Saul Dreier, a krakkói születésű holokauszt-túlélő túlélő-társaiból és az ő leszármazottaikból toborzott zenekart. Szerte a világban járnak és zenélnek, hogy elvigyék az embereknek a remény üzenetét.
A most 93 éves férfi egészen valószínűtlen helyen fedezte fel magának a zene erejét: egy lengyel koncentrációs táborba zárva a második világháború során. „Azon kezdtem gondolkozni, hogyan csiholhatnék itt hangokat”- mondta Dreier. „Felemeltem egy kanalat, és elkezdtem a Hava nagila ritmusát ütögetni, a többi rab pedig velem énekelt.”
Saul Dreier néhány évvel ezelőtt tért vissza a zenéléshez, és 2014-ben állította össze különleges zenekarát túlélőkből, illetve gyermekeikből a holokauszt áldozatainak és túlélőinek emlékére. Dreier három koncentrációs tábort is megjárt, és Oskar Schindler egyik gyárában is dolgozott. Családjának legnagyobb részét haláltáborokban veszítette el: „A szüleimet Treblinkában égették el. Treblinkában, Majdanekban, vagy Belzecben, nem tudom, ezek közül melyikben. A többieket pedig Auschwitzban.”
A zenekar megalapítását Alice Herz-Sommer élettörténete inspirálta – az asszony életét a zongorázás mentette meg a holokauszt során. „Mindenfelé játszunk az egész világon”- mondja az Egyesült Államokban lakó férfi, akinek célja, hogy a világbékéért zenéljen mindenhol, ahova meghívják. Dreier társa a szintén idős, varsói származású túlélő, Ruby Sosnowicz, zenész és zenetörténész, illetve az ő lánya, Chana Rose. Repertoárjukban háború előtti európai zsidó dallamok szerepelnek, Dreier dobol, Sosnowicz pedig harmonikázik, illetve énekel. „A zene életet ad. Még a háború alatt is zenéltünk. Nem volt mit ennünk, de élveztük a zenét”- mondta Sosnowitz. „A zene a világ legjobb gyógymódja.”
A napokban egy izraeli általános iskolában, Bét Semesben és a Jád Hárif Művészeti Központban zenéltek. Bár Dreier korábban is járt már a Szentföldön, ez volt az első hivatalos izraeli fellépésük. Az iskolások örömmel zenéltek együtt az idős férfival. Az ötödikes Jonátán Sáfirá azt mondta: „Szuper vele együtt dobolni, 93 éves és még mindig játszik. Soha nem gondoltam arra, hogy ennyi idős koromban játszani fogok, de talán igen.”
Dreier és a fiatal zenészpalánták közösen játszották el a zsidó állam nemzeti himnuszát, a Hátikvát, és számos más híres izraeli slágert is. Dreier és zenekara az elmúlt években sokfelé járt. 2016-ban például, a második világháború lezárulta óta először, Lengyelországba látogattak, és felléptek Varsóban, az egykori gettó területén, valamint az auschwitzi haláltábor bejáratánál, ahol Dreier a sófárt is megfújta. A lengyelországi fellépést többek között olyan idős keresztény lengyelek is megtekintették, akik a vészkorszakban zsidókat bújtattak. Sosnowitz könnyek között köszönte meg, hogy életüket kockáztatták zsidó szomszédjaikért – őt magát három éven keresztül bújtatta egy lengyel paraszt, akinek a nevét sem tudták meg soha. A két férfi a brandenburgi kapu előtt is fellépett már, azon a helyen, ahol egykor Hitler tartotta a beszédeit. Egy izraeli születésű, Berlinben élő nő a közönségből így fogalmazta meg az érzéseit: „Azt jelenti ez a számomra, hogy mi még mindig itt vagyunk. Most már senki sem ölhet meg minket.”
zsido.com
Forrás: JPost