Kóser gasztro: fahéjas csiga

Ma a fahéj és a zsidóság kapcsolatát vizsgáljuk meg.

Hajtásaid díszkert: gránátfák drága gyümölcsökkel, ciprusok nárdusokkal; nárdus és sáfrány, illatos nád meg fahéj, mindenféle tömjénfákkal, mirha és aloék, mindenféle kiváló fűszerekkel.” – írja Slomó (Salamon) király az Énekek Énekében (4:13-14).

Korábban már több ízben foglalkoztunk egy-egy fűszerrel, vagy összetevővel (pl. a fokhagymával, a záátár fűszerkeverékkel, vagy a mézzel). Most a fahéjjal ismerkedünk meg a zsidóság szemszögéből. A szentély fennállásának idején a fahéj is részét képezte az aranyoltáron elfüstölögtetett fűszerkeveréknek. Ennek receptjét a reggeli ima során el szokás mondani. Egy adag füstölőszerhez (ktoret) 9 káv (kb. 12.5 l) fahéjat használtak fel más illatos fűszerek mellett. Az összetevőket és azok mennyiségét nagyon pontosan kellett kimérni, mert „aki kihagyott belőle egy fűszert, halált érdemelt”. 

A fahéj a szfárádi zsidó közösségek jellegzetes fűszere. Elsősorban a törökországi zsidók használták előszeretettel, de más közösségekben is gyakran előfordult. Egyiptomban például négyfűszer-keveréket készítettek belőle, melybe a fahéj mellett szegfűbors, szerecsendió és szegfűszeg is került.

A hagyomány szemszögéből két szertartás alkalmával van kiemelkedő jelentősége a fahéjnak, egyszer az ízét, egyszer az illatát élvezzük.

A peszáchi széderen, amikor az Egyiptomból való kivonulás történetét meséljük el, és szimbolikus ételeket fogyasztunk, hogy azok által emlékezzünk őseink megszabadulására a szolgaságból, egy chároszet (chrajszesz) nevű, almából, dióból és borból készült, fahéjjal ízesített  keveréket eszünk, mely a malterra emlékeztet.

Szombat este, a szombatot búcsúztató hávdálá szertartás alkalmával minden érzékszervünkkel elbúcsúzunk a különleges naptól. Borral, gyertyalánggal és illatos fűszerrel válunk el a hetedik naptól, és térünk vissza a hétköznapok világába. Az illatos fűszer általában szegfűszeg, vagy fahéj. Amikor megszagoljuk a fűszert, az bölcseink szerint kárpótlást jelent a lélek számára, amiért el kell búcsúznia a sábát emelkedettségétől.

Fahéjas csiga

Párve

½ kg liszt

1 kocka élesztő

2 pohár langyos víz

½ pohár étolaj

½ pohár cukor

A töltelékhez:

1 pohár porcukor

3 kk. őrölt fahéj

2 ek. étolaj

Az élesztőt egy kanál cukorral együtt felfuttatjuk egy pohár langyos vízben. A többi hozzávalót tálba tesszük, az élesztős keveréket is hozzáadjuk, és rugalmas tésztát gyúrunk belőle. Letakarva, meleg helyen egy óra alatt duplájára kelesztjük a tésztát, majd ujjnyi vastag téglalappá nyújtjuk. A töltelékhez valókat enyhén összemelegítjük, és óvatosan elegyengetjük a tésztán. A téglalapot szorosan feltekerjük, a szélét lezárjuk, majd másfél ujjnyi vastagságú szeleteket vágunk belőle. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk a csigákat (ha a felvágás során szétesnének, érdemes őket újra feltekerni, hogy kellőképpen szoros legyen a tekercs). Újabb fél órányi kelesztés után 180 fokra előmelegített sütőbe toljuk a tepsiket, és 20-25 perc alatt készre sütjük a csigákat.

  • Küldés emailben