Egy újságíró összehasonlította a két média anyagait egy konkrét ügy kapcsán. Az eredmény meglepő.
Az izraeli Legfelsőbb Bíróság május végén döntött egy engedély nélkül, bádogházakból és sátrakból álló beduin telep, Khán ál-Áhmár lerombolásáról annak ellenére, hogy több európai kormányzat is összefogott és kampányolt megmentéséért. A falu a Júdeai-sivatagban, a Tel-Avivot a Holt-tengerrel összekötő 1-es főút mentén, Kfár Ádumim szomszédságában található.
Az izraeli álláspont szerint a 180 ember és jelentős állatállomány által lakott telepet illegálisan, a szükséges építési engedélyek nélkül építették fel, és a Legfelsőbb Bíróság „nem látja okát, hogy beavatkozzon a védelmi miniszter döntését illetően, melyet a Khán ál-Áhmár-i illegális építmények lerombolásának foganatosításával kapcsolatban hozott”.
Bár az Európai Unió tudatában volt annak, hogy a települést jogellenesen alapították, mégis számos előregyártott, EU-zászlóval díszített lakóépületet szállítottak a helyszínre, hogy a falu ideiglenes, nomád jellegét ellensúlyozzák. Ilyen, az EU által támogatott illegális építkezésekről többek között itt írtunk.
A falu lakóit a döntés értelmében más településeken kell elhelyezni. A döntés kritikusai ezt erőszakos átköltöztetésnek értékelik, és arra is felhívják a figyelmet, hogy az 1967-es határokon kívül eső, izraeli fennhatóság alatt levő területeken szinte lehetetlen megszerezni az elvárt engedélyeket. Egyesek egyenesen emberiség elleni bűntettnek minősítették a határozatot, a brit főkonzul, Philip Hall pedig kijelentette, hogy a tervezett falurombolás „nagymértékben aggasztó az Egyesült Királyság és egyben az Európai Unió számára”.
Hasonló, zsidókat érintő döntések esetében – amire legutóbb épp a közelmúltban akadt példa Gus Ecionban, az Elázár nevű zsidó település Netiv Háávot lakónegyedében – nem sietnek az ilyen kijelentésekkel.
Az alábbiakban Ira Stoll újságíró, kritikus írását közöljük az esetről való tudósítással kapcsolatban:
Mennyire rossz színben tünteti fel a The New York Times Izraelt? Vannak olyan helyzetek, amikor ez a lap rosszabb ebből a szempontból, mint az Al Jazeera. A Khán ál-Áhmár nevű beduin falu volt a témája néhány, a The New York Timesban megjelent írásnak, és ugyanerről a témáról írt az Al Jazeera is, mely weboldal közismerten arab közönségnek szól és tulajdonosa a Katar emirátusát uraló al-Thani család. Érdemes összehasonlítani a két oldalt, mert igen érdekes következtetésekre juthatunk.
Az Al Jazeera cikke 180 fős közösségről számol be. A Times cikke nem tesz említést a falu lélekszámáról, azonban közöl egy fotót, és beszámol arról, hogy „Izrael évtizedeken keresztül beduinok ezreitől akarta megtisztítani a Nyugati Partot, hogy helyet teremtsen zsidó településeknek”. A folytatásban is hasonló nyelvezetet használ a beszámoló, és ezzel azt a hamis és pontatlan képzetet kelti az olvasókban, hogy a valóságosnál sokkal nagyobb e falu lakossága.
A New York Times cikke hozzáteszi azt is, hogy az ügyben ítéletet hozó három bíró közül kettő „jelenlegi, vagy egykori telepes”. Az Al Jazeera cikke nem foglalkozik a bírók egykori lakhelyével, így nem kerül abba a helyzetbe, hogy olyan pontatlanságot vigyen a történetbe, mint a New York Times. Vajon a bírák közti „egykori telepes” az a személy, aki évtizedekkel ezelőtt élt egy rövid ideig egy ilyen településen, és azóta már elutasította a telepek építését? Ketten voltak a bírák közül egykori telepesek, vagy ketten mostaniak, esetleg egy egykori és egy jelenleg is telepes volt a beosztás? És vajon van-e bizonyítékuk arra, hogy az egykori telepes-státusz, nem pedig a jog és a tények befolyásolták az ítélet kimenetelét?
Az ügy mindkét oldala – költöztessék el a beduin falut, vagy hagyják békén a lakóit -, megérthető, ugyanakkor, a párhuzam okán, fontos szem előtt tartani, hogy a New York Timesnak semmiféle problémát nem okozott az, hogy legális ingatlantulajdonosokat és üzleteket telepítsenek ki Connecticutban és New York-ban privát építkezési projektek részére, többek között saját központi tornyuk számára.
Nem számít, hogy mit gondol valaki az ügy mögött meghúzódó érdekekről, mégsem gondolhatjuk túl nagy elvárásnak a New York Timesszal szemben, hogy jobban teljesítsen, mint az Al Jazeera, amikor az érintettek számáról, vagy az izraeli bírák magánéletéről van szó.
zsido.com
Forrás: Algemeiner