„A kígyó pedig ravaszabb volt a mező minden vadjánál, amelyet az Örökkévaló Isten alkotott, és így szólt [a kígyó] az asszonyhoz: Valóban azt mondta az Isten, hogy ne egyetek a kert egy fájáról sem? És felelte az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcseiből ehetünk. Csak annak a fának a gyümölcséből, amely a kert közepén van, mondta Isten: ne egyetek és ne nyúljatok hozzá, hogy meg ne haljatok. És mondta a kígyó az asszonynak: nem fogtok meghalni…” (1Mózes 3:1-4.).
Az első élőlény, amelynek valamilyen kapcsolata volt az első emberpárral — a kígyó volt. Ez az őskígyó — bölcseink kifejezésével Náchás háKádmoni — élénken foglalkoztatta a kommentátorokat, az őskortól napjainkig. Vannak, akik átvitt értelemben fogják fel és a rossz ösztön megszemélyesítőjének tekintik: „Ő a sátán, ő a rossz ösztön!” (Bává Bátrá 16a.). Szádjá Gáon szerint „az Isten sokféle kígyót teremtett, ilyet-olyat, mint ahogy mindenféle állatot és vadat is teremtett és amikor próbára akarta tenni Ádámot, fogta az egyik kígyót és megadta neki a beszéd képességét”. Chizkuni szerint (R. Chizkijá ben Mánoách): azt kell mondanunk, hogy a kígyó véletlenül evett a Tudás Fája gyümölcséből — hiszen csak az embernek szólt a figyelmeztetés, hogy ne egyen belőle — és így lett „ravasz”.
Ibn Ezra, a nagy racionalista, megpróbálja a (szinte) lehetetlent és azt mondja, hogy „egyesek szerint az asszony értett az állatok nyelvén és így a kígyó „beszéde” alatt jelbeszédet kell értenünk, amit Éva a maga feje szerint értelmezett”. Mások szerint „Ő a sátán” — idézi Ibn Ezra a Talmudot de azonnal el is határolja magát ettől a magyarázattól, mondván: „nem látják mi van a fejezet végén… (amikor a kígyó ki lesz átkozva), mert hiszen hogyan csúszhat a sátán a hasán és hogy eszik port – – – mindez csak valódi kígyóra vonatkozhat”.
Ibn Ezra idézi Száádját, aki egyértelműen kimondja, hogy „miután tudjuk hogy értelem az összes teremtmények közül csak az emberben van, arra kell következtetnünk, hogy sem a kígyó, sem a szamár [Bileám szamara] nem beszéltek, hanem angyal beszélt helyettük…”. Ezek után elmondja Ibn Ezra a maga véleményét, ami — eléggé meglepően — az hogy a kígyó valóban beszélt, mivel „aki az embernek az értelmet adta, az adott a kígyónak is, és az Írás tanúsítja, hogy a kígyó ravaszabb volt minden más élőlénynél, kivéve az embert — ravasz annyit tesz, mint okos — és felemelt fejjel járt, mint az ember”.
Ibn Ezra logikával támasztja alá okfejtését: nem lehet hogy angyal beszélt a kígyó helyett, mert ha így lenne, mit vétett a kígyó és miért lett megátkozva?…
RáDáK (R. Dávid Kimchi) más oldalról közelíti meg a kígyó beszédének problémáját. Egy sor logikus kérdést vet fel, melyeket röviden ismertetünk:
„Hogy is volt az a kígyó beszédével? Ha csoda történt, mint Bileám szamarával, miért nem közli ezt velünk az Írás, mondván ťÉs megnyitotta az Örökkévaló a kígyó szájátŤ? Ha pedig — mint Száádja mondja — nem beszélt sem a kígyó, sem a szamár, hanem angyal szólt szájukból — akkor mit vétett a kígyó? És az angyal hogyan uszíthatja az asszonyt, hogy ellenkezzen Isten parancsával? És egyáltalán, hogy jön a kígyó ide? És mire fel mondja az Írás, hogy a kígyó ravasz (okos) volt, ha egyszer nem beszélt? És ha angyalról van szó, miért nem jött Ádámhoz, hiszen ő kapta a parancsot, hogy ne egyen a tudás fájáról?”
Kimchi szerint, ha az egyszerű értelmezést — psát — vesszük alapul, a „kérdés nagyon is bonyolult”. Nem így azonban, ha a kabalisztikus felfogás alapján próbáljuk a dolgokat magyarázni. Így aztán ő, aki általában racionálisan magyarázza az Írást — itt az egyik kabalisztikus hangvételű Midrást idézi, mely szerint „a kígyó akkora volt mint egy teve, Számáél (a sátán egyik fedőneve) lovagolt rajta és így környékezték meg Évát… és miért adott Éva férjének is a tiltott gyümölcsből? Azért mert attól tartott, hogy ha ő meghal, Isten teremt Ádámnak másik feleséget. Így pedig, mondta Éva, adok neki is enni belőle. Ha meghalunk, mindketten haljunk meg…” (Pirké d’rábbi Eliezer 13. fejezet).
A modern pszichológia a kígyóban nemi jelképet lát. Nem jártak messze e gondolattól a Talmud bölcsei és a Midrás mély lélektanának magyarázói sem amikor azt mondják, hogy a kígyó „elcsábította” Évát és tisztátalan váladékával megfertőzte, mind Évát, mind a tőle származó emberiséget, mely ettől a tisztátalanságtól csak a Szináj-hegyi Tóraadás alkalmából tisztult meg. Az említett Midrás szerint Káin Éva és a kígyó bizarr kapcsolatából származott. (Pirké d’rábbi Eliezer). Rási egy más midrási forrás alapján azt mondja, hogy a ravasz kígyó „látta az első emberpárt házaséletet élni mindenki szeme láttára és megkívánta az asszonyt” (Börésit Rábá 18:6).
„És mondta Isten a kígyónak: mivel ezt tetted… ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódaid és az ő utódai között: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod” (1Mózes 3:14-15.).
Az ember általában undorodik a kígyótól és más csúszómászóktól. Ezzel párosul a kígyó mérgétől való félelem. A kettő együtt állandó küzdelmet eredményez, melyben az ember ott írtja a kígyókat ahol csak éri, még ha nem is feltétlenül mérges kígyóról van szó.
Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 1. szám – 2014. július 21.