Újrakötötték a zöld pulóvert, amit ebben az időszakban viselt.
1943 májusában az akkor hétéves Krystyna Chiger apjával, anyjával és öccsével megszökött a lengyelországi Lvov gettójából. Miután értesültek a gettó közelgő likvidálásáról, az apa, Ignacy Chiger egy, a pincében felhúzott álfal mögé rejtette családját, és lyukat ásott a padlóba, amely egyenesen a város alatt húzódó csatornarendszerbe vezetett. Ezen át sikerült nekik, és tucatnyi más zsidónak elmenekülniük. Sokan voltak, akik nem bírták elviselni a szűk, éppen csak gyermek számára elég magas járatokat, és visszatértek a felszínre, ahol a Gestapo emberei végeztek velük.
A Chiger család azonban kitartott. A szennyvízelvezető rendszert karbantartó katolikus munkások, Leopold Socha, Stefan Wroblewski és Jerzy Kowalow segítségével több, mint egy évig, összesen 14 hónapon át éltek a csatornában, egészen addig, míg a szovjet hadsereg fel nem szabadította a várost a náci megszállás alól.
Mindezen idő alatt Krystyna és családja alig-alig mozgott a sötét és nyirkos járatokban. El kellett viselniük a patkányokat és a csúszómászókat, és a nedves falakhoz nyomódva menekültek meg attól, hogy a víz magával sodorja őket. Testüket tetvek borították, Krystyna és öccse, Pavel kanyarót és más betegségeket kapott el. Eledelük pár falat fekete kenyér és némi margarin volt nap, mint nap, ezeket Socha csempészte be nekik föld alatti búvóhelyükre.
Krystyna a csatornában kedvenc zöld pulóverjét viselte. Ezt imádott nagymamája kötötte neki. Mielőtt a föld alá menekültek, a kislány látta, hogyan hurcolták el nagyanyját a janowskai koncentrációs táborba, ahonnan aztán soha nem tért haza. Krystyna zöld pulóverjét most kötni szerető emberek százai készítik el újra a világ minden táján a Washingtonban élő, és a kötésnek előszeretettel hódoló dr. Lea Sternnek köszönhetően. Stern 2003-ban látta először a ruhadarabot, az Amerikai Holokauszt Emlékmúzeum egy olyan kiállításán, mely a holokausztot bujkálva túlélt gyermekekről szólt. Az asszony elhatározta, hogy olyan mintát tervez, melynek alapján bárki, aki tud kötni, elkészítheti a ruhadarabot. „Egy gyermek hordta ezt szélsőséges körülmények között. Nem más ez, mint élő történelem, amit el kell mesélni. Életben kell tartanunk mindazt, amit a gyermekek megéltek a holokauszt során”- mondta.
Az aneszteziológusként dolgozó Sternnek férje betegsége miatt majdnem egy évtizedre félre kellett tennie a projektet, ám a pulóver és Krystyna története mindig is vele maradtak, egészen addig, amíg 2012-ben meg nem látogatta az amszterdami Anne Frank Házat. Ekkor határozta el, hogy tervét valóra váltja. „Több, mint egy évembe tellett, mire meggyőztem a múzeumot, hogy engedjen közel a pulóverhez”- emlékezett vissza az asszony. Az Amerikai Holokauszt Emlékmúzeum kurátora, Suzy Snyder elmondta, hogy a zöld pulóver igen népszerű a kutatók körében, és gyakran kérik ki tanulmányozásra és vizsgálatra. Ennek ellenére azonban, állapota miatt, a 2003-as kiállítás és az azt követő kétéves körút óta nem szerepelt újra kiállításon.
„Még mindig egészen jó állapotban van ahhoz képest, amin keresztülment. Stabilizáltuk az állapotát, de nagyon óvatosan kell vele bánnunk, részben azért, mert textilből készült, részben azért, mert zöld. Nagyon oda kell figyelnünk, ha fénynek tesszük ki” – mondta Snyder. – „Igen ritkán adjuk oda kiállításokra, mivel rettenetesen érzékeny.”
