Támuz hó 12-én és 13-án (idén június 29-30) a lubavicsi hászidok 6. rebbéjük, Joszef Jichák Schneerson rabbi születését, és rabságból való szabadulását is ünneplik.
A Rebbe Rájác 1880-ban, Támuz hó 12-én született. 47 évvel később ugyanezen a napon törölték el száműzetését, és másnap, Támuz 13-án ténylegesen szabadon is engedték Kasztromából, ahol büntetését töltötte. Alig egy hónappal korábban, miután a GPU letartóztatta, amiért pénzt gyűjtött a jesivájának, halálra ítélték. Az ítéletet csak komoly nemzetközi nyomásra változtatták száműzetésre, majd törölték el teljesen.
A Lubavitch Archives izgalmas összeállítást közölt facebook oldalán arról, milyen visszhangot keltett a korabeli sajtóban a Rebbe Rájác letartóztatása. 1927. június 28-án a JTA zsidó hírügynökség adott hírt az esetről, eszerint „a népszerű lubavicsi rebbét, Schneersont, egy haszid rabbit letartóztattak azzal a váddal, hogy pénzt gyűjtött a jesivájának. A lubavicsi rebbe jesivája nagy tekintélynek örvendett a zsidó világban, lévén, hogy ez az egyik leghíresebb jesiva.” Hozzátették még, hogy a rebbe nagy elismertségnek örvend és letartóztatása nagy izgalmat keltett a zsidó népességben.
Július 1-jén leningrádi forrásokra hivatkozva egy rövid hírben tudósított a JTA a Rebbe Rájác szabadon bocsátásáról: „A jelentés leszögezi, hogy szabadon bocsátása után az OGPU, a szovjet kormány politikai rendőrségének felügyelete alá helyezték.”
A július 3-i híradásban beszámoltak arról is, hogy a lubavicsi haszidok egy napos gyászt tartottak a Rebbe letartóztatásakor, míg szabadulásának hírét „hatalmas érdeklődés” övezte. A későbbi híradásokból kiderül, hogy a moszkvai, leningrádi, kijevi és minszki zsidó közösségek biztosították a szovjet hatóságokat a rabbi „teljes lojalitásáról”.
- szeptemberében, alig egy héttel Ros Hásáná előtt átfogó cikkben foglalkozott a JTA a rebbe letartóztatásának ügyével. A híradás beszámol róla, hogy Schneerson rabbi szabadulása után elhagyhatta a Szovjetuniót és Rigában telepedett le.
Kiemelték, hogy a rebbének korábban nem volt semmilyen összetűzése a szovjet hatalommal, valamint azt is, hogy azért tartóztatták le, mert pénzt gyűjtött jesivája fenntartására – ám ez a jesiva régóta üzemel, és sosem szúrt szemet a szovjeteknek. Mint írják, számos spekuláció övezi az esetet: „Chábád körökben letartóztatását és szabadulását hasonlónak tartják, mint azt az esetet, ami a dédapjával történt, akit I. Miklós uralkodása alatt tartóztattak le, és akinek a szabadulását a haszid hagyomány máig csodának tekinti.”
Ezzel szemben az JTA moszkvai forrásokra hivatkozva egy októberre tervezett zsidó konferencia körüli polémiával hozza összefüggésbe a letartóztatást. A Szovjetunió történelmében ez lett volna az első ilyen gyűlés, melynek az egyik feltétele – hallgatólagosan – a vallásos zsidóság korlátok közé szorítása volt. A Rebbe Rájác, és más rabbik tiltakoztak a konferencia ellen, mivel úgy látták, az nem tudna működőképes és hatékony érdekképviseleti szervet kiállítani. A korabeli források szerint ellenfelei árulással akarták a rebbét eltávolítani az útból – ennek lett következménye a letartóztatás.
Legközelebb 1928. március 29-én került a lapokba a rebbe ügye, amikor megérkezett az Egyesült Államokba. Ekkor a JTA szerint érzékletesen számolt be a sajtónak a szovjet zsidóság szenvedéseiről: „1921-ben, amikor Oroszország még el volt teljesen zárva a külvilágtól…a gazdasági helyzet nagyon rossz volt, de a vallási szféra üldöztetése ezerszer rosszabb. Kíméletlen kampányt folytattak a vallásos érzület minden megnyilvánulása ellen.”
Beszámolt az újságíróknak azokról a Moszkvában rendezett titkos tanácskozásokról, melyeken megszervezték az orosz zsidó élet megújítását. „A szovjet kormány sosem volt olyan befogadó a zsidó vallással szemben, mint a zsidó kommunistákkal. Jelenleg a zsidó vallási élet helyzete nem olyan rossz, mint korábban volt. A zsinagógák és a tanházak zsúfolásig vannak. Vannak jesivák, amiknek engedélyezik, hogy 18 év alatti diákokat fogadjanak, bár még őket is üldözik a zsidó kommunisták. De az orosz zsidók képesek szembeszállni az üldöztetéssel. Ennek figyelembevételével a külföldi zsidóknak támogatnia kell őket. Már történtek dolgok ennek érdekében, de nem megfelelő mértékben”
SZS