Sok minden változott annak érdekében, hogy minden ugyanaz maradjon.
A Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet kutatásából készített antiszemitizmus-körkép egyik adata szerint a Jobbik szavazók 57 százaléka nyitott az antiszemita gondolatokra. Ami azt jelenti, hogy a sajtóban „cukisodásnak” nevezett stratégia egyelőre nem változtatta meg érdemben a párt szavazóbázisának attitűdjét: a támogatók többsége változatlanul fogékony az antiszemita előítéletekre.
A kutatócég azt is mérte, hogy mit gondolnak a magyar választók a Jobbikról. Kiderült: a többség változatlanul olyan pártnak látja, amely ellenségesen viszonyul a zsidósághoz. „A néppártosodási stratégia tehát ebből a szempontból nem volt hatásos.” – állapítja meg a Népszava elemzése. „A válaszadók relatív többsége (44 százalék) nem észlelte, hogy ilyen tekintetben érdemi változás történt volna a Jobbik politikájában. A megkérdezetteknek csak 24 százaléka látja úgy, hogy a Jobbik most kevésbé zsidóellenes, mint korábban. Hajszálnyival még többen is vannak azok (25 százalék), akik pont fordítva gondolják: szerintük a párt zsidóellenesebb lett az utóbbi időben.” – írja a lap.
A vizsgálat készítői az eredményeket ismertető sajtótájékoztatón elmondták, hogy a felmérés kitért a pártpreferenciák vizsgálatára is, hiszen az a többi tényezőnél szorosabb kapcsolatban áll az antiszemitizmussal. A kutatás megállapította, hogy a kormánypárti közönség zsidókhoz való viszonya átlagosnak számít, a baloldali pártok – különösen a kisebb pártok – hívei között viszont az átlagosnál jóval ritkább az antiszemitizmus, illetve az antiszemiták a teljes népességhez viszonyítva átlagosan közelebb esnek a jobboldali és a radikális pólushoz. 2016-ban sem volt meglepő fejlemény, hogy a Jobbik szavazóinak 46 százaléka az erősen zsidóellenes, további 11 százaléka pedig a mérsékelten antiszemita csoportba került: az elemzésbe bevont összes változó közül ez bizonyult a legmagasabb aránynak
Emlékeztetőül: a Jobbik elnökének hanukai üdvözlettére Köves Slomó azzal reagált, hogy az efféle gesztusoknál hatékonyabb lenne, ha azokon a fórumokon próbálna a párt változást elérni, ahol – nem függetlenül a korábbi tevékenységétől – a sötétség nyert teret a fény helyett. A levélváltást élénk vita követte a nyilvánosságban, amelynek egyik kérdése éppen az volt, hogy mennyire lehet komolyan venni az állítólagos néppártosodási stratégiát, ha nem sokkal a hanukai üdvözlet elküldése után a pártelnök azt nyilatkozza, hogy lemondana a posztjáról, ha zsidó lenne.
A Medián kutatása alapján úgy tűnik, hogy az ilyen, egymásnak ellentmondó üzenetek és gesztusok miatt sem a párt támogatói, se a közvélemény nem érzékeli azt a változást, amiről a politológusok beszélnek, és amiben a zsidó közösség egyes vezetői reménykedtek.