1. A kádis nem gyászima, hanem egy Istent dicsőítő szöveg. Elmondásához minján, azaz egy legalább tíz, felnőtt (13 évnél idősebb), zsidó férfiból álló közösség megléte szükséges. Kádissal választjuk el a közösségi imák főbb részeit (checi kádis és kádis sálem), kádissal emlékeznek meg halottaikról a gyászolók (kádis játom) és kádist mondanak tóratanulás után is (kádis derábánán). Különleges szövegű kádis hangzik fel a szijumon, azaz egy talmudi traktátus tanulását ünneplő összejövetelen, illetve a temetések végén is.
2. A kádis szó annyit tesz: megszentelés. Ezzel az imával szenteljük meg az Örökkévaló nevét és ismerjük el, hogy Ő a világ teremtője és fenntartója.
3. A kádis szövegének túlnyomó része nem héber, hanem arámi nyelvű. Ez az ima ugyanis a Babilóniai Talmud idejében keletkezett, amikor a zsidók arámi nyelven beszéltek.
4. A kádis központi sora így szól: jehé smé rábá mevorách leolám uleolmé olmájá – legyen nagy neve áldott örökkön örökké. A Talmud szerint, ha valaki teljes odaadással és koncentrációval mondja el ezt a mondatot, akkor az égben megsemmisítik az ellene hozott kedvezőtlen ítéleteket.
5. A kádis nemcsak ima, hanem párbeszéd is. A közösségi ima során az előimádkozó vagy a gyászoló mondja, a megjelentek pedig egyes helyeken ámennel felelnek, a fentebb idézett, központi mondatot pedig elismétlik.
6. Ahogy már említettük, a kádishoz elengedhetetlen a minján megléte. Ennek az az oka, hogy a zsidó jog szerint az Örökkévaló megszentelése kizárólag közösségben történhet, ezért a kádis sem hangozhat fel, ha nincs jelen tíz nagykorú zsidó férfi.
7. Kádisból többféle létezik. A kádis derábánán, azaz a rabbik kádisa tanulás után hangzik fel. Ez történhet egy Tórát tanuló közösségben a nap bármely szakában, illetve az istentisztelet azon szakaszai után, melyek nem imádságok, hanem a Tóra, a Misna vagy a Talmud szövegének részleteiből áll.
8. A legismertebb kádis minden bizonnyal a gyászolók kádisa, a kádis játom. Elmondása elsősorban az elhunyt gyermekeinek feladata, a halálozást követő tizenegy hónap során, illetve a halálozási évfordulók alkalmával. Ezzel együtt hiába is keresnénk gyásszal kapcsolatos gondolatokat a kádis szövegében. Ez az ima Isten dicsőségéről, akaratának elfogadásáról és a megváltás reményről szól. Bölcseink szerint a gyászolók kádisa segíti az elhunyt személy lelkének emelkedését a túlvilágon.
9. A kádisnak is meg vannak a maga mozdulatai. Az utolsó mondat (aki békét teremt a magasságokban, az teremtsen békét nekünk és Izrael egész népének) recitálása során szokás három lépést hátrálni, mint amikor egy uralkodótól vesz búcsút egy alattvalója.
10. A kádisok szövege nem egységes a különböző zsidó közösségek körében. A legrövidebb változatot a hagyományos imarendet követő askenázok mondják, amit a hászidok megtoldanak egy mondattal, mely a messiásról szól, a szfárádi és jemeni zsidók pedig további sorokat fűznek hozzá.