A sófárfújás spirituális pillanata

Idén különleges módon köszöntött be az új esztendő: Ros hásáná szombatra esett. A lubavicsi Rebbe, Menáchem Mendel Schneerson hosszú évtizedeket felölelő levelezésében találunk az ilyen esetre is útmutatást. Az alábbi levelet több különböző címzettnek is elküldték, mégpedig úgy, hogy mindegyiket személyre szabták, és mi magunk is erőt meríthetünk belőle az ünnepekre.

 

Isten segítségével, 5709. elul 22. [1949. szeptember 16.]

 

Üdvözlet és áldás!

Az eljövendő új évet várva szeretném átadni jókívánságaimat. Legyen Ön és egész háza népe áldott, legyen beírva egy jó és édes évre minden tekintetben!

Csatoltam egy Ros hásánáról szóló füzetet, mely most jelent meg és az „Aki jóságos szemű, az meg fog áldatni” címet viseli. Ezt minél több ember számára el kell juttatni a legmegfelelőbb módon.

Egy megjegyzés az idei Ros hásáná kapcsán. Ezt tanítják bölcseink (Ros Hásáná 4:1.): „Amikor Ros hásáná ünnepe szombatra esik, a sófárt a Szentélyben fújják meg, az ország többi részén azonban nem”.

 

A sófárfújás spirituális üzenete

A ros hásánái sófárfújás spirituális megfelelője a megtérés, ahogy Maimonidész magyarázza (A megtérés törvényei 3:4.) és ahogy az említett füzet is behatóan részletezi. Maimonidész szóhasználatának („a ros hásánái sófárfúvás”) alapos elemzésével arra a következtetésre juthatunk, hogy nem tartozik ide a jovél évre vonatkozó [jom kipuri] sófárfújás, mely egy más spirituális üzenet hordoz.

A ros hásánái megtérés az év közben történtekre vo­natkozik és arra ad feloldozást. Így tehát egy üzleti ügyekkel, a hétköznapok 39 munkatípusával foglalkozó ember számára a Ros hásáná és a sófárfújás hétköznapra esik. Ezzel szemben egy tóratudós nem foglalkozik világi ügyekkel, csak a Tóra és a parancsolatok érdeklik.

Őt az égi ügyek foglalkoztatják, nem pedig a hétköznapok személyes gondjai (lásd: Sábát). Ezért a tóratudóst szombatnak is nevezik (Zohár, továbbá Sábát): „Ámi rabbi és Ászi rabbi a vállukon cipeltek ki-be [csomagokat a szombat tiszteletére. Amikor a tanítványaik megkérdezték, hogy miért végeznek ilyen alantas munkát], így feleltek: Ha Jochánán rabbi jönne ide, nem cipekednénk az ő tiszteletére is?” Így tehát a tóratudósok és a szombatra eső Ros hásáná törvényei között összefüggés áll fent. Ezért nem fújják meg a sófárt „az ország többi részén”, hiszen ők egyáltalán nem foglalkoznak a külvilággal.

Ezt láthatjuk, ha a tóratudóst és a főpapot hasonlítjuk össze: a tóratudós előnyt élvez a főpappal szemben. Ez áll a főpapról: „Ne hagyja el a Szentélyt” és „Az általa tanult Tóra védelmezi őt”. Továbbá lásd: Maimonidész, Misne Torá: a Szentély eszközeinek törvényei 5:7. és Bává Bátrá, ahol ez áll: „És most is, én is gondolok rájuk”. Mely források írnak rabbijainkról, akik folyamatosan a Tórát tanulmányozzák? (Szotá, Toszáfot.)

 

A tóratudósok

Azonban senki se higgye, hogy a sófárfújás fogalma nem vonatkozik a tóratudósokra, mert ők a Szentélyben szólaltatják meg a sófárt, olyan helyen, mely nem kapcsolódik a hétköznapi dolgokhoz, ahogy itt is áll: „Az ember ne lépjen a Templom-hegyre [a botjával, a szandáljával és az erszényével]”. Mert a megtérés még egy ilyen magas szinten lévő ember számára is szükséges, ahogy Nechunjá ben Hákáná rabbi kijelentéséből is kitűnik (Bráchot), illetve Jochánán ben Zákáj rabbi történetéből. Lásd továbbá a Rabbi Akivával történteket, ahogy Jáákov ben Korbiél rabbi magyarázza (Kötubot, Toszáfot) vagy a Jeruzsálemi Talmudban (Pszáchim) leírt esetet.

Adja Isten, hogy mindannyian teljes megtéréssel forduljunk hozzá a közeljövőben és ezzel kiérdemeljük a teljes megváltást a Messiás vezetésével (lásd: Maimonidész, A megtérés törvényei 7:5., ahogy az Álter Rebbe idézi az Igeret Hátsuvá 11. fejezetében). […]

 

Végezetül jó beíratást és bepecsételést kívánok!

  • Küldés emailben