Heti izraeli hírösszefoglaló.
Kellemetlen felfedezést tett a híres japán zsidómentő, Chiune Sugihara fia: az édesapja emlékére Izraelben ültetett ligetet egy építkezés miatt ledózerolták. A harminc évvel ezelőtt Bét Semesben kialakított emlékpark helyén most egy lakóépület áll, az emléktáblának pedig nyoma veszett. Nobuki Sugihara személyesen látogatott Izraelbe, hogy felmérje a kárt, miután japán turistáktól hallott a liget felszámolásáról. Ezt követően levelet írt a falültetésért felelős Izraeli Nemzeti Alap (KKL) számára. „Hogyan pusztíthatták el szándékosan ezeket a fákat? Az emléktáblára gondolom egy buldózer taposott rá, majd ment a szemétbe. Mit mondanának azok a japán üzletemberek, akik a park kialakítására adakoztak? A többségük már halott”.
Chiune Sugihara helyettes konzul volt a litvániai Kaunas városában, ahol több ezer, a náci üldöztetés elől menekülő zsidónak adott ki utazási vízumot 1940-ben. A japán Külügyminisztérium nyomására később le kellett mondania a pozíciójáról, és önszántából élt száműzetésben hosszú éveken át.
Sugihara több mint kétezer vízumot állított ki, és ezzel több mint hatezer (más forrás szerint tízezer) ember életét mentette meg. A lázas munkával töltött öt hét alatt sok dokumentumot kézzel írt meg – az utolsó vízumot a már induló vonat ablakán adta ki, miután bezárták a konzulátusát, és elrendelték, hogy hagyja el az országot.
A „japán Schindlernek” is nevezett diplomata 1985-ben kapta meg a Jád Vásem Intézet „Világ Igaza” kitüntetését, melyet megromlott egészségügyi állapota miatt már nem tudott személyesen átvenni.
A KKL elnézést kért a Sugihara családtól, és ígéretet tett az ügy kivizsgálására, illetve egy új park létrehozására.
Egyesülési láz a választás előtt
Néhány nappal a végleges jelöltlista leadási határideje előtt még mindig hatalmas bizonytalanság uralja az izraeli politikai életet. Mivel az alacsony bejutási küszöb (3,25%) és a rendkívül polarizált társadalom miatt rengeteg párt küzd a 120 parlamenti székért, ezért a legtöbb párt másokkal szövetségben indul az április 9-re kiírt választásokon, s ez rengeteg találgatásra és meglepetésre ad okot. A helyzetet bonyolítja, hogy számos kis párt valójában maga is még kisebb csoportok szövetsége.
A kormányzó Likud legesélyesebb kihívója a Beni Ganz, egykori vezérkari főnök vezette Choszen LeJiszráel (Védelem Izraelnek) már egyesült az egykor szintén vezérkari főnökként szolgált Mose Jáálon Telem nevű pártjával, s most a hasonló programot hirdető, Jáir Lapid vezette Jes Átid (Van Jövő) párttal folytatnak tárgyalásokat. A felmérések szerint hárman együtt már megszorongathatnák a Likudot, ám kérdéses, hogy Lapid hajlandó lenne-e lemondani a listavezetésről. Ganz sem engedné át az első helyet, különösen annak fényében, hogy pártját kétszer annyian támogatják, mint Lapidét, s további erősödésre is számíthat, mert igazolta Ávi Nissenkorn szakszervezeti vezetőt.
Hosszú tárgyalássorozat után szövetséget kötött egymással a két, korábban is együtt induló vallásos-cionista párt, a Bájit Jehudi (Zsidó Otthon) és az Ichud Leumi (Nemzeti Egység). A korábban igen sikeres szövetséget megrázta, hogy néhány hónapja kivált a párt két vezetője, Náftáli Benet oktatási- és Ájelet Sáked igazságügyi miniszter, akik Jámin Chádás (Új Jobboldal) néven új pártot alapítottak, s magukkal vitték szavazóik jelentős részét. A felmérések szerint külön-külön be sem kerülnének a törvényhozásba, s együtt is csak szerény sikerre számíthatnak. Emiatt igen nagy nyomás nehezedik rájuk, hogy további, egyedül indulva esélytelen, s így a jobboldal számára mandátumvesztést okozó pártokat vegyenek maguk mellé. Elsősorban a radikális Ocmá Jehudit (Zsidó Erő) és a jobboldali-haredi Jáchád párttal várják az egyesülést, ám elemzők szerint erre nem sok esély van. Netánjáhu is beveti befolyását, hogy egyesülésre bírja a későbbi koalíciós partnerként számba jöhető kis, jobboldali pártokat, mert a választások megnyerése esetén sem számíthat kényelmes többségre.
Tárgyalások folynak a túlélésért küzdő, egykori baloldali tömegpárt, az Ávodá (Munkapárt) és a szélsőbaloldali Merec között. Bizonyos felmérések szerint a ma már egykori mandátumainak talán egynegyedére számító Ávodá és a bejutási küszöb szélén táncoló Merec együtt indulva azonban kevesebb szavazatot kapna, mint külön-külön, így nem valószínű, hogy megállapodnának.
Az egyesülési láz nem érintette meg a korábban a Likudból kivált, a megélhetési költségek és kiváltképp az ingatlanárak csökkentéséért küzdő Kulánu (Mindannyian) párt vezetőjét, Mose Káchlont, aki kijelentette, hogy semmiképpen sem tér vissza a Likudba és egyedül mérettetei meg magát annak ellenére, hogy népszerűsége hatalmasat zuhant, és már a bejutási küszöböt sem biztos, hogy eléri.
A három haredi párt közül a két, askenázi közösségeket képviselő Degel HáTorá (A Tóra Lobogója) és az Águdát Jiszráel (Izrael Szövetsége) ismét együtt indul, a szfárádi haredi zsidók által támogatott és a belügyminiszter, Árje Deri által irányított Sász pedig egyedül. Az aseknázok erősödésre, a szfárádiak gyengülésre számíthatnak a voksolás után.
Az arab pártoknál szétesett az évekkel ezelőtt nagy nehézségek árán létrehozott, minden arab frakciót és a kommunistákat tömörítő Egyesült Lista, miután kivált belőle az egykor Jasszer Arafat terroristavezér tanácsadójaként működő Ahmed Tibi vezette Táál párt. Külön indulva az arabok egy hellyel kevesebbre számíthatnak a következő országgyűlésben.
zsido.com