Az EMIH sítábora idén is az osztrák Alpokat vette célba, a Salzburg tartományban fekvő kis St. Lorenz ab Murau falucskát, ami a kreischbergi sípálya lábánál fekszik. Ahogy az elmúlt években mindig, a De Capo panzió konyháját az érkezés napján Oirechman rabbi kikóserolta, így a szobákat elfoglaló családok egy egész héten át frissen főzött kóser ételekkel frissülhettek fel a téli sportok élvezete közben.
A résztvevők már az első síeléssel töltött napon rácsodálkoztak egy másik csoportra: síkabát alól a kibukkanó ciceszek, a sínadrágra húzott szoknyák elárulták, hogy itt bizony egy másik vallásos zsidó családokból álló csoport is tartózkodik. Hamar kiderült, hogy a 7-8 családból álló csoport Bécsből érkezett, de nem volt minjenjük, vagyis nem volt a csoportban tíz felnőtt férfi, akik közösen imádkozhattak volna.
Vallásos zsidóként utazva általában három dolgot szoktunk keresni magunknak: kóser ételt, minjent, ahol imádkozhatunk és helyet, ahol a sábeszt tölthetjük. (Esetleg mikvét, ha úgy jön ki a lépés…). Mindezeket az EMIH sítábora kínálja a résztvevőknek – melyet kezdetektől Szilánk Zsuzsa szervez –, és ha úgy adódik, a sok év alatt bejáratott infrastruktúrájuknak mások is hasznát látják.
Így történt ez most is, és a bécsi csoport örömmel csatlakozott síelés előtt a reggeli, síelés után pedig a délutáni és esti imához. A kóserrá avanzsált szállodában lakó magyarországi csapat mág Tórát is vitt magával az EMIH egyik zsinagógájából, így aztán a sípályák minjenje még a hetiszakasz felolvasásáról sem maradt le.
A Bécsből érkezett csapat a sábeszt már nem töltötte a kis alpesi falucskában, de a családi sítábor lakói így sem maradtak szombati vendég nélkül. Történt ugyanis, hogy Feigin rabbihoz – miközben két kisgyerekét oktatta síelésre – odalépett egy fiatal nő és afelől érdeklődött, tartanak-e majd szombatfogadást, amihez lehetne csatlakozni. (Kis kitérő: a Debrecenben élő Feigin család gyermekei egy lubavicsi küldötteknek fenntartott, virtuális iskolában tanulnak, ahol a tanórákhoz az interneten keresztül csatlakoznak a diákok. Míg a magyar rendszerű iskolákban téli szünet tette lehetővé a sítúrát, számukra folytatódott ezen a héten is a tanulás, így csak azután mehettek a sípályára, hogy véget értek a délelőtti óráik.) Így a gazdagon terített szombati asztal mellett a vendégfogadás micváját is gyakorolhatták a sítáborozók.