Kóser gasztro: batátaleves csirkemellel

 „Taníts minket, Rebbe” – kérlelték a tanítványok mesterüket, a Báál Sém Tovot. „A Talmud azt tanítja, hogy az Örökkévaló ros hásánákor dönt az ember megélhetéséről az egész elkövetkező évre. Egy pár sorral később azonban az áll a Talmudban, hogy az ember szerencséjéről minden nap újra határoznak. Hogyan lehet mindkét állítás egyszerre igaz? ” A Báál Sém Tov azonban nem válaszolt nekik. Néhány nappal később azt kérte, hogy készítsék elő a kocsiját, mert utazni kíván. A tanítványaival együtt felkapaszkodott a szekérre, és addig utaztak, amíg egy szegény kis faluhoz nem értek. A mester megállíttatta a lovakat, és mindannyian lekászálódtak a kocsiról, hogy beszéljenek egy idős falubelivel.

 

A rongyokba burkolt férfi, akinek két, vízzel teli vödör lógott a vállán, csodálkozva nézte a közeledő társaságot. „Jó napot, öregapám”- mondta a Báál Sém Tov. „Hogy érzi magát?”

„Oh, bárcsak minden ellenségemnek olyan öregkora lenne, mint az enyém.” – felelt az idős ember. „Öreg vagyok és fáradt, de nincs más választásom, mint cipekedni nap mint nap, hogy kiszáradt számba legalább egy kis kenyérhéjat tehessek. Az egyensúlyom sem a régi már. Előfordul, hogy megbotlok, elesem, kiömlik a víz, és kezdhetem az egészet elölről. Az Örökkévaló ugyan megáldott gyermekekkel, de hiába, messze laknak, nincs, ki segítsen nekem. Ki is segítene egy olyan törődött vénembernek, amilyen én vagyok. Milyen szerencsétlen is vagyok!”- sóhajtott végül nagyot az ember.

 

A Báál Sém Tov minden jót kívánt neki, majd tanítványaival visszaült a kocsira, és elhajtatott. Néhány héttel később ismét kocsira szálltak, és meglátogatták az öregembert. „Hogy megy a sora, öregapám?”- kérdezte a mester. „Hála Istennek” – eresztett meg egy fogatlan mosolyt az vízhordó – „még képes vagyok ellátni magamat. Való igaz, öreg vagyok már, és néha bizony megesik, hogy orra bukom, de azonnal felállok, mert hála a Mindenhatónak még mindig van elég erőm, hogy azonnal felkeljek, és újra megtöltsem a vödreimet. És micsoda örömöt okoznak a gyermekeim! Istennek hála, mindannyiuknak csodálatos családja van, de ott segítenek engem, ahol csak tudnak.”

 

„Látjátok”- mondta a Báál Sém Tov a tanítványainak. „Ennek az öregnek az életében semmi nem változott. Ugyanazokkal a vödrökkel dolgozik, mint az első alkalommal, amikor itt jártunk, ugyanolyan kenyérhéjat eszik, mit korábban, ugyanúgy egyedül van, mint ezelőtt. De a hozzáállása megváltozott. Az Örökkévaló megítél minket, és döntést hoz arról, hogy mit kaphatunk az életünk során. De aztán itt van az ítélet második rétege, mely meghatározza, hogy az Istentől eredő jót hogyan fogadjuk. Ros hásánákor elhatározzák az Égben, hogy mit kapunk. Azt azonban, hogy hogyan kapjuk azt meg, minden nap újra és újra eldöntik.”

 

Batátaleves csirkemellel

Glutén- és tojásmentes

6 batáta

2 krumpli

1 nagy fej hagyma

6 gerezd fokhagyma

Só, bors és őrölt koriander, ízlés szerint

3 babérlevél

Egy csipet őrölt szerecsendió

4 dl kókusztej, vagy kókusztejszín

1 kg csirkemell, bőre nélkül

3 ek. étolaj

A hagymát és a fokhagymát apró kockákra vágjuk, és az olajon üvegesre pároljuk. A csirkemellet megmossuk, felkockázzuk, és a hagymás keveréken fehéredésig pirítjuk. A húst kiszedjük, félretesszük. A batátát és a krumplit felkockázva a lábosba tesszük, a hagymán egy kissé megpároljuk (ha szükséges, öntsünk alá még egy evőkanál olajat, nehogy odaégjen), majd annyi vízzel, amennyi ellepi, a babérlevéllel és a többi fűszerrel együtt feltesszük főni. Ha a zöldségek megpuhultak, eltávolítjuk a babérleveleket, és leturmixoljuk a levest, majd visszatesszük a húst, és még 20-30 percen át forraljuk, amíg teljesen átfő. Ezután hozzáöntjük a kókusztejet, alaposan elkeverjük. Rizstésztával, petrezselyemmel megszórva tálaljuk.

zsido.com

  • Küldés emailben