Heti izraeli hírösszefoglaló.
Az elmúlt hét legizgalmasabb kérdése az izraeliek számára az volt: lesznek-e vajon előrehozott választások? A kérdés nem dőlt el véglegesen, ám egyelőre úgy tűnik, a kormány átvészelte a válságidőszakot, melyet Avigdor Lieberman védelmi miniszter lemondása idézett elő.
Miután az előző héten a Hámász és az Iszlám Dzsihád terroristái 500 rakétát lőttek ki izraeli civilekre Gázából, és teljes készültség volt az országban, a biztonsági kabinet úgy határozott, hogy nem kezdi meg a szárazföldi bevonulást a Gáza-övezetbe, hanem ehelyett kedden a kabinet elfogadta az egyiptomi közvetítéssel tető alá hozott tűzszüneti megállapodást. Bár a hivatalos nyilatkozatok szerint a kabinet egyhangúlag döntött, négy miniszter, Avigdor Lieberman védelmi, Zeev Elkin jeruzsálemi ügyekért felelős, Náftáli Bennett oktatásügyi és Ájelet Sáked igazságügyi miniszter bejelentette, hogy ők ellenezték a megállapodást, melynek aláírását követő napon, szerdán Lieberman beadta lemondását, mivel, mint mondta, „ez a megállapodás nem más, mint a terrornak való behódolás… Ez hosszútávon jelentős károkat okoz a biztonságunknak. A válasz, melyet a Gázából kilőtt 500 rakétára adtunk, nem volt elégséges, hogy finom legyek. A Délnek kellene fontosabbnak lennie. A gyengeségünk abban áll, hogy másoknak akarunk megfelelni. Hozzátette még: „A Hámász nem beszél együttélésről, vagy Izrael elismeréséről. Nem akarják csökkenteni a munkanélküliséget Gázában.”
A védelmi miniszteri posztért rögtön Lieberman lemondását követően megindult a verseny. A leghangosabb jelentkező Náftáli Bennett oktatási miniszter volt, ám a posztot nem sikerült megszereznie, mivel a miniszterelnök végül magának tartotta meg ezt a pozíciót is. Netánjáhu így miniszterelnöki és külügyminiszteri címe mellett a védelmi miniszteri tisztséget is viseli. A több napig tartó tárgyalások eredményeként kiderült: Bennett egyelőre nem lép ki a kormányból, vagyis pillanatnyilag nem lesznek előrehozott választások. Az oktatási miniszter korábbi fenyegetései ellenére, és esetleg jövőbeni politikai karrierjét kockáztatva döntött így annak érdekében, hogy a miniszterelnököt az általa helyesnek tartott útra tudja terelni. „Izrael népe nem bízik a biztonsági politikánkban, és ez nem az ellenségeink miatt van így… A kegyetlen ellenségek nem jelentenek újdonságot a számunkra.”- jegyezte meg, majd hozzátette: „Most már jó néhány éve, ideértve a Netánjáhu-vezette kormányok elmúlt évtizedét is, Izrael Állama nem győzedelmeskedik… Ahelyett, hogy legyőznénk az ellenséget, visszatartjuk. A valaha világos értékek hirtelen megkérdőjeleződnek.”
Bennett támadta mind a gázai rakétákra adott izraeli válasz gyengeségét, mind a Khán ál-Ámár településsel kapcsolatos huzavonát. „Míg egy illegálisan felépített izraeli erkélyt napokon belül megsemmisítenek, addig az izraeli kormány pánikban van, és annak ellenére nem meri evakuálni Khán ál-Ámár illegális arab települést, hogy a Legfelsőbb Bíróság is emellett döntött, ám ők [a kormány] attól, félnek, hogy mit mond majd Európa, és mit tesznek majd velünk Hágában.” Az oktatási miniszter éles kritikával illette az izraeli kormányt azért is, mert nem alkalmaz kellőképpen elrettentő megtorló intézkedéseket az arab terroristákkal kapcsolatban.
