Az eltűnt bajor zsidóság krónikája

A vidéki zsidó közösségek létszáma már a XIX. század végére megcsappant Németországban. Egy művészettörténész munkájának köszönhetően megismerhető a később teljesen elpusztított közösségek öröksége.

Miután már nem korlátozták letelepedésüket a nagyvárosokban, illetve sem a felsőoktatásban, sem a munkavállalás területén nem ütköztek falakba, a zsidó fiatalok nagy része elhagyta azt a kistelepülést, ahol őseik már évszázadok óta éltek, illetve sokan döntöttek az Amerikába vándorlás mellett. Számos településen megszűnt a hitközség, a zsinagógát többet senki sem használta, így állaga leromlott, a közösség vallási és kulturális életéhez szükséges tárgyak pedig elvesztek vagy gazdát cseréltek.

Bajorországban a helyi zsidók felismerték a veszély nagyságát és dokumentációs programot indítottak, hogy legalább fényképeken fennmaradjon az a sajátos kultúra, amely a közösségeiket jellemezte a korábbi évszázadokban. Egy művészettörténészt, Theodor Harbugert kértek fel, hogy végezze el a munkát, mely a vidéki Bajorország zsidó közösségeinek feltérképezéséből és örökségének dokumentálásából állt.

Harburger 1926 és 1932 között fotózta végig a bajor vidéket, s számos XVII-XVIII. századból származó zsinagógát és kegytárgyat kapott lencsevégre. Összesen 800 képet készített 213 különböző közösségben. Minden egyes épületről, temetőről és tárgyról alapos feljegyzést is írt, s igyekezett minél több információt kideríteni mindenről. Harburger a katalógusba foglalt kép- és adatmennyiség segítségével meg akarta menteni az eltűnőben lévő vidéki német zsidóság kulturális örökségét az utókor számára. További céljai közé tartozott, hogy a gazdag múlt feltárásával a bajor zsidóság újjáéledést segítse elő és a nem zsidó közvélemény figyelmét is felhívja a feledésbe merülő kulturális kincsekre. Harburger akkor még nem sejthette, hogy hamarosan nyoma sem marad mindannak, amit lefényképezett, hiszen 1938-ban, a Kristályéjszakán a dokumentált épületek és tárgyak legnagyobb része tűz, rombolás, rablás vagy vandalizmus martalékává vált.

1933-ban, a náci hatalomátvételt követően Harburger a Szentföldre költözött, s mintegy ezer negatívot és több száz rajzot vitt magával. A háború után a megörökített tárgyak nagyjából húsz százalékát sikerült fellelni és múzeumokban elhelyezni.

Theodor Harburger 1949. október 15-én hunyt el.  A Zsidó Nép Történelmének Központi Archívuma (CAHJP) megvásárolta hagyatékát özvegyétől, Meta Harburgertől. Sok száz fényképet egy három kötetes katalógusban adtak ki, és kiállítást is rendeztek belőlük a németországi Fürth zsidó múzeumában. A katalógus a mai napig számos kutatáshoz biztosít képanyagot.

zsido.com

Forrás: NLI

  • Küldés emailben