8. Gut Sábesz 1999. február 26. III.évf./20.szám

Ki az igazi zsidó?

Ki az igazi zsidó?

 

A Spiegel című folyóirat interjút készített Israel Eichler vallásos újságíróval és Náchmán Ben-Jehudá szociológussal, a vallás szerepéről a politikában

 

Spiegel: Eichler rabbi úr, Ben-Jehudá úr, önök mindketten zsidóként élnek Izraelben, de életvitelük egymástól eltérő szabályok szerint alakul. Önök szerint a zsidó állam az ideális állam a zsidók számára?

Eichler: A mai Izrael még nem szögezte le identitását, hogy olyan állam legyen-e, amely a polgárainak a tulajdona, függetlenül attól, hogy zsidókról, vagy arabokról van szó. Vagypedig zsidó állam, amely az egyetlen Istenbe vetett hitet követi, aki ezt az országot a zsidóknak adta? Számomra ez az állam se nem zsidó, se nem demokratikus, a fogalom nyugati értelmében. Izrael e két pólus között él.

Ben-Jehudá: Ön nem kívánhat komolyan egy olyan államot, amely a Tóra törvényei szerint működik – erre nem kerülhet sor. Izrael demokratikus állam kell hogy legyen és egyben zsidó állam. A zsidóság fogalma nálam egész mást jelent, mint Eichlernél.

Spiegel: Mit kifogásol Ön Eichler rabbi álláspontjában?

Ben-Jehudá: Eichler a mai zsidóságnak csak az egyik áramlatát képviseli, az ultraortodox zsidókét. Emellett vannak más áramlatok, amelynek tagjai egészen másképp fogják fel a zsidó életet a mai modern világban. Az én számomra a megoldás csak az lehet, ha valamennyi áramlat egyenjogúan élhet egymás mellett. Eichler úr azonban a vele hasonló gondolkodásúakkal együtt, a zsidóság egyedüli képviselőjének tekinti magát.

Eichler: Izrael zsidó lakosságának többsége, körübelül 80% nem sorolja magát semmilyen politikai, vagy vallási áramlatba. Zsidó identitásukat keresik, zsidókként akarnak házasodni, zsidókként temetkezni, zsidó kultúrát kívánnak. Csak egy korlátozott számú elit, amely uralja a médiákat, az igazságszolgáltatási és kormány apparátust, arra törekszik, hogy ráerőszakoljon az izraeliekre egy olyan kultúrát, amely nem zsidó kultúra.

Spiegel: Ön szerint a mai politikusok megkerülik a zsidó vallás szabályait, amikor Izraelt pluralista államként fogják fel? A zsidó vallás és a demokrácia nem összeegyeztethetők?

Eichler: Az ideális demokrácia, amelyet a médiák és a politikusok ekként tukmálnak ránk, Közép-Európából származik. Elfogadásának következménye a teljes asszimiláció lesz, véget vet a zsidó nép egyediségének. Az Egyesült Államokban jól látható, hogy ez hová vezet: 50 év múlva nem lesz ott többé felismerhető zsidó. Izraelben ez a folyamat veszélyes: kizárólag arab országokkal vagyunk körülvéve. Valamikor a Zsidó Állam egyszerre eltűnik a térképről, a fizikális és a kulturális asszimiláció következményeként. Ezért a zsidóknak vissza kell térniük a Tórához.

Ben-Jehudá: Ennek az ellenkezője igaz, hiszen az Ön emberei ülnek az irányító pultnál. Az ultraortodoxok döntik el, hogy a törvény szerint ki zsidó és ki nem. Csak amikor külföldre mentem, akkor láttam, hogy a judaizmusnak más vallási értelmezései is vannak, nemcsak azok, amelyeket az ultraortodoxok tekintenek helyesnek.

Spiegel: Az ultraortodox zsidók úgy vélik, hogy a Holocaust Isten büntetése volt, amiért az európai zsidók asszimilálódtak. A zsidó állam eltűnik, ha nem veszi figyelembe a vallási meghatározást?

Ben-Jehudá: Ki állítja egyáltalán, hogy a zsidóság csak a vallásán keresztül határozható meg? A vallás a mi kultúránk egyik fontos része. Emellett azonban ott van a történelmünk, az irodalmunk, a zenénk és egyebek.

Eichler: Ha az eredeti zsidó identitás megszűnik, megszűnik a zsidó állam létjogosultsága is. Máshol, Németországban például nem így van. Annak az államnak a létjogosultságát senki sem tagadja. Itt azonban az arabok puszta létünk ellen lépnek fel. Ha mi olyan állam vagyunk, mint bármely másik, akkor lakói előbb-utóbb felteszik maguknak a kérdést: miért vannak egyáltalán itt, ebben a rettenetes hőségben, ahol szüntelenül vér folyik, és ahol távolról sem olyan kényelmes a lét, mint máshol. Államunk létjogosultságát csak azzal tudjuk igazolni, ha Erec Jiszráél és az Istenbe vetett hit szoros kapcsolatban áll egymással.

