A Rebbe és azok, akik mély kapcsolatot ápolnak vele, egyek.
A Rebbe elhagyta testét és megszabadult minden fizikai kötöttségtől, és a létezés egyre magasabb és magasabb szintjeire jut. Azoknak, akik mély kapcsolatot ápolnak a Rebbével, továbbra is szükségük van rá, hogy ők is egyre magasabbra emelkedhessenek és egyre többet érhessenek el azon erő által, amit a Rebbétől kapnak. Ám éppen így neki is szüksége van ezekre az emberekre és a kemény munkájukra, hogy elérhesse azt, amit el kell érnie. Mert a Rebbe és azok, akik mély kapcsolatot ápolnak vele, egyek. (A Rebbe beszédeiből)
Még inkább jelenvaló most, mint a halála előtt. Napról napra egyre inkább. (A Rebbe mondása apósáról, az előző rebbéről)
Annak, akinek a számára az én egyet jelent a testtel, a test halála az egyén halálát is jelenti. Ám akinek a lénye a szeretetében, istenfélelmében és hitében búvik meg, a halál nem halál, csak átmenet. A testbe zártság állapotából a szabadulás felé. Az illető folytatja a munkáját a Földön, sokkal inkább, mint korábban. A Talmud azt mondja, hogy Jáákov ősapa sosem halt meg, sem Mózes, sem pedig rabbi Jehuda, a Fejedelem. Rendkívüli magasságokba szárnyaló lelkük örökre szóló kötéssel kapcsolódott az Igazsághoz, az Igazság pedig nem halhat meg, ezért ők is örökké élnek. A halált a szemünkkel látjuk, a testet eltemetik és mi meggyászoljuk a veszteséget. Ám ez csupán világunk hamisságának egy része. Az Igaz Világban még mindig ugyanúgy léteznek, mint korábban. És a bizonyíték: mi magunk is itt vagyunk. Mert ha e nagyszerű lelkek nem lennének velünk ebben a világban, minden, amit ismerünk, megsemmisülne.
Az élet valódi mestere soha nem hagyja el ezt a világot
Az élet valódi mestere sosem hagyja el ezt a világot. Átlényegül belőle, de még mindig itt létezik benne. Itt van, hogy – akárcsak korábban vagy még annál is inkább – tanáccsal és áldással segítse azokat, akik kötődnek hozzá. E köteléket azok is képesek létrehozni, akik testi életében nem ismerték őt. A különbség csupán bennünk van: jobban meg kell dolgoznunk a kapcsolat kiépítése érdekében.
A cádik úgy kapcsolja az embert Istenhez, hogy közben nem áll az útjába
A cádik összeismerteti az embert Istennel, majd félreáll az útból.
A cádik segít felfedezni, hogy ki vagy valójában, fény vagy.
Ha az idő a fény ideje, a cádik képes ráébreszteni erre. Ha sötét korszak van, képes az emberből kipréselni a tiszta olajat és lángra lobbantani, hogy az ember maga váljon fáklyává a sötétségben.
A valódi tanító leginkább a hiányával van jelen.
Ilyenkor eresztenek gyökeret és szökkennek szárba a tanításai. A diák vágyik mestere útmutatására, és vágyakozásában elhagyja korábbi gondolkodásmódját. Elméje megnyílik mestere tanításai előtt, azt gondolja, amit tanára gondolt és azt tudja, amit tanára tudott.
Nem az a feladatunk, hogy eljussunk az Égbe, hanem az, hogy lehozzuk az Eget a Földre.
