Kóser gasztro: gazpacho

Egyszer a Báál Sém Tov maga köré gyűjtötte tanítványait, hogy meglátogassanak valakit, aki igazán komolyan veszi a vendégfogadás micváját. Befogattak a kocsiba, és útnak eredtek. Hegyen-völgyön át utaztak, mire késő délután egy faluszéli fogadóba értek. A fogadós boldogan üdvözölte őket, és haladéktalanul behívta őket, hogy látogatásuk által teljesíthesse a háchnászát orchim micváját. A Báál Sém Tov azonban vonakodott: „Talán inkább mégis a közeli városban kellene megszállnunk, ahol mikve (rituális fürdő) és zsinagóga is van?” A fogadós azonban biztosította őt arról, hogy az ő házához külön mikve tartozik, van tóratekercse is, és a tanítványokkal együtt kitesznek egy minjent. „Ha pedig zsinagógába vágyik a rebbe” – mondta, „hát az is közel van, olyan járótávolságra, melyet szombaton is megtehetnek.”

A Báál Sém Tov tehát beleegyezett abba, hogy tanítványaival a fogadósnál szálljon meg. Fejedelmi ellátásban volt részük, mert bár vendéglátójuk szerény körülmények között élt, mindent megtett, hogy a látogatók minden igényét bőkezűen kielégítse. Ízletes ételekkel rakta meg az asztalt minden egyes szombati étkezéskor, és saját kezűleg szolgálta fel a fogásokat. A szombat kimenetelét követő meláve málká lakomára még több környékbelit meghívott, és örömtől sugárzó arccal látott el mindenkit az asztal körül.

A Báál Sém Tov tanítványaival még néhány napot a fogadóban töltött. Mielőtt visszaindultak volna Mezibusba, a cádik megkérdezte, van-e valami különleges kívánsága a fogadósnak. „Csak azt szeretném, ha a rebbe imádkozna érem, hogy részem lehessen az eljövendő világban”- mondta. „Ez tőled függ”- felelte a Báál Sém Tov. „És ha azt szeretnéd, hogy megáldjalak, akkor el kell jönnöd hozzám Mezibusba. És még annyit, hogy az országban igen nagy hiány van borból, érdemes lenne száz hordónyit magaddal hoznod, amikor meglátogatsz, jó áron adhatod majd el.”

Eltelt egy kis idő, a tanítványok szinte már meg is feledkeztek a fogadósról. Egy napon azt mondta nekik mesterük, hogy a városba érkezett szegényeket haladéktalanul hívják meg szombatra. Így is történt, és amikor már mind az asztal körül ültek, döbbenten látták, hogy köztük van egykori vendéglátójuk is. A rebbe arra kérte, mesélje el, mi történt azóta, mióta elváltak tőle.”Amikor a rebbe azt mondta, hogy jöjjek Mezibusba, és hozzak száz hordónyi jó minőségű bort, azonnal eladtam mindenem, és, kocsikra halmozva az értékes árut, útnak indultam. Estefelé azonban hatalmas vihar tört ki, és az árut a kocsisok gondjaira bíztam, míg én kerestem egy fogadót, ahol meghúzódhattam. Mire reggelre visszatértem, kocsiknak, lovaknak, hordóknak és kocsisoknak egyaránt nyoma veszett. Nem vesztettem el azonban a hitemet, mert tudtam, hogy Isten adta, Isten is veszi el, és így gyalogosan, minden vagyonom nélkül folytattam tovább az utamat Mezibusba.”

„Sajnálod, hogy áldást kértél tőlem? Talán inkább elveszett vagyonodat szeretnéd visszakapni?”- kérdezte a cádik. „Isten ments!”- felelte a férfi. „Nem mondok le a túlvilágról csupán száz hordó bor miatt. Inkább egész életemben szegény maradok, városról városra járva élem az életemet, de nagyon szeretnék részesülni az eljövendő világból.”

„Pontosan ezt vártam tőled!”- felelte a Báál Sém Tov. – „Egy zsidónak kész kell lennie arra, hogy mindenén odaadja az Örökkévalóba vetett hitéért. Te elérted ezt, így bizonyosan részed lesz az eljövendő világban.” – A fogadós arca sugárzott a boldogságtól, a Báál Sém Tov pedig így folytatta: „Most azt gondolod, hogy egész életedben nincstelenként bolyonghatsz tovább. Erről azonban szó sincs! Isten segítségével már holnap előkerülnek az elveszett kocsik az erdőből, jó pénzért eladod az árut, és egész életedben bőkezűen gyakorolhatod a vendégfogadás parancsolatát.”

Így is lett, a kocsik sértetlenül, hordókkal megrakva kerültek elő másnap, a fogadós pedig egész életében gazdag ember volt, akinek legnagyobb örömét a háchnászát orchim micvájának betartásában lelte.

 

Gazpacho leves

Párve, glutén- és tojásmentes

½ kígyóuborka

1 kaliforniai paprika

2 paradicsom meghámozva

1 kis fej hagyma

2 gerezd fokhagyma

1 l paradicsomlé

Kb. 2 pohár víz

2 ek. olívaolaj

Só, bors és őrölt koriander, ízlés szerint

A díszítéshez: apróra vágott petrezselyem. Amennyiben tejes edényben készítettük, reszelt sajtot is szórhatunk a tetejére – ez esetben természetesen tejessé válik a leves.

A paradicsomot X alakban bevágjuk, és egy percre forró vízbe mártjuk, hogy könnyen le tudjuk húzni a héját. A zöldségeket kockákra vágjuk, és egy nagy üvegtálba helyezzük. Ráöntjük a paradicsomlét, majd botmixer segítségével egyneművé turmixoljuk. Hozzáadjuk az olajat, a fűszereket, és annyi vizet, hogy a kívánt állagot elérje a leves, összeturmixoljuk, és fogyasztásig hűtőben tároljuk. A petrezselymet vízbe áztatjuk, majd folyó víz alatt is lemossuk. Ezután ellenőrizzük, nehogy bogár legyen benne. Megszárítjuk, apróra vágjuk. Tálalás előtt keverjük fel alaposan a levest, és petrezselyemmel, esetleg reszelt sajttal díszítve kínáljuk.

  • Küldés emailben