Több ezer ember, köztük a világ számos vezető politikusa és tisztségviselője jelenlétében helyezték végső nyugalomra az egykori miniszterelnököt és államelnököt. A közelgő sábát miatt a tervezettnél valamivel korábbra helyezték a ceremóniát, melyről a televízió- és rádióadók, valamint az internetes portálok egyaránt élőben közvetítettek.
Az esemény – a magas biztonsági kockázatú vendégek nagy száma miatt – különleges előkészületeket és biztonsági intézkedéseket igényelt. Bizonyos városnegyedeket teljesen lezártak Jeruzsálemben (még parkoló autók sem lehettek az utak mentén), illetve a repülőtérről a fővárosba vezető utak egy részét is lezárták a forgalom elől a látogatók érkezésének, valamint távozásának idejére. Bár a legtöbb jeruzsálemi iskolában zavartalanul folyt a tanítás, sok helyen csak a diákok és a tanárok egy része jelent meg, mivel sokan attól tartottak, hogy a lezárások miatt nagy lesz a torlódás. Ennek eredményeként a város teljesen kiürült, az utcákon szinte csak a megerősítésként kirendelt rendőrök csoportjaival lehetett találkozni.
Simon Pereszt csütörtökön a Kneszet épületében ravatalozták fel, itt róhatta le kegyeletét a nagyközönség az államférfi előtt. Innen indult a temetési menet pénteken reggel a Herzl-hegyen levő temetőbe, ahol temetési beszédek – heszpedek – hangzottak el, mielőtt a holttestet a sírba engedték volna. Beszédet mondott Reuvén Rivlin elnök, Binjámin Netánjáhu miniszterelnök, Juli Edelstein, a Kneszet szóvivője, Barack Obama elnök és Bill Clinton volt elnök. Peresz három gyermeke, Joni, Chemi és Cvijá is megemlékezett édesapjáról, valamint Ámosz Oz író, az elhunyt közeli barátja. Peresz saját korábbi kívánságának megfelelően David D’Or énekes énekelte az Ávinu Málkénut.
Az izraeli állami intézményekben félárbócra eresztették a zászlókat. Obama elnök elrendelte, hogy a Fehér Ház is így tisztelegjen az elhunyt előtt.
Reuvén Rivlin a következő szavakkal búcsúzott: „Ki értheti meg, milyen mély volt a hited… mennyire hittél abban, hogy Izraelnek okosnak kell lennie, és ugyanakkor igaznak is, hűnek értékeihez – zsidó demokratikus és demokratikus zsidó államként – minden időben… szomorú nap ez, Simon, szomorú nap. Álmaid útja a lengyelországi Visnevában kezdődött, és Jeruzsálemben, a fővárosunkban fejeződött be. Abban a városban, mely maga is egy valóra vált álom. Halálod személyes és nemzeti veszteség, egy korszakot zár le, óriások korszakát, akiknek élettörténete egy a cionista mozgalom és Izrael Államának történetével.”
A miniszterelnök a közönséghez fordulva méltatta az elhunytat, aki: „… kulcsszerepet játszott a zsidó nép újjáéledésében… Önök, akik közelről és távolról Jeruzsálembe jöttek, hogy leróják tiszteletüket Izrael egyik alapítóatyja előtt, azon vezetők egyike előtt, akik nemzetünket megteremtették. Simon Peresz csodálatos volt, tökéletes részese a zsidó nép újjáéledésének.” Netánjáhu ezután hozzátette: „Nem titok, hogy Simon és én politikai ellenfelek voltunk, de az évek során közeli barátokká váltunk.”
Bill Clinton, volt amerikai elnök is megszólalt: „Több mint hetven éven át szolgálta Peresz Izraelt. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy megoszthattam vele ebből több mint 25 évet, először az izraeliek és a palesztinok közötti békekötés kapcsán, később jó barátként. Mindig is csodáltam azt a képességét, hogy minden nap minden lehetőségét ki tudta használni. Olyan ember volt, akire lehetett hallgatni, akivel lehetett nevetni… megtiszteltetés, hogy a család felkért a méltatására.”
A résztvevők között jelen volt a Palesztin Hatóság elnöke, Mahmud Ábbász is – jelenléte külön biztonsági kérdéseket vetett fel, és egyértelműen politikai indokai voltak. A Peresz-család és a szervezők között vita is támadt azon, hogy hova ültessék a palesztin vezetőt. Végül Orbán Viktor miniszterelnök mellett foglalt helyet. Politikai szempontból érdekes, hogy Netánjáhu kezet fogott ugyan Ábbásszal, ám amikor köszöntötte a megjelenteket, Ábbász elnök nem volt a név szerint felsoroltak között. Netánjáhu beszéde politikai elemeket is hordozott, amikor Peresz munkásságáról beszélt: „A békét nem érhetjük el másként, mint erőnk folyamatos megőrzésével. Az erő azonban önmagában nem minden… a cél az, hogy biztosítsuk nemzeti létünket és az együttélést.”
Obama elnök azonban jelzésértékűnek nevezte Ábbász jelenlétét, és az ő beszéde sem nélkülözte a politikai felhangokat. „A zsidó nép nem azért jött létre, hogy egy másik népen uralkodjék. Peresz ragaszkodott hozzá, hogy a „palesztinok”minden téren egyenjogúvá váljanak a zsidókkal, és hogy „palesztin” államban éljenek… Nincs nagyobb megtiszteltetés számomra, mint hogy itt, Jeruzsálemben mondhatok végső búcsút Simon Peresznek. Peresz megmutatta nekünk, hogy a cionista eszme középpontjában az igazság és a remény áll.” Majd a koporsó felé fordult, és – akárcsak egykor Clinton a meggyilkolt Rabintól – héberül búcsúzott el utoljára: „Todá rábá, cháver jákár” – nagyon köszönöm, drága barátom.
Érdekesség, hogy nemcsak Izraelben tartottak megemlékezést. Az egykor Lengyelországhoz, ma Belorussziához tartozó Visneva település (Peresz szülőfaluja) lakói összegyűltek az egykori Persky-ház előtt, megemlékezésül a városka valaha volt leghíresebb szülöttére. A rövid ünnepségen részt vettek a belorusziai zsidó közösség képviselői, és ígéretet tettek Simon Peresz örökségének megőrzésére.
