50. 📖 Gondolatok a hetiszakaszhoz

Ki távó : Az átkok oka

Hurwitz Sholom rabbi írása
 
Ki távó (5Mózes 26:1–29:8.)
Az átkok oka
 „És lesz, ha hallgatsz az Örökkévaló, a te Istened szavára, hogy megőrizd és meg tedd mind a parancsolatait, melyeket én ma neked parancsolok, akkor tesz téged az Örökkévaló, a te Istened legmagasabbá mind a népek fölé. És rád szállnak mindeme áldások és elérnek téged, ha hallgatsz az Örökkévaló, a te Istened szavára. Áldott lesz a városban és áldott lesz a mezőn… És lesz, ha nem hallgatsz az Örökkévaló, a te Istened szavára, hogy megőrizd és meg tedd mind a parancsolatait és törvényeit, melyeket én ma neked parancsolok, akkor rád jönnek mind ez átkok és elérnek téged… És rád jönnek mindez átkok, üldöznek téged és elérnek… Azért, mert nem szolgáltad az Örökkévalót, a te Istenedet örömmel és jó szívvel, mindenben bővelkedve [Héberül: mirov kol], szolgálsz majd ellenségeidnek, akiket az Örökkévaló rád fog küldeni, éhségben, szomjúságban, mezítelenségben és mindennek hiányában.
(5Mózes 28:1–48.)
A bőség és az istenszolgálat
Ez a szakasz az egyik az egyik legerőteljesebb leírása azoknak az átkoknak, amelyekről a Biblia elmondja nekünk, hogy az Isteni törvény megsértése esetén érni fognak minket. Nyers és drámai, ahogyan tájékoztat a borzasztó következményekről, amelyek abból adódnak, ha elmulasztjuk megfelelően betartani a rendelkezéseit.
Amikor, azonban, kissé figyelmesebben olvassuk el ezt a szakaszt, egy érdekes megállapításra jutunk. A 15. versben azt mondja, hogy az átkok csakis akkor érnek, ha „nem hallgatsz az Örökkévaló, a te Istened szavára”, a 47-ben viszont azt, hogy „mert nem szolgáltad az Örökkévalót, a te Istenedet örömmel és jó szívvel, mindenben bővelkedve” [Héberül: mirov kol].
Ez utóbbi megfogalmazását érdemes bővebben kifejteni. Azt tudjuk meg, hogy az átkok akkor fognak érni minket, ha nem szolgáljuk Istent örömmel és pozitívan „mirovkol”. A „mirovkol” fordítása egyáltalán nem világos. Az idézett fordításban: „mindenben bővelkedve”. A hajszálpontos, szó szerinti fordítás (ami gyakran egészen helytelen minden nyelvben) az lenne, hogy „egy csomó mindentől”, ami teljesen értelmetlen.
A híres Biblia kommentár, Rási, SlomoYicháki rabbi azt mondja ennek a szakasznak a magyarázatában, hogy „amíg még ott volt neked minden jó (bőség). Ezek szerint a „mirov” szót (ami szó szerint egy csomó, vagy sokból) úgy fordítja, hogy „amíg sok”, és azt szót, hogy „kol” (szó szerint mind), úgy, hogy bőség. Máshol is találkozunk a Bibliában olyan hellyel, ahol a „mind” szó a bőségre utal. A történelmi találkozónál Jákob és Ézsau között, miután Ézsau számos ajándékot kapott Jákobtól, esedezett Jákobnak, hogy vegye vissza, hiszen ő gazdag volt, és jól megvolt ezek nélkül is. Jákob erre így válaszolt: „Jés li Kol”, azaz „nekem van mind”, vagyis én gazdag vagyok, és nem fognak hiányozni az ajándékok. Itt is tehát azt a szót, hogy kol (mind) úgy használja, hogy az a fizikai bőségre utal.
A gazdagság orvossága a szegénység
A szakaszunk így folytatódik „szolgálsz majd ellenségeidnek, akiket az Örökkévaló rád fog küldeni, éhségben, szomjúságban, mezítelenségben és mindennek hiányában”. Ami következetes, a büntetés arányos a bűnnel. A bőség okozta az engedetlenséget, a kiváltott megpróbáltatás pedig a nyomor.
