan termesztett búzát használtak fel a készítéshez, és még annál is tovább, ha organikus tönkölybúzából sütötték a maceszt. A termelőknek azt is bele kell kalkulálniuk az árba, hogy előfordulhat: az időjárás, vagy más tényezők miatt a gabona nem felel meg a nagyon szigorú vallási követelményeknek, és nem veszik meg a terményt.
A magas ár ellenére azonban nagy keletje van a kézzel készített smurá mácának. Létezik olcsóbb, gépsoron sütött smurá mácá is, mely négyzet alakú, mint a hagyományosan ismert, egyszerű macesz, de annál jóval szigorúbb feltételek mellett készül, őrzött lisztből és vízből. Ennek ára kilónként 5 -7 000 Ft. Sokan vannak, akik csak kézzel készült smurá mácát fogyasztanak a széderen, és olyanok is, akik az ünnep egész időtartama alatt csak őrzött maceszt esznek. Ennek oka a hidur micvá gyakorlata (a.m. a parancsolat megszépítése), melynek keretében az ember akár a lehetőségeit is felülmúlva igyekszik még szebbé tenni a tórai parancsolatot.
A washingtoni Ohev Sholom zsinagóga rabbija, Shmuel Herzfeld így fogalmazott: „A vásárló számára ez egy lehetőség, hogy megvegye a mai zsidóság számára elérhető, egyetlen szent élelmiszert. Ez egy üzlet: vegyenek kevesebb húst, és több smurá mácát.” Mitchell Weitzman, baltimore-i ügyvéd szerint a smurá mácá érzelmi értékkel bír: „A feltálalt smurá mácá az autentikusság érzését biztosítja a számunkra.” Van, aki egész évben kézi smurá mácát eszik, és az ünnep után vásárolja fel az immár jóval olcsóbban adott terméket: „Mindig tartok egy dobozzal az autómban” – meséli az izraeli Tali Aronsky. – “Egész évben ropogós marad, és azonnal fogyasztható.”
A sütéshez – hagyományos módon – olyan vizet használnak, melyet napnyugta után, de az éj beállta előtt húztak egy kútból, és őrizték egész éjszakán át. Ennek neve májim selánu, azaz a mi vizünk. A vizet a liszthez adják, a meggyúrt tésztát feldarabolják, nyújtják, lyuggatják és 1300 fokon, szénnel és fával fűzött kemencében mintegy 20 másodperc alatt megsütik. Hűlés után megvizsgálják a maceszlapokat, az égett, vagy törött darabokat kidobják, vagy olcsón eladják, az ép darabokat pedig dobozba teszik. Hét lap nyom fél kilót.
A Satmar Bakery szukottól peszáchig, mintegy fél éven át üzemel, és nagyjából 50 ezer – napi több mint 500 – kilogramm macesz készül benne. Vákuumcsomagolt termékeik októbertől peszáchig frissek maradnak. „15 féle maceszunk van” mondja a Satmar Bakery vezetője, Eli Hershkowitz, aki tavasszal Arizonában keresi a megfelelő búzát, nyáron pedig Marokkóban és Olaszországban kutatja az etrogokat.
„A pénz semmi, a spiritualitás minden”- válaszolta a JTA riporterének egy brooklyni férfi. „Talán a smurá mácát is Kínából kéne behoznunk? Nem! Támogatnunk kell a rabbijainkat, akik odaadó istenfélelemmel, keményen dolgoznak, hogy elkészülhessen a macesz.”
Forrás: JTA
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.