A kezdet kezdetén az Ég itt volt lent, a Földön. Isten végtelen fénye éppen e fizikai, földi világban nyugodott. Ám az emberiség lépésről lépésre eltávolította innen az isteni jelenlétet: a tudás fájával, az emberrel, aki meggyilkolta a testvérét, és más szörnyűségekkel, amit az ember képes megtenni. Mivel a Sechinát, az isteni jelenlétet az emberiség üldözte el, csak az emberiség tudja visszahozni. Ez a folyamat kezdődött el Ávráhámmal, aki felismerte és hirdette Isten egyedül valóságát az egész világnak. És a folyamat velünk végződik. A mi nemzedékünk hozza majd le újra az Eget a Földre. (A Rebbe beszédeiből)
Álmok széles tárházát örököltük a megelőző nemzedékektől. A mi feladatunk – és sorsunk – valóra váltani az álmokat.
A történelemben minden egyes nemzedéknek megvan a maga feladata. A megelőző nemzedékektől álmok széles árházát örököltük: filozófia, igazságok, bölcsesség és cél. Apró törpék vagyunk, akik az ő gondolataik és nemes cselekedeteik vállán állnak. A mi nemzedékünk feladata – és sorsa – valóra váltani az álmot.
Minden spirituális bölcsesség célja, hogy átalakítsa e világot. (A Rebbe)
A mi világunkon és az angyalok világán túl végtelen számú világ létezik, melyeket eltölt az isteni fény, szépség és egység. De tudd, hogy mindennek csupán egyetlen célja van: Isten vágya arra, hogy otthon legyen a te földi, emberi világodban.
Ez Isten legdrágább kertje, és mi vagyunk a kertészek. (A Rebbe)
Rengetegen vannak olyanok, akik jót cselekszenek, ám tetteik mögött pesszimizmus rejlik, mivel számukra a világ alapvetően rossz hely. Mivel számukra a jó tetteikben nincs élet, ki tudja, mennyi ideig képesek folytatni azokat. Tudnunk kell, hogy ez a világ nem sűrű, sötét vadon, hanem egy kert. És nem akármilyen kert, hanem Isten kedvelt kertje, tele szépséggel, csodás gyümölcsökkel és illatokkal. Olyan hely, ahol Isten teljes valóságában szeretne lenni. Ha keserűnek érezzük az ízét, az csak azért van, mert először el kell távolítanunk a külső héjat, hogy belül rátaláljunk a gyümölcsre.
Mindennek megvan a helye: a technológiának, mely által az egész emberiség mély bölcsességet oszthat meg, a tudománynak, mely az egész világegyetemben harmóniát lát, mindennek, amire szükség van ahhoz, hogy az emberi elme képes legyen felfogni az egyedül valóság titkát. A színpad készen áll. Nincs más feladatunk, mint hogy kinyissuk a szemünket. (A Rebbe)
A mi nemzedékünk nem egyszerű időben él. Két világ határán lakozunk, az elmúlt és a jövőbeli világ határán. Minden a helyén van, az egész infrastruktúra, mely képes egybefogni a világot, a technológia, mely által az egész emberiség mély bölcsességet képes megosztani egymás közt, minden, amire szükség van ahhoz, hogy az emberi elme képes legyen felfogni az egyedül valóság titkát. A színpad készen áll. Nincs más feladatunk, mint hogy kinyissuk a szemünket.
Átadom neked. Tegyél meg mindent, amit csak tudsz. (A Rebbe)
Mi mást tehetnék még azért, hogy a zsidók őszintén felkiáltsanak az Égbe, hogy kikerülhessenek a lélek e mély száműzetéséből? Ha felkiáltanak, akkor az csak azért van, mert azt mondták nekik, hogy így cselekedjenek. Nem tudok mást tenni, mint hogy átadom neked. Tegyél meg mindent, amit tudsz.
Mi akadályoz? Még ma fordítsd fel a világot!
Ha ott lettél volna, amikor a pusztítás erői lángra akarták lobbantani Jeruzsálemet, és lehetőséged lett volna megakadályozni ezt, csak ültél és gyászoltál és sírtál volna? Vagy a feje tetejére állítottad volna a világot, hogy megváltoztasd a történelmet? Akkor hát mi akadályoz? Most azonnal fordítsd fel a világot!