“Élő kapja a virágot, a kavicsot a holtnak hantja”

Magyarországon jelenleg körülbelül 1500-2000 településen található zsidó temető vagy emlékmű. A feldűlő sírkövek, gazzal felvert temetők fájdalmas mementói az egykor itt élt közösségeknek. Sok helyen már csak egy-egy sírkő lelhető fel – a többit elhordták építkezéshez, vandál kezek törték szét vagy egyszerűen az időjárás pusztította el. Másutt azonban szépen karbantartott sírkerteket találhatunk. Mitől függ, melyik temető ítéltetik pusztulásra, és melyik maradhat fenn?

Sok múlik (egykori) zsidó közösségen, a temető fekvésén és terület tulajdonosán.
Döntő kérdés lehet egy temető sorsával kapcsolatban, hogy volt-e túlélője a holokausztnak az adott településen. Ha volt, és vannak leszármazottai, valószínűleg lesz, aki gondozza, vagy gondoztassa a sírt, így nem merülhet a feledésbe a temető. A másik fontos tényező, hogy kik nyugszanak a sírokban. Nagy cádikok, híres, szentéletű rabbik sírjához gyakran zarándokolnak el követőik, hogy ott imádkozzanak. A szent sírokat általában ohel, a síremlék fölé emelt épület (szó szerint sátor) védi, és általában a külföldön élő hívek finanszírozzák a kerítés és a temető rendben tartását. Legjobb példái ennek a nagykállói és a bodrogkeresztúri temetők.
Meghatározó tényező a temető fekvése is. Az erdők mélyén, félreeső domboldalakon megbúvó temetők könnyebben lesznek az enyészeté, mint azok, amik a települések belterületén, esetleg központi helyen fekszenek. Ezeket a temetőket – mivel inkább szem előtt vannak – jobban karban tartják az önkormányzatok. A sors fintora, hogy ugyanezeket a nyughelyeket más veszély fenyegeti: a jó fekvésű telkek értékesebbek annál, semhogy elhagyott temetőként parlagon heverjenek ahelyett, hogy lakóháznak, sportpályának vagy pláne üzletnek, bevásárlóközpontnak adjanak helyet. Sok temető tulajdonképpen valakinek a kertjében van. Ezek általában olyan házak, amikben eredetileg zsidók éltek. Ezekben az esetekben sokszor veteményeskert található a sírok mentén.
A holokauszt idején legnagyobb számban a keleti országrészeken éltek zsidók. Míg a Duna-Tisza közében és Nyugat-Magyarországon a nagyobb, centralizált közösségek voltak a jellemzőek, addig a keleti megyékben számos apró közösség élt, szinte minden faluban lakott 1-2 zsidó család. Értelemszerűen sokkal nagyobb számban találunk zsidó temetőket a Kelet-Magyarországi régióban, elsősorban a Kárpát-aljához közeli területeken. Ezekre a területekre napjainkban nagy szegénység és munkanélküliség jellemző, nem meglepő hát, ha az elhagyott sírok gondozására nem futja az önkormányzatoknak.
Az, hogy kinek a feladata a temető rendben tartása attól függ, kinek a tulajdonában van a temető. A hitközségek általában helyi segítőkkel oldják meg a temetők gondozását, amiért kisebb-nagyobb térítést fizetnek. Sok esetben az önkormányzatot, vagy a helyi városszépítő egyesületet bízzák meg a feladattal. Azokon a településeken, ahol még – vagy néhány örömteli esetben már újra – működik a helyi hitközség, főleg, ha lehet temetkezni a zsidó temetőbe, ott általában jól karbantartott sírkerteket találunk. Ilyen például a debreceni temető. Ritkább esetben valamely cég kezelésében van a terület – ezek jobbára viszonylag jól karban tartottak.
Meg kell említenünk, hogy több szervezet is foglalkozik a magyarországi temetőkkel. Ezek közül kiemelkedik a Heritage Foundation For Preservation of Jewish Cemeteries (HFJC, „A zsidó temetők megőrzéséért” örökség alapítvány), amelyik számos hazai temető rendbetételét és gondozását vállalta magára. Emellett szót kell ejteni a Magyar Zsidó Temetőkért Alapítványról, amelyik az egyik legszélesebb körű temető adatbázist hozta létre és támogatják a temetők rekonstrukcióját. Az elmúlt évtizedek során több civil szervezet is kezdeményezet temető-felújítási önkéntes akciót. Legutóbb idén nyáron a szarvasi ortodox temetőt tisztították meg a Lauder táborban nyaraló fiatalok.
Végezetül egy különleges temetőt szeretnénk bemutatni, ami a pozitív hozzáállás és a tenni akarás példájaként állhat.
Ismerjék meg a Kisvásárhely és Mihályfa között fekvő zsidó temetőt. Az elhagyott, gazzal felvert területet közösségi összefogással tisztították meg: a 70 fős falucska 180 ezer forintot fordított a temető rendbetételére 2008-ban. A területet körülvevő kőkerítést a Zalaegerszegi Zsidü Hitközség állíttatta – bár ez az elmúlt négy évben sajnos ismét omladozni kezdett.
2008-ban Kisvásárhely a temető rendbetételéért Podmaniczky-díjat kapott Város- és
Faluvédők Szövetségétől.

  • Küldés emailben