Politikai átrendeződés: Netanjahu akkor is nyerne, ha veszítene

Mi történt az elmúlt héten Izraelben?

Lehetséges politikai fordulatról tanúskodnak a legújabb izraeli közvélemény-kutatási eredmények. A felmérések szerint, ha most lennének a választások, már nem a Netánjáhu vezette Likud párt lenne a legnagyobb erő, hanem a némileg jobb eredménnyel végzett, középutas-szekuláris Jes Átid (Van Jövő) párt. A kormányzópártnál is súlyosabb visszaesést jósolnak a baloldali Munkapártnak, mely a jelenlegi 24 mandátuma helyett csupán 11-et kapna. A Likuddal szövetséges vallásos-jobboldali Bájit Hájehudi (Zsidó Otthon) 8-ról 13 helyre tornázta fel magát, a haredi pártok összesen 14 mandátummal számolhatnak, a radikális baloldali Merecnek pedig mindössze négy hely jutna. Az arab pártokat és a kommunistákat tömörítő Egyesült Lista megőrizné jelenlegi erejét. Az elemzők rámutattak, hogy Jáir Lápid csak akkor lenne képes kormányt alakítani, ha koalíciójába belépnének a haredi pártok is, amire azonban nincs sok esély. Ha a legerősebb párt képtelen a kormányalakításra, akkor az államelnök a második legerősebbet, azaz a Likudot kéri fel erre a feladatra, tehát előfordulhatna, hogy a jelenlegihez hasonló összeállítású, Netánjáhu vezette kormány kerülne ismét hatalomra. A felmérésnek az adott kiemelt jelentőséget, hogy a közszolgálati tartalomszolgáltatásról szóló törvény körül éles ellentétbe került egymással a miniszterelnök és a kormánytag Kulánu pártot vezető Mose Káchlon miniszter. Egyelőre egyikük sem enged, így elképzelhető, hogy előrehozott választásokat kell kiírni a közeljövőben.

Izrael egyik spirituális központjában, az északon fekvő Cfát városában felfedezték az egyik legnevesebb Tóra-kommentátor, Ávráhám ibn Ezra sírját. A város ősi zsidó temetőjének helyreállítását végző szakemberek egy olyan, méretes sírra bukkantak, melyre az „idős bölcs, az orvos Ábráhám ben Ezra” feliratot vésték. „Ez egy nagyon régi részre a temetőnek, közel ahhoz a barlanghoz, melyről azt tartják, hogy a makabeus felkelésből ismert Cháná és hét fia nyughelye található benne. A közelben van a Misna egyik bölcse, Jehosua ben Chánánjá sírja is, illetve itt nyugszik Ibn Ezra egyik kortársa, a spanyolországi Zaragozából származó Rábénu Báchjá ben Joszef ben Pákuda is.” – mondta a feltárás egyik résztvevője.

Ibn Ezra rabbi 900 évvel ezelőtt élt Spanyolországban, bibliakommentárjai mellett filozófiai és nyelvészeti munkássága is elismert és sokat foglalkozott héber nyelvű költészettel is. Számos kortársához hasonlóan idős korában a Szentföldre vándorolt, és feltehetően ott is halt meg, bár egyes tudósok szerint ismét visszatért szülőföldjére.

„Mind a sírbolt, mind pedig a sírkő jelentős méretű, ami fontos személyre utal. A kőre vésett felirat teljesen tiszta. Tudjuk, hogy Ibn Ezra élete vége felé Izrael földjére költözött, ahogy sok más kortársa is az akkori Spanyolországból, például apósa, Jehuda Hálévi rabbi, vagy a Rámbán.”

Ismeretlen fegyveresek végeztek egy ismert terroristával Gázában. A férfit közvetlen közelről lőtték agyon az otthona előtt, hangtompítós fegyverrel. A Hámász az izraeli titkosszolgálatot nevezte meg felelősnek, és bosszúval fenyegetőzött. A 38 éves Mázen Fákhát kilencszeres életfogytiglani büntetésre ítélték, mert 2003-ban részt vett egy izraeli autóbusz felrobbantásában, melynek során kilenc embert vesztette életét. 2011-ban azonban, az úgynevezett Sálit-egyezség keretében, ezer terroristával együtt szabadon engedték, az akkor már öt éve Gázában fogva tartott katonáért, Gilád Sálitért cserébe. Szabadon engedése után a Gáza-övezetbe szállították, ahol ismét aktív tagja lett a terrorszervezetnek. Izraeli források nem erősítették meg a Hámász állítását. Fákhá apja így nyilatkozott: „Többször megjelentek nálunk az izraeli biztonsági szolgálat emberei, és figyelmeztettek minket, hogy ha a fiunk nem hagy fel a tevékenységével, pórul járhat”. A Hámász utasítására lezárták a gázai határokat, és megtiltották a halászhajók kifutását is, hogy a tettesek ne tudják elhagyni az övezetet.

Az 1967-es hatnapos háborúban elfoglalt területről évtizedekig tartották rettegésben Izrael északi régióját a szír csapatok. A területet 1981-ben annektálta Izrael, a drúz lakosoknak felajánlották az izraeli állampolgárságot, amit a többség el is fogadott. Az elsősorban mezőgazdasági termeléssel foglalkozó, közösségi települések – mint korábban szerte az országban -, a Golánon is úttörő szerepet játszottak a föld megművelésében és benépesítésében. A Kibuc Mozgalom egyes tagjai és a szélsőbaloldali Merec párt azonban tiltakozott az ünnepségsorozat ellen, mert az szerintük „a megszállást” is ünnepli. Azt ugyan elismerték, hogy a fennsíkot jelenleg nincs kinek visszaadni, hiszen a Golán szír oldalán polgárháború folyik, és jelentős területek vannak az ISIS és más terrorszervezetek kezén, de véleményük szerint „az adott helyzet elfogadása még nem jelenti azt, hogy ünnepelni kellene a megszállást.”  Nir Meir, a Kibuc Mozgalom titkára elutasította a kritikát: ” A Golán-fennsíkon létesített első települések mind kibucok voltak, és ezen egyáltalán nincs mit szégyellni. Sőt, valójában nagyon is büszkék vagyunk. A Golánon lévő települések kapcsán mindig is széleskörű egyetértés volt. Az ünnepléssel szembeni támadás ráadásul teljesen irreleváns most, amikor Szíria szétesett, és nincs kivel tárgyalni a másik oldalon.”