A kutató Stern kérését igencsak szokatlannak találta, bár előtte már valaki más is próbálkozott azzal, hogy reprodukálás céljából közel kerülhessen a pulóverhez. Ám csak Stern volt kellőképpen kitartó ahhoz, hogy kérésével célt érjen. „Hogy őszinte legyek, eleinte azt gondoltam, hogy ez egy furcsa kérés. Ám a nővérem, aki lelkesen köt, teljesen megértette Lea érdeklődését, és arra biztatott, hogy válaszoljak neki másként.” Snyder végül is megértette a nő motivációját, és jó barátságot kötöttek. „Értünk és önmagáért csinálta. Ez lett a küldetése”- mondta.
Az engedély végül 2014-ben érkezett meg. Stern ekkor 66 éves volt. Mivel jól ismerte a hagyományos kötési technikákat, azt gondolta, nem lesz nehéz rátalálnia arra a mintára, melynek alapján ez a ruhadarab készült. Legnagyobb meglepetésére azonban sokkal nehezebb volt a késztermékből megalkotni a kiinduló mintát, mint ahogyan azt előre elképzelte. A mintát sehol nem sikerült fellelnie, így arra a következtetésre jutott, hogy Krystyna nagymamája alighanem egy akkoriban népszerű mintát tudott fejből, és azt készítette el. Végül Stern maga készítette el a mintát, kevesebb, mint egy hét alatt. Zöld fonalat szerzett (a foltos és megfakult pulóver valódi színét lehetetlen megállapítani), és megkezdődhetett a minta tesztelése.
Krystyna Chiger ma Dr. Kristine Keren néven él a New York-i Long Islanden. A háború után családjával Krakkóba, majd 1957-ben Izraelbe költözött. Fogorvosnak tanult Jeruzsálemben, saját praxist üzemeltetett, és férjhez ment a szintén túlélő Marion Kwasniewskihez. 1968-ban költöztek az Egyesült Államokba, a ma 84 éves asszony ott is folytatta fogászati praxisát. A házaspárnak két fia született.
Lea Stern úgy gondolta, hogy bár Kristina Keren a múzeumnak ajándékozta a pulóvert, mégis úgy illendő, hogy magától az eredeti tulajdonostól is engedélyt kérjen. Így meglátogatta a házaspárt, és magával vitt néhány pulóvert azzal a céllal, hogy egyet Kerennek ajándékozzon. „Azt választotta, amelyikről úgy gondolta, hogy az áll a legközelebb az eredeti színhez. Nem az a zöld, amiről én úgy véltem, hogy az lehet a legközelebb az eredetihez, de ez a színárnyalat él az emlékeiben.”
Keren édesanyja a háború után még évtizedekig őrizte a ruhadarabot, majd lányának adta, hogy őrizze meg azt. A nő számára nem volt egyszerű elhatározás, hogy megváljon attól az egyetlen tárgyi emléktől, mely a nácik által meggyilkolt nagymamája után megmaradt. „De azt éreztem, hogy ha otthon tartom, senki nem fogja tudni, hogy mi történt”- nyilatkozta Keren. – „A pulóver a háborúról beszél.”
Stern a pulóver prototípusát, valamint a kötési minta szerzői jogát az Amerikai Holokauszt Emlékmúzeumnak adományozta (a minta hét dollárért megvásárolható). 2014 októbere óta több mint ezer példányban adták el a mintát. Stern időközben megalkotta a pulóver felnőttekre méretezett változatának kötési mintáját is, és egy másik, holokauszt-korabeli pulóverét is. „A világ minden tájáról több száz emailt kaptam. Túlélők gyerekei kerestek meg, és olyanok is, akik aggódnak a társadalomban növekvő gyűlölet és megosztottság miatt, valamint tanárok és mások.” Az asszony azonban azzal is tisztában van, hogy a pulóver mintájának népszerűsége egészen másról szól, mint az öltözködésről: „Maga a pulóver nem feltétlenül olyan darab, amit a mai gyerekek hordani szeretnének. Azzal, hogy elkészítjük és megmutatjuk másoknak, a történetet adjuk tovább”.
zsido.com
Forrás: TOI