Ben-Jehudá: Van egy nagyon szép sor egy zsidó dalban: az ember hazájának földjében gyökeredzik. Ez rám is vonatkozik, noha nem vagyok vallásos.

Eichler: Ilyen alapon Ön palesztin is lehetne.

Ben-Jehudá: Nem vagyok palesztin, mintahogy nem vagyok sem német, sem hottentotta. Héberül beszélek, a Biblia és a Talmud zsidó identitások részei. Ezen kívül azonban van világirodalom, filmek, mindenféle zene, amelyek eredetileg zsidó fogantatásúak, de semmi közük a valláshoz. Ez nem veszélyezteti az én identitásomat, ellenkezőleg örömöm telik benne.

Eichler: Ha Izrael továbbra is megnyitja magát ezeknek az áramlatoknak, Ben-Jehudá unokái már nem fogják magukat zsidónak érezni. Időközben ugyanis kialakult egy különleges izraeli antiszemitizmus, amelyek éppen a Ben-Jehudá által említett elképzelések és életforma eredményei. Nézzék csak meg a világi beállítottságú izraeli sajtóban az ultraortodoxokról készült karikatúrákat. A legapróbb részletekig hasonlítanak a nácik által készített gúnyrajzokhoz. Egy kulturális háború folyik, amelyre a kis létszámú uralkodó kaszt kényszerít bennünket.

Spiegel: Milyen cikkekre gondol Ön?

Eichler: Következetesen merül fel újból és újból az a vád, hogy mi, háredik, ultraortodoxok, paraziták vagyunk. Hitler is arról beszélt annak idején, hogy a zsidók paraziták. “A zsidók jelentik a mi szerencsétlenségünket” – mondták annak idején a nácik. Itt Izraelben mi vagyunk a bűnbakok.

Spiegel: Kulturális háború, leparazitázott honfitársak – hová fog mindez vezetni?

Eichler: Azt javaslom, váljunk el egymástól barátokként, ahelyett, hogy ellenségek módjára háborút viseljük egymás ellen. A világ egyetlen államában sem engedik meg az ellenünk, a vallásos zsidók elleni uszítást, olyan mértékben, mint Izraelben. Ennek véget kell vetni.

Ben-Jehudá: Fáj nekem, amikor ilyesmit látok, vagy hallok. Eichler azonban nem a teljes képet rajzolta meg. Egyet értek Eichlerrel abban, hogy valóban kultúr harc folyik, s méghozzá az utcán is. Az erőszak pedig egyre inkább az ultraortodoxok részéről nyilvánul meg a világiak ellen, kezdünk félni. Egy jeruzsálemi negyedben nevelkedtem, amely ma ultraortodox. Nem szívesen járok oda. Ha nem hagyunk fel mindezzel, testvérháborúra kell számítani.

Spiegel: Vajon e kultúrháború mögött nem a hatalomért folytatott küzdelem bújik meg?

Eichler: Bizonyítékaim vannak arra, hogy a baloldali értelmiségi elitnek az ultraortodoxok ellen folytatott kampánya, bosszúhadjárat, amiért a legutóbbi választások során mi Netánjáhura szavaztunk.

Spiegel: Minden vizsgálat arra mutat, hogy az ultraortodoxok szinte kivétel nélkül a jobboldali és a szélső jobboldali pártok jelöltjeire szavaztak. Egyes rabbik ma már úgy  beszélnek a palesztin területek elfoglalásáról, földek kissajátításáról, mint valami tábornokok. Mi történt a vallásosak táborában?

Eichler: Nem lehet valamennyi rabbit egy kalap alá sorolni. Ha a jobboldalt támogattuk, azt nem e pártok nacionalista célkitűzéseinek támogatására tettük. Azért szavaztunk a jobboldalra, mert a baloldali pártok elkeseredett, vallás ellenes kampányt folytattak ellenünk. Így kényszerültünk, így kergettek bennünket a jobboldali politikai táborba. Nem azért jutottunk oda, mintha helyeselnénk Netánjáhu útját.

Ben-Jehudá: Vajon nem fordítva történt, vagyis a nézeteltérések akkor váltak élesebbé, amikor az ultraortodoxok elkezdtek politizálni, és messzemenően a jobboldal felé hajlottak?

Eichler: Mit mondhatnék erről, amikor az egyik kibuc-újság azt írta: az ultraortodoxok elleni háború az izraeliek első igazságos háborúja? Eszerint az arabok elleni valamennyi háború igazságtalan volt? Rettenetes helyzetbe jutottunk. Azt mondom Önöknek: a legutóbbi választások bebizonyították, hogy az izraeli zsidók többsége nem hisz többé a baloldali elitnek. Egy nagy többség pedig nem bízik többé az igazságszolgáltatásban.

Spiegel: Eichler rabbi, Ben-Jehudá úr köszönjük Önöknek ezt a beszélgetést.

(Új Kelet)

  • Küldés emailben

Fejezetek