A módos zsidó kereskedőnő naplójából az is kiderül, hogy miként kezelték a járványt a 350 évvel ezelőtti Németországban.
A hamelni Glickl (1646-1724) híres naplója új angol fordításban és magyarázó jegyzetekkel ellátva látott napvilágot a közelmúltban. A könyvből kiderül, hogy amikor Hamburgban és Hannoverben súlyos járvány pusztított, a hatóságok előszeretettel alkalmazták a mai is divatos „social distancing”, azaz az emberek elkülönítését előíró szabályokat. Odáig mentek szigorúságukban, hogy akár még a gyerekeket is elvették szüleiktől. Ez történt Glickl családjában is, amikor négyéves lányukat, Ciport kellett elkülöníteniük, mert a szomszédság arról értesítette (tévesen) a hatóságokat, hogy a kislány fertőzött. A helyzetet nehezítette, hogy Ciport egy másik városban helyezték el.
A karanténba helyezett kislányt szülei, Chájim és Glickl csak távolról láthatták. A naplóba a következő sorok kerültek az eset kapcsán: „Gondoljon bele minden jó apa és anya, hogy miként éreztük magunkat. Áldott emlékű férjem az egyik sarokban állt zokogva és siránkozva, én pedig egy másik sarokban…”
Az eredeti mű a jiddis régi, nyugati dialektusában született, melyet a nyugat-európai zsidóság használt. A szöveget az Izrael-díjjal kitüntetett tudós, Chava Turniansky fordította le a ma használatos jiddisre, és ez alapján készült el az új, angol fordítás.
„Glickl páratlan történelmi forrásanyagot hagyott ránk, melyben betekintést enged a mindennapi életébe, szorongásaiba, civódásaiba és beavat egy 14 gyermeknek életet adó asszony népies bölcsességébe” – írta a naplóról Rachel Greenblatt történész. „Glickl különlegesen tehetséges író volt, emiatt naplója a mai napig élvezetes olvasmány” – tette hozzá Slyvia Fuks, az új fordítás kiadója.
Glickl Hamburgban született 1646-ban, egy hatgyermekes vallásos zsidó családban. Apja, Joszef Léjb sikeres drágakő-kereskedő és a hitközség egyik vezetője volt. 1649-ben a hamburgi askenáz zsidókat kiutasították, így a család a közeli Altonába költözött át. A családfő fontosnak tartotta, hogy minden gyermeke, beleértve a lányokat is, alapos zsidó oktatásban részesüljön. Nem véletlen, hogy a naplót át- meg átszövik a különböző, zsidó forrásokból vett idézetek.
A korban megszokott módon a 12 éves Glicklt eljegyezték, két évvel később férjhez is ment, és férje városába, Hamelnbe költözött. Később Hamburgba települtek át, ahol arannyal és igazgyönggyel kereskedtek. Férje 1689-ben bekövetkezett halála után maga vette át az üzlet vezetését, és távoli vásárokba is elutazott, ami igen szokatlan volt abban az időben egy egyedülálló nőtől. Glickl eljutott Amszterdamba, Bambergbe, Danzigba, Hanoverbe, Hildesheimbe, Koppenhágába, Frankfurtba, Lipcsébe, Berlinbe, Bécsbe, Metzbe és Párizsba is.
A házaspárnak 14 gyermeke született, akik közül – akkoriban csodával határos módon – tizenhárman megérték a felnőttkort. A gyermekeket sikerült Európa legelőkelőbb zsidó családjaiba házasítania, amire Glickl módfelett büszke volt. Leszármazottai között találjuk Heinrich Heinét és Samson Rafael Hirsch rabbit is.
1700-ban, Chájim halála után tizenegy évvel Glickl ismét férjhez ment, hogy gyermekei jövőjét biztosítsa. Új választottja egy gazdag metzi bankár, a helyi hitközség egyik első embere, Cerf Levy volt. Két évvel később férje tönkrement, és saját vagyona mellett Glickl vagyona is elúszott. Férje hamarosan meghalt, így Glickl ismét megözvegyült. Semmiképp sem akart gyermeki terhére lenni, így amíg képes volt ellátni magát, egyedül élt, majd 78 éves korában távozott az élők sorából.
Glickl 1691-ben, két évvel első férje halála után kezdett a naplóírásba, hogy gyászán enyhítsen. 1699-ben abbahagyta az írást, majd visszavonulása után, 1715-ben ismét tollat ragadott. A teljes mű 1719-ben lett kész. Erkölcsi útravalója és a család történetének leírása mellett Glickl lejegyezte korának fontos történelmi eseményeit is. Írt például a Dánia és Svédország közötti csatározásokról, az 1648-as, Hmelnyeckij-féle mészárlásról, a pestisjárványokról, Sábtáj Cvi álmessiási mozgalmáról, a francia-holland háborúról, és a spanyol örökösödési háborúról. A naplóból megismerhetjük a németországi zsidóság rendkívül bizonytalan és kiszolgáltatott helyzetét, melynek jogállása az aktuális uralkodó jóindulatától függött.
Glickl nagy hangsúlyt fektetett arra is, hogy részletesen beszámoljon minden családtag sorsáról, hogy így tartsa fent emléküket a leszármazottak között. A napló több zsidó irodalmi műfajt egesít magában. Ilyen a cáváá, azaz moralizáló végrendelet, a techinot, a nők számára íródott imádságok gyűjteménye, a muszár, azaz erkölcsi tanítás, a jiddis májszebuch, vagyis mesekönyv és a jicheszbrif, azaz a család őseinek felsorolása.
A napló eredeti kézirata elveszett, de a Glickl egyik fia, Mose által készített másolat fennmaradt az utókor számára. Ez alapján nyomtatták ki először a naplót „Zichrojnesz”, azaz emlékek címmel, 1896-ban. Az első német fordítást Glickl egyik ükunokája, Bertha Papppenheim adta ki 1910-ben. Később napvilágot látott többféle, – gyakran rövidített -, modern jiddis, angol és héber változat is. A most megjelent, a mű mind a hét fejezetét magába foglaló, számtalan magyarázatot tartalmazó angol fordítás a Tauber Intézet gondozásában jelent meg.
zsido.com
Forrás: Jewishnews