Az ünnepi fények: Bár jom kipurkor böjtölünk, mégis fehér abrosszal terítjük le az asztalt és gyertyát gyújtunk. Ezt követően két áldást mondunk: az egyiket a fellobbanó fényekre, a másikat pedig azért, mert megérhettük ezt a napot.
A gyermekek megáldása: Mielőtt elindulunk a zsinagógába, az apa megáldja gyermekeit a Tórából vett idézetekkel. A fiúk a következő áldást kapják (héberül): „Tegyen téged az Örökkévaló olyanná, mint Efrájimot és Menássét!” A lányok: „Tegyen téged az Örökkévaló olyanná, mint Szárát, Rivkát, Ráchelt és Leát!” Ezután így folytatjuk: „Áldjon meg az Örökkévaló és és őrizzen meg. Világítsa rád arcát az Örökkévaló és könyörüljön meg rajtad. Fordítsa feléd arcát az Örökkévaló és adjon neked békét.”
Kol nidré: Ezzel az arámi nyelvű imával veszi kezdetét a szent nap, és sokan úgy gondolják, hogy ez jom kipur legfontosabb eleme. Valójában a Kol nidré még csak nem is ima, hanem egy deklaráció, melyben kijelentjük, hogy fogadalmaink érvényüket vesztik. E bevezető után veszi kezdetét a valódi imádkozás.
Az öt tilalom: Jom kipurról mindenkinek a 25 órán át tartó böjt jut először az eszébe, azonban van még négy fontos tilalom, mely a nap előírásai közé tartozik: nemi élet, mosakodás, piperecikkek (krémek, olajok) használata, és bőrcipő viselete. Természetesen mindez a szombaton tiltott tevékenységeken felül.
A megbocsátás ideje: Több, mint 3300 évvel ezelőtt, amikor Mózes a Színáj-hegyen beszélt az Örökkévalóval, a nép
aranyborjút kezdett imádni. Amikor Mózes ezt meglátta, a földre dobta a kőtáblákat, melyek darabokra törtek. Miután visszatért a hegyre, új kőtáblákat kapott, melyeket éppen jom kipur napján, tisré hó 10-én vitt le a népnek, Isten bocsánatával együtt.
Tiszta fehér: Ősi szokás fehérbe öltözni jom kipurkor, a megtisztulást jelképezve. Házas férfiak a halotti ruhát, a kitlit öltik ruhájuk fölé, mely az angyalokra és a megtérés fontosságára emlékeztet. E napon még az esti imához is felöltik a tálitot, az imaleplet.
Együtt: Jom kipur az egység napja. Függetlenül, hogy ki mennyit tart meg a Tóra előírásaiból, fontos, hogy jom kipurkor megjelenjen a zsinagógában. Ez a tóraadás pillanatát idézi fel, amikor a teljes zsidó nép ott állt a Szináj-hegy lábánál. A már említett kol nidré előtt elhangzik: „Megengedjük a bűnösöknek, hogy velünk imádkozzanak”. E kijelentés eredete a kényszer hatására katolizált, de a szent napon a zsinagógában megjelent ibériai conversók miatt került az imakönyvekbe.
A 10 mártír: A római uralom alatt meggyilkolt tíz tóratudós emlékét is felidézzük a jom kipuri ima alatt. Közülük Rabbi Akiva és Rabbi Simon ben Gámliel a legismertebbek. Ezt a részt a muszáf ima során, a jeruzsálemi szentély főpapjának jom kipuri tevékenységeit leíró szakasz után mondjuk el.
Az 5 ima: Egy átlagos hétköznapon három imát mondunk: este a máárivot, reggel a sácháritot és délután a minchát. Szombatonkét, újhold alkalmával és nagyünnepeken ez kiegészül a reggeli tóraolvasás után elmondott muszáffal. Jom kipurkor, a minchát követően elmondunk még egy ötödik imát is: ez a Neilá, mely lezárja a napot.
Purim? Az engesztelés napjának teljes neve a Tórában: jom hákipurim. Ezt akár úgy is olvashatjuk, hogy jom köpurim, azaz a nap, amely olyan, mint purim. Purim a legvidámabb ünnepünk, melyet nagy evés-ivás, éneklés és egymás megajándékozása jellemez. Hogyan hasonlíthatjuk akkor az év legszentebb napját a purimi mulatsághoz? Az ember legfőbb célja a világban, hogy a hétköznapit szentté változtassa, a mindennapi cselekedeteket szentséggel töltse meg. Purimkor a legelemibb fizikai szükségleteinkre koncentrálunk, miközben felemeljük azokat egy magasabb spirituális régióba. Jom kipurkor azonban csak a szellemünkre figyelünk, fizikai vágyaink teljes kizárásával. Ez felkészít bennünket arra, hogy egy magasabb szintre emeljük a világot. Ez azonban csak később, purimkor következik be.
Hosszúnap: Magyarul gyakran hívják jom kipurt hosszúnapnak. Mint minden szombat és ünnep, az engesztelés napja is hosszabb, mint 24 óra. Ennek oka, hogy bölcseink tanítása szerint a szent napokat illik megtoldani minden irányból. Ezért jom kipurt is valamennyivel naplemente előtt kezdjük, és másnap csak a teljes sötétség beállta után búcsúztatjuk el, így összesen 25 óra telik el a két időpont között.
Meglepő téma: Jom kipur délutánján, amikor már mindenki kellő áhítatba került a sok imádkozástól és a böjtöléstől, ismét elővesszük a tóratekercset és meghallgatjuk a felolvasást. Ezúttal Mózes harmadik könyvéből a vérfertőzés és az egyéb tiltott szexuális kapcsolatok kerülnek terítékre. Ennek oka, hogy emlékezzünk: bármilyen magasra is jutottunk spirituálisan, továbbra is hús-vér emberek maradtunk, erős fizikai vágyakkal és késztetésekkel. A legsúlyosabb bűnök említése felhívja a figyelmünket az ösztöneinkkel folytatott mindennapos harc fontosságára.
Megint sófár: Ahogy ros hásánákor, úgy jom kipurkor is felhangzik a sófár, a kosszarvból készült hangszer hangja, igaz, csak a nap legvégén, az ünnep befejeződését jelezve. A kürtszó a Szináj-hegy lábánál az isteni jelenlét távozásakor felhangzott sófárhangra utal. A sófár egyben a böjt végét is jelzi. Jom kipur végeztével szokás ünnepélyesen megterített, ételekkel megrakott asztalhoz ülni.
Ünnepről ünnepre: Miután ettünk és ittunk az ünnep kimenetele után, dicséretes dolog azonnal hozzálátni az ünnepi sátor felépítéséhez, melyben a négy nappal később beköszöntő szukot ünnepét töltjük majd. A zsidók lakta városrészeket ezen az éjszakán betöltik a munka keltette zajok és az ezekhez társuló vidám hangulat hangjai.
Forrás: Chabad.org