„A Hámász és a Hezbollah azért lesznek egyre merészebbek napról napra, mert azt hiszik, hogy félünk szembeszállni velük. Amit a miniszterelnök „felelősség”-nek nevez, azt ellenségeink néha hezitálásnak értelmezik, és a kettő közti elválasztó vonal néha túlságosan vékony… Ha Izrael győzni akar, győzni is fog újra.”
Bennett elfogadta a miniszterelnök azon döntését, hogy a védelmi miniszteri pozíciót magának tartja meg, de ígéretet tett a közönség számára, hogy pártja gondoskodik róla, hogy Netánjáhu be is tartsa a biztonsági helyzet javítására irányuló ígéreteit. „A próbát tettekkel kell kiállni, nem szavakkal. Az embereknek elege van a szavakból.”
A kormány egyes tagjai mellett az izraeli közvélemény is elégedetlen. A gázai határ körüli településekről százával tüntettek napokon keresztül Tel-Avivban a tűszünet ellen, mely szerintük ugyanolyan törékeny és átmeneti jellegű, mint bármely, a Hámásszal korábban kötött megállapodás. A Tel-Aviv felé tartó tömeg autógumikat égetett, utakat torlaszolt el, és elállta a Gáza-övezetbe tartó teherautók útját. „Gyermekeink megérdemlik, hogy békében nőjenek fel”- mondták a szervezők, akik azonnali megoldást követelnek a kormánytól. „Nem hagyhatjuk, hogy ők [a Hámász] szabják meg a játékszabályokat. Ha a mi biztonságunk sérül, az egész ország biztonsága sérül. Egy közösség vagyunk”- mondta az egyik résztvevő, Maja Akerman Bayder, reagálva a Likud párthoz tartózó Cáchi Hánegbi nyilatkozatára, mely szerint a rakétaeső csupán kisebb esemény volt, mivel Tel-Avivot nem érték el a lövedékek. A képviselő szavaitól egyébként a miniszterelnök is elhatárolódott, és ő később bocsánatot is kért a kijelentései miatt.
Egy másik demonstráló, az asdodi George Rooks azt mondta: „Szégyen, hogy a kormány nem reagált a több mint hat hónapja tartó erőszakra. Hihetetlen, hogy a kormány ennyire semmibe veszi a délieket.”
Ami a miniszterelnököt illeti, hétfőn részt vett a védelmi tanács gyűlésén, melyen kijelentette: a Hámász elleni katonai hadműveleteknek a tűzszünet ellenére nincs vége. „Találkoztam Gádi Eizenkott vezérőrnaggyal és kijelölt örökösével, Áviv Kochávival. Készen állunk a kihívásokra. Ahogy mondtam, egy olyan hadjáratban veszünk részt, mely még nem ért véget.” Bár nem részletezte a hadművelet mibenlétét, annyit elmondott, hogy felelőtlenség lenne a kormányt megbuktatni ebben a biztonságilag igen kényes időszakban. „Továbbra is azon dolgozunk, hogy megóvjuk az állam biztonságát. Érzékenyen, felelősségteljesen és eltökélten cselekszünk. Bízom a hadseregben. Bízom a biztonsági erőkben. Bízom az izraeli polgárokban. Együtt bármilyen kihívással szembe tudunk nézni – és biztosítani fogjuk Izrael biztonságát.”
A népszerűségéből mindenképpen nagyot veszítő miniszterelnöknek kapóra jöhet az, amit a rakétázás miatt lerövidített múlt heti párizsi útján mondott: elképzelhető, hogy véget vet a Hevronban 1997 óta működő TIPH jelenlétének az ősapák városában. Az olasz, norvég, svéd, svájci és török közreműködéssel létrehozott és fenntartott nemzetközi megfigyelői szervezet tagjai kék-szürke egyenruhájukban szabadon mozognak Hevron arabok lakta városrészeiben is, és nem egyszer kapták őket rajta antiszemita, vagy Izrael-ellenes tevékenységen. A nyáron oldalunk is hírt adott arról, hogy a TIPH egyik tagja egy zsidó tulajdonban lévő autó kerekét lyukasztotta ki, egy másik pedig egy zsidó fiút pofozott fel.