A rebbe a holdra szállásban a Teremtő nagyságának bizonyítékát látta

50 éve lépett az első ember a Holdra. Bár sokak számára ez azt jelentette, hogy az emberiség az egész világot uralni tudja, a lubavicsi rebbe, az áldott emlékű Menachem Mendel Schneerson rabbi másként vélekedett.

Két fárbrengen (hászid összejövetel) alkalmával – egyszer a holdpályára állás után, másodszor pedig a holdra szállást követően beszélt a témáról. A Rebbe, mint máskor is, sajátos, más vallási vezetőktől eltérő megközelítésével sokak számára megvilágította és perspektívába helyezte ezt a kétségtelenül hatalmas teljesítményt. Nem tagadta az esemény jelentőségét, nem elmélkedett a küldetés értelmetlenségéről a társadalmi felelősségvállalás tekintetében, mint azt sok más vallási vezető – zsidó és nem-zsidó egyaránt – tette. Váratlan megközelítése igazi talmudi fordulatot jelentett az események értelmezésében.

A Rebbe elismerte, hogy a holdra szállás nagy lépést jelentett az emberiségnek, ám ezzel együtt az ember nem törölheti el Istent, épp ellenkezőleg! Éppen akkor ismerjük meg a Teremtő nagyságát, ha megismerjük a teremtés nagyszerűségét. Ha látjuk, hogy milyen fantasztikus teljesítményekre képes embert teremtett, azt is megértjük, mennyivel nagyobb az az Erő, mely ezt a teremtményt létrehozta, és intellektust adott neki. Ugyanakkor, mondta a Rebbe, ugyanez az oka annak, hogy a szokásosnál is szerényebbnek kell lennünk. A sikeres holdra szállás azt is megmutatta, hogy a tudósok tévedhetnek. Ha oly sok nagynevű kutató kételkedett a holdra szállás lehetőségében, és ennek ellenére mégis sikerült, hány olyan híres kutatás lehet még, amely téved?

Ha látni akarjuk a Teremtő nagyszerűségét, az ég felé emeljük a szemünket, ahogy Jesája könyvében (40:26) olvassuk: „Emeljétek fel a magasba szemeiteket és lássátok, ki teremtette ezeket? ”Ha már lentről nézve megvilágosodást jelentenek az ember számára, mondja a Rebbe, mennyivel inkább akkor, ha fentről tekinthetünk a csillagokra, galaxisokra, illetve magára a Földre. Ha látjuk a teremtés hatalmasságát, új szinten értelmezhetjük Teremtőnk végtelenségét és saját halandóságunkat, esendőségünket, kicsiségünket az Ő színe előtt, ahogy Dávid király mondja a Zsoltárokban (8:4):

„Midőn látom egeidet, ujjaid művét, holdat és csillagokat, melyeket megszilárdítottál, mi a halandó, hogy megemlékszel róla, és az ember fia, hogy gondolsz reá?”

Ha viszont ez így van, akkor éppen, hogy nem lehet olyan nemzedék, mely inkább felismerheti az Örökkévaló nagyságát és vele együtt az ember kicsiségét, mint éppen az első űrutazások nemzedéke.

A Rebbe reakciójából levonhatjuk a következtetést, hogy a technikai haladás, ha megfelelően közelítünk hozzá, isteni, spirituális célokat is szolgálhat, és ezért jó. A másik üzenet pedig, hogy nem kell a saját teljesítményünket lekicsinyíteni, hiszen Isten nem lesz attól kisebb, hogy mi magunk növekedünk. Éppen ellenkezőleg, minél magasabb szintre kerülünk, annál jobban értjük a körülöttünk levő világot, és annál világosabban látjuk az Örökkévalót a világ minden egyes részletében.

A Rebbe egyébként már évekkel a holdra szállás előtt is beszélt ezekről az elvekről, még abban az időben, amikor az űr meghódítására készülődtek a tudósok. Egy 1961. május 8-án kelt leveléből idézünk a témával kapcsolatban:

„Megkaptam levelét, melyben arról az Ön szerint nyilvánvaló ellentmondásról ír, mely a legutóbbi, az űrutazásra vonatkozó tudományos erőfeszítések – különösen a Hold elérése – és a Tóra szavai között feszül, mivel azt olvashatjuk: ’Az Egek Istenhez tartoznak, és a földet gyermekeinek adta.”

„Valójában nincs itt semmiféle ellentmondás, amennyiben a ’föld’ szót nem annak legszűkebb értelmében veszi, és nemcsak a mi bolygónkra vonatkoztatja, hanem a valós értelmében, ahogyan az idézett szakaszban is megfelelő, melybe beletartozik az atmoszféra, valamint az egész fizikai világegyetem, melyben az emberiség létezik és mely közvetlen hatással bír rá nézve. Nem keverhetjük össze az Egeket a bolygókkal. A csillagok, bolygók, Hold, stb. nem tartoznak az ’Egek’ megnevezés alá, mivel az Ég valami spirituálisat jelent, míg a bolygók fizikai létezők és a fizikai világegyetemhez tartoznak.”

„Az a tény, hogy az Örökkévaló megteremtette az úgynevezett égitesteket, hogy szolgálják a világunkat, fényt, meleget és energiát adjanak neki, és azokat az égre helyezte, bizonyos távolságra a Földünktől, nem jelent akadályt arra nézvést, hogy az ember megpróbálja megismerni őket. Ugyanígy, ha a Tóra azt mondja, hogy Isten azért helyezte a Holdat az égre, hogy fényt adjon a Földnek, ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy az ember valamikor a jövőben holdra szálljon. Az a szakasznak, hogy ’Az Egek Istenhez tartoznak, stb.’, úgy értelmezhető, hogy míg az Örökkévaló mindenütt jelen van, többek között az Egekben is, addig az embert a fizikai világegyetemben helyezte el, az ember ennek a része, és így a lehető legtöbbet kell kihoznia belőle mindaddig, amíg csak élet van a Földön. A szóban forgó tudományos kísérletekben és eredményekben semmi olyan nincsen, ami ellentmondana a Tórának, és ennek még a veszélye sem áll fenn, hiszen a Tóra maga az Igazság.”

zsido.com

Forrás: chabad.org és chabad.org

  • Küldés emailben