A jemeni polgárháború a helyi zsidó közösség teljes megszűnéséhez vezethet. De kik is a jemeni zsidók és hogy kerültek oda?
A jemeni zsidóság egyike a legrégebbieknek. A hagyományuk szerint Salamon király idejében érkeztek oda az első zsidók. Később, az Első Szentély lerombolása után, itt telepedett le sok Juda törzséből való menekült. Az időszámítás utáni első évszázadokban Jemenben a Himjarita királyság uralkodott, melynek királya zsidó vallású volt.
A tizenkilencedik század végén mintegy hatvanezer zsidó élt Jemenben a nagyobb városokban és sok száz faluban is szétszóródva. Ellentétben a legtöbb mohamedán országban élő zsidó közösséggel, melyekből csak Izrael állam megalakulása után vándoroltak ki nagy tömegek Izraelbe, a jemeni zsidók már a tizenkilencedik század végétől, a cionizmus első éveiben is nagy számban érkeztek a Szentföldre.
Az első cionista bevándorlási hullám kezdetét 1882-re teszik, akkor alapították meg az Európából érkezett első zsidó telepesek Rison Leciont, Zikhron Jaakobot és más falvakat. Ugyanebben az évben Jemenből is érkeztek bevándorlók. Őket nem az új cionista mozgalom ideológiája hozta, hanem a Biblia szavaira hallgattak. Az Énekek Éneke 7 fejezetének 9 versében található kifejezés alapján „hadd megyek föl a pálmára” (אֶעֱלֶה בְתָמָר); a „בתמר” átrendezve „תרמב” ami a betűértékek szerint 642 és ez szerintük az 5642-ik évre (azaz 1882-re) utal. Ezért ettől az évtől kezdve egyre több jemeni zsidó érkezett a Szentföldre. 1914-ben már ötezren voltak 1948-ban Izrael állam kikiáltásakor pedig mintegy 35 ezer jemeni zsidó élt itt, ami az összes jemeni zsidóság 40 százalékát jelentette. 1949-50-ben a „Varázsszőnyeg” akció keretében a Jemenben maradt zsidók többségét repülőgépeken Izraelbe hozták, majd fokozatosan a legtöbb zsidó kivándorolt Jemenből. Ma már száz zsidó sincs Jemenben, a legtöbbjük idős ember.
Az utóbbi hetekben a polgárháború kiéleződésével, a Jemen fővárosában Szanáában maradt maroknyi zsidóság helyzete ismét aggodalomra ad okot. A siita huti lázadók elfoglalták Szanáát és Adent is, az ellenük fellépő szunnita arab koalíció bombatámadásokkal válaszol. Az azóta megbuktatott elnök a helyi Hadügyminisztérium közelében levő védett területen helyezte el a zsidókat, ám az egyre bizonytalanabb helyzetben ez sem tűnik már biztos menedéknek. A jelenleg ott élő zsidóknak számos alkalmuk lett volna elhagyni Jement, ám ők erre többször nemet mondtak. Februárban a jemeni főrabbi Jachja Juszef így nyilatkozott: „Nem akarjuk elhagyni az országot. Ha ezt akartuk volna akkor azt már régen megtehettük volna.” ám hozzátette azt is, hogy „tavaly szeptember óta a biztonsági helyzet miatt nagyon korlátozott a mozgásterünk”.
A jemeni zsidóság hű a hagyományaihoz és megőrzött számos ősi héber nyelvi elemet, például az Alef és az Ajin, illetve a háromféle Há hang pontos megkülönböztetését. Nagy súlyt fektettek a gyerekek taníttatására és amikor nem volt elég könyv, a gyerekek körbeülték a szent szövegeket. Így a jemeni fiatalok könnyedén tudtak bármilyen irányból, akár fejre állított szöveget is olvasni.
Dan Diamant