A magyar sajtóban elterjedt, hogy a kormány terve a civilszervetek „eltakarítására” az izraeli mintát követi. Valójában az izraeli törvény lényegesen pontokon különbözik az itthon eddig megismert tervektől. Az izraeli parlament nem azért vezette be tavaly nyáron az NGO-k átláthatóságáról szóló törvényt, hogy ellehetetlenítse a civil szervezetek munkáját.
Az Átlátszó portál nyomán a fél magyar sajtó hírt adott arról, hogy Németh Szilárd és a magyar kormány kifejezetten izraeli mintát követ a Soros-közelinek tartott civil szervezetek (más néven nem-kormányzati szervezetek, NGO-k) „eltakarításának” tervével. És bár Lázár János később finomított Németh retorikáján, hangsúlyozva, hogy nem elsöprést akarnak, hanem a civilek külföldi anyagi támogatásainak nagyobb átláthatóságát teremtenék meg, a sajtóban még ezután is az izraeli receptet taglalták. Az Átlátszó végül egy, az Izrael-ellenes NGO-k félinformációira alapozott, teljesen egyoldalú írással tetőzte be ez irányú munkásságát.
Az izraeli kapcsolatot mindaddig nem lehet igazoltnak tekinteni, amíg az oknyomozó portál nem bizonyítja be, hogy a magyar kormány valóban az Izraelben tavaly elfogadott, az NGO-k külföldi támogatásának transzparenciájáról szóló jogszabályt vette tervei alapjául, másrészt tényekkel alá nem támasztja azt az állítását, hogy az Orbánnak és Netanjahunak is (korábban?) tanácsokat adó Arthur Finkelstein volt az ötletgazda.
A magyar kormány szándéka kulcskérdés: ha ugyanis az átláthatóság ürügyén valójában ellehetetleníteni akarják a hazai civil szervezetek egy részét, akkor sokkal inkább a Moszkvában 2015-ben elfogadott civilellenes törvény lehetett a minta. Oroszországban nemcsak „idegen ügynökökként” bélyegzik meg a külföldi személyek és alapítványok által finanszírozott szervezeteket, de kizárólag a kormányon múlik, hogy mikor nyilvánítják őket nemzetbiztonsági szempontból „nem kívánatosnak„: ez esetben nemcsak betiltás, de aktivistáik számára hat évig tartó börtönbüntetés is várhat rájuk.
Miről szól az izraeli szabályozás?
A Kneszet által tavaly júliusban elfogadott törvény arra kötelezi az Izraelben működő NGO-kat, hogy jelezzék nyilvánosan (az igazságügyi minisztérium felé és weboldalukon is), ha költségvetésük több mint 50%-át külföldi állami (!) szervezetek finanszírozzák. Nem vonatkozik tehát az előírás az olyan magánadományozókra, mint Soros György, és pláne nincs szó a törvényben a civilek ellehetetlenítéséről, kriminalizálásáról.
Ezenkívül, az amerikai Foreign Agents Registration Act (FORA) mintájára a külföldi támogatottságú törvényhozási lobbiszervezeteket regisztrálni kell a Kneszetben. (És is nagy különbség a magyar viszonyokhoz képest: Izraelben úgy várják el a politikusok a civilek átláthatóságát, hogy ők maguk is teljesen transzparensek, a legkisebb kétely esetén a független ügyészség hatalmon lévő kormánytagok, sőt a miniszterelnökök ellen is eljárást indíthat.)
Az izraeli törvényt lehetetlen megérteni az ottani, évtizedek óta tartó speciális biztonsági helyzet, a zsidó államot érő napi fenyegetések nélkül. A jeruzsálemi Igazságügyi Minisztérium adatai szerint 27 civil szervezet érintett a törvény által, ezek közül 25 baloldali vagy szélsőbalos NGO, amelyek nemegyszer nyíltan beavatkoznak az ország politikai döntéshozatalába. A nemegyszer az Izrael-ellenes BDS-bojkottmozgalomhoz köthető szervezetek jó részét két tucat európai kormány, ill. az Európai Bizottság szponzorálja eurómilliókkal.
A legismertebb a V15 nevű kampány, amelynek deklarált célja Netanjahu megbuktatása volt, és amelyről egy nappal a törvény elfogadása előtt derült ki, hogy az amerikai külügyminisztérium támogatta. Ironikus az is, hogy egy másik ismert NGO, a B’Tselem épp azért kapott több tízezer eurót az Európai Uniótól, hogy ezt a törvényt megakadályozza. Ugyanez a B’Tselem nemrég az ENSZ Biztonsági Tanácsát hangolta a zsidó állam ellen a telepek ügyében. Egy szintén érintett szervezet, a Zochrot, a palesztin menekültek „hazatéréséért” kampányol, ami értelemszerűen kiiktatná a kétállami megoldást.
A törvény kidolgozói, mint Ayelet Shaked igazságügy miniszter, nem a szabad szólást akarják ellehetetleníteni, hanem nyilvánvalóvá szeretnék tenni, ki mennyi pénzt kapott külföldi állami szervezetektől, mely álláspont képviseletére. A civil és emberi jogi nyelvezet mögött ugyanis sokszor az ország alapjait támadó ellenséges hatalmi szándékok húzódnak meg, ilyen pl. Izrael kelet-jeruzsálemi jelenlétének megkérdőjelezése, a zsidó állam külföldön, nemzetközi szervezetek előtti delegitimálása és lejáratása. A Breaking the Silence nevű szervezet pl. 42 ezer eurót kapott a holland kormánytól azért, hogy Gázában elkövetett „háborús bűnökkel” vádolja meg Izraelt. Érdekes, hogy ugyanezek a szervezetek mélyen hallgatnak a palesztin jogsértésekről, hatósági önkényről.
Volt európai adományozó, aki akaratlanul is a Hamászt segítette: a terrorszervezet valószínűleg a World Vison nevű civil szervezettől nyúlt le dollármilliókat, és azokból fegyvereket vett, és illegális alagutakat épített.
Munkatársunktól
Kép: Az izraeli törvényhozás, a Knesszet épülete (fotó: gojerusalem.com)