2. Gut Sábesz 1997. június 27. I.évf./38.szám

HÉTRŐL – HÉTRE: SLÁCH: A tíz istenkísértés

HÉTRŐL – HÉTRE

 

SLÁCH: A tíz istenkísértés

 “Bocsásd meg ennek a népnek bűnét nagy irgalmaddal, ahogyan megbocsátottál ennek a népnek Egyiptomtól fogva mindeddig. És az Örökkévaló azt mondta: megbocsátok szavad szerint; de életemre mondom… hogy azok közül az emberek közül, akik látták dicsőségemet és a csodákat, amiket Egyiptomban és a pusztában tettem, mégis megkísértettek engem tízszer is és nem hallgattak szavamra – senki sem fogja meglátni azt a földet, melyet ígértem atyáiknak… ” (4Mózes 14:19-24.)

Hol, mikor és hogyan zajlottak le ezek az istenkísértések?

Sámuel ben Méir (Rásbám), Rási unokája, szerint a tízes szám itt nem azt jelenti, hogy valóban pont tízszer kísértették meg Istent, hanem azt, hogy sokszor – lehet, hogy több, mint tízszer. A Talmud-bölcsek azonban szó szerint értelmezték a tíz istenkísértést. Több listát is összeállítottak a tíz esetről.

A Talmud, Áráchin traktátusa a rossz nyelvekkel, rágalmazással, hírbehozással kapcsolatban említi Isten tíz alkalommal történő megkísértését hangsúlyozva, hogy a büntetést az utolsó, a tizedik miatt kapta a nép. Ez rágalmazás volt, hiszen a kémek megrágalmazták Erec Jiszráélt, az Ígéret Földjét, hogy az ilyen meg olyan – pedig tudjuk, hogy nagyjából, igazat beszéltek, csak a koncepció volt téves. Ebből a bölcsek két következtetést vonnak le: egyrészt, hogy ha az olyan dolgokat, mint a föld, fű, fa, erdő sem szabad becsmérelni, akkor embertársunkat sokkalta inkább tilos kibeszélni. Másrészt pedig a láson hárá, a rossz nyelv, a pletyka, akkor is tilos, ha valaki egyébként színigazat beszél…

A Talmud listája Isten tíz megkísértéséről a következő: két ízben a tengernél, kétszer amikor ivóvizet követeltek, kétszer a mannával kapcsolatban, kétszer amikor húsra fájt a foguk: egyszer az aranyborjúnál és egyszer itt, Párán sivatagában, ahol a kémjelentés okozta sokk váltotta ki a már-már lázadás számba menő istenkísértést.

* * *

De mit is értünk istenkísértés alatt? A héber niszájon tulajdonképpen vizsgát, illetve próbatételt jelent. A kísértések elsődleges értelme az tehát, hogy próbára tették Istent, képes-e nekik enni és inni adni a sivatagban (ld. Zsoltárok 78:18-19.).

Az esetek nagy részében – vagy akár többségében – a nép nem ennyire sarkítva fogalmazta meg követelését. Egyszerűen enni illetve inni akart, ami érthető. Kis jóakarattal azt is mondhatjuk, hogy ha volt is egyfajta próbatétel – az inkább pozitív tartalmú volt: “Hát csak nem esik nehezére Istenünknek, aki kiszabadított bennünket Egyiptomból, a szolgaság házából, miután előzőleg tíz csapást mért elnyomóinkra, majd kettéhasította előttünk a Sás-tengert – hát csak nem probléma neki, hogy kenyeret, vizet vagy akár egy kis húst adjon nekünk? Hát mi az neki?”. Mivel “a dallam adja a zenét”, itt az a lényeg, hogyan mondták azt, amit mondtak.

A tíz eset között vannak olyanok is, ahol egyértelműen lázadásról, illetve Isten hatalmának, lehetőségeinek vagy akár puszta létezésének megkérdőjelezéséről volt szó. Ez volt a helyzet az aranyborjú esetében, amikor felcserélték Istent egy “fűevő ökörrel”. (Zsoltárok 106:20.). Ez történt Refidimben is, ahol ugyan vizet kértek, de Mózes válaszából (“Miért pereltek velem; miért kísértitek az Örökkévalót?”) nyilvánvaló, hogy mi történt: “És elnevezte azt a helyet Mászá és Merivának – magyarul megkísértés és pörlekedés – Izrael fiainak pörlekedése miatt és mivel megkísértették az Örökkévalót, mondván: Van-e Isten közöttünk vagy nincsen?!” (2Mózes 17:2-7.). Vagyis, a zúgolódástól és pörlekedéstől eljutottak a nyílt istentagadásig. Az elfajult vita itt odáig ment, hogy azt mondta a nép: Ha van Isten, jelenjen meg és adjon vizet!

* * *

Voltak olyan pörlekedések és kísértések is, amelyek nincsenek benne az említett tízben – mint pl. a szakaszunkban említett Távéra, amikor tűz tört ki, amelyben sok ember (a Midrás szerint sok vezető ember) megégett. Természetesen nem lehetnek benne a listában azok az esetek sem, amelyek később történtek. Pl. Korách lázadása, a Pörlekedés Vize (amely miatt Mózes és Áron azt a büntetést kapta, hogy nem mehetnek be az Ígéret Földjére), a Máápilok (akik erőszakkal, engedély nélkül akarták elfoglalni Kánaánt és vereséget szenvedtek az emoritáktól), a mérges kígyók esete, a peori orgiák (Sittim), stb., stb. Úgy néz ki, hogy a tízes szám valóban nem a megtörtént esetek pontos számbavétele, hanem egy kerek szám csupán, amire azt lehet mondani, hogy a “tíz kísértés” itteni említéséig ennyi volt és nem több.

Érdekes, hogy Rabbi Nátán Atyák verziójában (Ávot dörábi Nátán 34.) van egy olyan olvasat, mely szerint tíz alkalommal kísértette meg, vagyis tette próbára az Örökkévaló a zsidókat a pusztaságban és “egyikben sem mutatkoztak feddhetetlennek”. Az ott részletezett esetek kísértetiesen hasonlítanak az itteniekhez és így nincs kizárva, hogy kölcsönös megkísértésről, illetve próbatételről van szó. Ezt látszanak alátámasztani azok az Írás-versek, melyekben Mózes elmondja, hogy Isten “sanyargatta és próbára tette” a népet tudni akarván, mi van a szívekben, “megtartod-e parancsolatait vagy sem” (5Mózes 8:2. ld. még 2Mózes l6:4.).

* * *

Az istenkísértés tilalma – ahogy az Mózes búcsúbeszédében szerepel: “Ne kísértsétek az Örökkévaló Isteneteket…!” (5Mózes 6:16.) – bennfoglaltatik a 613 parancsolatban, a tiltó parancsok között.

Ugyanakkor, az egyetlen dolog amiben szabad próbára tenni Istent, az Cedáká, a tizedek rendszeres és becsületes befizetése esetére ígért jutalom. Ezt ugyanis Bölcseink úgy értelmezték “Tizedelj (vagyis fizesd a tizedet) – hogy meggazdagodj.” És a próféta ígéri a bőséges jutalmat, mondván: “Hozzátok be a kincstárba az egész tizedet, hadd legyen eleség Házamban, és így tegyetek próbára engem – mondja a Seregek Ura – hogy megnyitom-e nektek az ég ablakait és elárasztalak-e benneteket temérdek áldással (esővel)…”

Naftali Kraus
  • Küldés emailben

Fejezetek