Kóser gasztro: mustáros pulykacomb

Tegnap, tévét hó 24. napján volt a chábád hászidizmus alapítója, az Álter Rebbe, héberül Ádmor háZáken (a.m. az öreg rebbe) halálozási évfordulója. A ljádi Sneur Zálmán rabbi 1745-ben született Lioznóban (akkor Litvánia, ma Belorusszia) és 1812-ben hunyt el; a sírja és a fölé épített ohel (a sírt magába foglaló építmény) az ukrajnai Hadicsban található.

Az Álter Rebbe a Báál Sém Tov utódjának, a mezricsi mágidnak legfiatalabb, egyben egyik leghíresebb tanítványa volt. A zsidó jogról, illetve misztikus tanításokról szóló alkotásai közül kiemelkedik a Sulchán Áruch háRáv című, összefoglaló háláchikus mű, valamint a Tánjá, a közepesek könyve című, a hászidizmus legfőbb alapfogalmait és elveit bemutató, saját követőinek irányt adó, spirituális tartalmú kötet, melyet számos nyelvre lefordítottak, és a világ legkülönbözőbb pontjain adtak ki, a Rebbe útmutatásának megfelelően.

Az Álter Rebbe

Az Álter Rebbéről egy gasztronómiai és egyben spirituális vonatkozású történettel emlékezünk meg.

Történt egyszer, hogy a kárlini Slomó rabbit (1738-92) várták Sneur Zálmán rabbi otthonába, vendégségbe. Slomó rabbi szintén a mezricsi mágid tanítványa volt akárcsak az Álter Rebbe, ő maga pedig a következő generáció legnagyobb hászid vezetőinek a mestere volt. Nem csoda hát, ha nagy izgalommal készülődött a rebbe háza népe a látogatásra. A Rebecen, vagyis az Álter Rebbe felesége és lányuk, Freida nem tudtak megegyezni abban, hogy melyikük főzzön e jeles alkalomból. Ugyanis már régóta Freida, a család legidősebb és különlegesen tehetséges lánya birodalma volt a konyha, ám a különleges vendéget a Rebecen a saját főztjével szerette volna megvendégelni.

Az Álter Rebbe sírja fölé épített ohel Hadicsban

A kérdést a családfő elé vitték, aki úgy döntött, hogy a Rebecen főzi meg az ételt, ám Freida adja hozzá a sót. Így mindkettejük munkájára egyformán szükség van, hiszen a sózás nélkül ízetlen maradna az étel. Amikor megérkezett a híres vendég, nyomban asztalhoz ültették, és felszolgálták a különleges gonddal elkészített ebédet. Slomó rabbi azonban nem jutott tovább az első kanálnál – a Rebecen ugyanis, anélkül, hogy felfigyelt volna rá, megszokásból megsózta a tűzön rotyogó ételt. Freida pedig ugyancsak hozzáadta a maga részét, nem mondott le a megtiszteltetésről.

Amikor az Álter Rebbe látta, hogy vendége nem eszik, úgy gondolta, talán ízetlen neki az étel, és alaposan megsózta azt. Miután Slomó rabbi még mindig nem nyúlt hozzá a tányérjához, megkérdezte tőle vendéglátója, miért nem eszik. Azt a választ kapta, hogy annyira sós az étel, hogy nem lehet elfogyasztani. Sneur Zálmán rabbi egy újabb kanálnyit evett a maga tányérjáról, és elgondolkozva felelte: „Igazad van. Azonban mióta Mezricsben voltam, a rebbémnél, nem érzékelem az étel ízét.”

A következő receptben, a fenti történethez hasonlatosan, csínján kell bánnunk a sóval, hiszen a hús ízesítésére használt mustár önmagában is sós.

Mustáros pulykacomb sütve

Húsos, glutén- és tojásmentes

2 kg pulyka felsőcomb, nagyobb kockákra vágva

3-4 ek. dijoni mustár

Só, bors és szárított koriander, ízlés szerint

6 ek. étolaj

3 nagy hagyma felszeletelve

5 gerezd fokhagyma összetörve, vagy apróra kockázva

A mustárt összekeverjük a fűszerekkel, és beleforgatjuk a felkockázott húst. Az olajat vastag aljú, mély serpenyőben, vagy tagine-ban felforrósítjuk, beledobjuk a hagymát, a fokhagymát és a húst, alaposan megkeverjük, majd letakarjuk, és a saját levében, vigyázva, hogy meg ne égjen, egy óra alatt készre főzzük. A tagine csúcsos fedelében folyamatosan kering az ételből felszálló gőz, így az edényben készülő hús és zöldségek különleges eljárással főnek-sülnek meg, és kisebb a veszélye annak, hogy odaég az ebéd. A mustár mindenképpen igényel kósersági pecsétet a benne levő összetevők, illetve adalékanyagok miatt.

zsido.com

  • Küldés emailben