Kóser gasztro: Sajtos-olajbogyós gofri

Bölcseink megtiltották, hogy tejes vagy húsos kenyérfélét készítsünk. Ennek az az oka, hogy attól tartanak, esetleg megfeledkezünk arról, hogy az adott kenyérféle tejjel vagy zsírral készült, és az ellenkező fajtájú étellel esszük, áthágva ezzel egy tórai tilalmat. Ezt az elvet nevezzük a Tóra kerítésének: a rabbik szélesebb tilalmat fogalmaznak meg, mint a Tóra, hogy biztosítsák, a tórai tilalmat senki nem hágja át. A Talmud (Pszáhim 36a) egyetlen esetben engedi meg a tejes vagy húsos kenyérféle készítését: amennyiben az „keéjn torá” – mint egy bika szeme.

A nagy középkori tóramagyarázó, Rási ezt úgy értelmezi: ha annyira kis mennyiséget készítünk, mely egyetlen étkezésre elfogy, akkor megengedett a tejes vagy húsos kenyérféle sütése. Így ugyanis bizonyosan nem feledkezünk meg arról, hogy mely fajtába tartozott az adott kenyér, és nem készítünk tejes zsömléből sült húsos szendvicset, vagy zsírral készült kifliből sajtos meleg szendvicset.

Mások úgy magyarázzák a talmudi kitételt, hogy nem a kenyérféle méretére, hanem alakjára vonatkoztatják: ha különleges alakúra formáljuk a tésztát, ami egyértelműen jelzi mindenki számára, hogy a kenyér milyen fajtába tartozik, akkor megengedett a tejes vagy húsos összetevők használata a tészta elkészítésénél.

Mennyire kell különlegesnek lennie a formának? A Máhárit válasza szerint annyira, hogy egyértelmű legyen belőle mindenki számára, hogy az alakjával fel akarják hívni a figyelmet valamire – vagy azáltal, hogy emlékezteti azt, aki tudja, hogy tejes vagy húsos az adott kenyérféle, vagy azáltal, hogy különleges alakja miatt az, aki nem tudja, rákérdez.

Az alábbiakban kínált gofri tejes, de egy családi vacsoránál vagy kirándulás alkalmával gyorsan elfogy ekkora mennyiség, nem kell tehát a Talmudban lefektetett szabály áthágásától tartanunk. Fontos még tudni róla, hogy nem tartalmaz vizet, a benne levő folyékony összetevők mennyisége tehát bizonyosan meghaladja a tésztában levő víz mennyiségét, így nem hámoci, hanem mezonot áldást mondunk rá. Ha azonban valaki degeszre eszi magát belőle, akkor birkát hámázont, azaz teljes asztali áldást kell utána mondanunk.

Sajtos-olajbogyós gofri (16 db-hoz)

Tejes

750 g teljes kiőrlésű liszt

Őrölt bors és őrölt koriander, ízlés szerint

2 kk só

1 cs sütőpor

200 g vaj

5 tojás

2 és fél pohár tej

1 pohár reszelt sajt

15 szem zöld olajbogyó felaprítva

A vajat lassú tűzön felolvasztjuk. A száraz hozzávalókat (liszt, fűszerek, sütőpor) tálba tesszük, beleöntjük a tejet, a tojásokat és az olvasztott vajat, kissé összekeverjük, majd hozzáadjuk a sajtot és az olajbogyót is. Alaposan összekeverjük – ragacsos, nehezen keverhető masszát kapunk. A gofrisütőt felforrósítjuk, majd a használati utasításnak megfelelő mennyiséget oszlatunk el a felületén, és néhány perc alatt aranybarnára sütjük. Kínálhatjuk önmagában, vagy valamilyen mártogatóssal.

  • Küldés emailben