A könyvéről „Szfász Emesz”-ként ismert Gur Árje Jehuda rabbi, úgy értelmezi ezt a részt, hogy valójában szakaszunk a zsidó nép száműzetésének, és a diaszpórában élő zsidóság alacsony gazdasági helyzetének az alapja. Úgy vélekedik, hogy ha a száműzetést a vallási hanyagság okozta, azt meg a lelki apátia, ami viszont a gazdagság kísérőjelensége, akkor a helyrehozás útja Isten szolgálata örömmel, fizikai és gazdasági nehézségek közepette.
Ezzel összhangban, a következő szakasz, „szolgálsz majd ellenségeidnek, akiket az Örökkévaló rád fog küldeni, éhségben, szomjúságban, mezítelenségben és mindennek hiányában”, nem úgy olvasandó mint büntetés, hanem inkább úgy mint az a szituáció, amely lehetővé teszi a jólétben kialakult apátiának, mint lelki betegségnek a gyógyítását.
Ez az alapja annak a Rabbinikus tanításnak, miszerint „aki Istent szolgálja, amikor szegény, végül gazdagságában fogja Istent szolgálni. Ugyanakkor, aki nem törődik Istennel amikor gazdag, végül szegénységében fog nem-törődni Vele.” A szegénység a nemtörődömség eredménye, amit viszont a jólét okozott, ez a száműzött helyzetünk magyarázata. Azonban, ha teljesítjük Isten akaratát örömmel amíg száműzve vagyunk (azaz szegénységben), akkor gazdagságban fogjuk szolgálni Istent a Messiás korában.
A prioritások kellő megtartása
Egy alternatív magyarázat az Ári zá”l -é (Jic’chák Lurja rabbi), a nagy spanyol kabbalistáé. Ő úgy értelmezi, hogy a mem betű, a “ mirov kol”-ban az adott összefüggésben „annál”-nak fordítandó, így a szakaszunk azt mondja el, hogy az átok annak elhanyagolásából ered, hogy Istent olyan örömmel és jószívvel szolgáljuk, ami több annál az örömnél, amelyet a fizikai tárgyak által tapasztalunk.
Következésképpen, a hiba nem a vallási előírások elhanyagolása, mert az a vallást komolyan vevőket is érintené. A megfelelő összpontosítás és a prioritás hiánya az, amit ez a szakasz elítél. Az az üzenete, hogy nem elégséges a vallási törvények és rituálék betartása, ha mindeközben az anyagiaknak tulajdonítunk prioritást. A vallás gyakorlását nem tekinthetjük dogmatikus kompromisszumnak, úgy, hogy ugyanakkor a szívünk az anyagiakban gyökerezik.
Elsődlegesen a tisztán lelkire összpontosítsunk, és ennek az összpontosításnak a hiánya vezet ahhoz a fizikai romláshoz, amelyet a szakasz tárgyal.
A bőség, mint a lelki öröm forrása
A fentiekkel kissé ellentétes magyarázatot, és életfelfogást képvisel a lubavicsi rebbe, Menachem Schneershon rabbi, aki úgy véli, hogy a fizikai jólét kifejezetten ugródeszkának és cölöpnek tekintendő Isten mélyebb méltánylásához, és egy járulékos örömnek ahhoz, hogy az Ő parancsolatát ennek a fizikai bőségnek az eredményeként teljesítsük. Ezt az ideát tükrözi a versünkben a „mert nem szolgáltad az Örökkévalót, a te Istenedet örömmel és jó szívvel, Mirov kol”. A „Mi” itt a „ból-ből”ragként értelmezendő. Az az nem használtad ki az anyagi bőséget, hogy abból Isten még mélyebb megértéséhez meríts energiákat.
A fizikai értékek nem etikátlanok Isten szolgálatához. Ezek nem tekintendők egy akadálynak, amelyet meg kell próbálnunk elkerülni. Éppen ellenkezőleg, a bőséget Isten áldásaként fogjuk föl, és mint ilyent fel kell használni Isten szolgálatához. Meg kell csapolnunk azoknak a lelki lehetőségeknek a kútját, amely az anyagi bőségben rejlik, és motivációt kell találnunk benne ahhoz, hogy méltányoljuk Istent és az Ö rejtélyes működését a világban.
  • Küldés emailben

Fejezetek