A női szerepről is beszél a Tóra

És kiment Dina, Lea leánya, akit szült Jáákovnak, hogy megnézze az ország leányait. És meglátta őt Sechem, a chivi, Chámor fia, az ország fejedelme, vette őt, hált vele és meggyalázta. (M.I. 34:1-2)

Hetiszakaszunk, a Vájislách Jáákov és népes családja Izrael Földjére való visszatérését beszéli el. A harmadik ősapa hatalmas nyájakkal és nagy családdal érkezik meg az Országba, találkozik testvérével és megküzd az angyallal. Ekkor nyeri el a Jiszráel (Izrael) nevet. Jáákovnak a 12 fián kívül egy lányáról is tudunk. Ő Dina, akiről a Tóra szokatlan nyelvezettel úgy ír, hogy Lea lánya, akit szült Jáákovnak, ahelyett, hogy apja révén Jáákov, vagy Jáákov és Lea lányaként határozná meg. A híres középkori franciaországi tóramagyarázó, Rási szerint ez azért van, mert „kiment”, ahogyan az anyja is ilyen jellemű volt, időnként kiment, ahogyan az előző hetiszakaszban (Vájece) olvassuk:

 

Midőn Jákob jött a mezőről este, kiment elébe Lea (M.I. 30:16)

 

Róluk mondták, magyarázza Rási, hogy a lány olyan, mint az anyja.

Első ránézésre azt gondolhatnánk, hogy ez Lea és Dina viselkedésének elítélése. A zsidó nő legfontosabb értéke a cniut, a szemérmesség, mellyel kapcsolatban a Zsoltárok könyvének egy mondatát idézik mestereink (45:14):

 

A király lányának minden dicsősége belülről fakad.

 

Úgy tűnik tehát, hogy Rási arra utal ezzel, hogy egy zsidó lány ne mászkáljon a bálványimádók között a világban, mert ha mégis így tesz, akkor nem szent életű apja, Jáákov nyomdokain jár, hanem anyját követi, akivel szintén előfordult, hogy saját útjait járta. A király lánya ugyanis, ha elhagyja legbelsőbb szentélyét, azonnal kiteszi magát a világ negatív hatásainak, ahogyan ezt Dina tragikus esete mutatja.

 

Ha azonban visszatekintünk egy kicsit a hetiszakasz szövegében – és ezzel együtt Rási magyarázataiban is –, azt látjuk, hogy Jáákov árgus szemekkel őrizte lányát. Amikor a gonosz ikertestvérével, Észávval (Ézsau) való találkozásra készült, ezt olvashatjuk:

 

És vette [Jáákov] a két feleségét, két szolgálólányát és tizenegy fiát, és átkelt a Jábok folyón (M.I. 32:23)

 

Felteszi erre Rási a kérdést: hol volt Dina? Jáákov egy ládába rejtette őt, nehogy Észáv szemet vessen rá. Jáákov ezért büntetést kapott, mert ha nem tartotta volna vissza őt a testvérétől, talán Dina visszaterelhette volna őt a helyes útra. A büntetés pedig az volt, hogy Sechem kezére került.

Más szavakkal, Dina szerencsétlenségét éppen az elrejtőzés okozta, ami apjától eredt, nem pedig a „kimenés”, ami anyjától jött. Dinát nem kellett volna elrejteni Ézsua elől, úgy kellett volna megvédeni, hogy közben megtapasztalja a nagy és sokszor nem jóindulatú világot, megismerkedik annak buktatóival. Érdekes módon itt is anya-lánya párhuzammal találkozunk: a Tóra (M.I. 29:17) azt mondja, hogy Lea szemei gyengék voltak. Miért voltak gyengék? – kérdezik bölcseink. A sok sírástól, mert attól félt, hogy Észávhoz kell majd feleségül mennie. Lávánnak két lánya volt, Jiccháknak két fia, az idősebb fiúnak, Észávnak az idősebb lányt, Leát kellett volna elvennie, a fiatalabbnak, Jáákovnak pedig Ráchelt. Ám Lea imái megváltoztatták az égi ítéletet, és így lánya, Dina lehetett volna Észáv lelki társa és ő hozhatta volna el számára a pozitív fordulatot az életében. Gyermekeink nemcsak személyiségjegyeket örökölnek tőlünk, hanem soha be nem teljesített lehetőségeinket, vagy vágyainkat is. Így Dina is arra született, akárcsak a saját anyja, hogy kimenjen a körülvevő világba, és zsidó nőiségét, belső fényét és dicsőségét környezetének jobbá tételére használja. Jáákov azonban elzárta őt, és ez tragédiát vont maga után. Dina Lea lánya volt, pozitív értelemben. Ezt a személyiségjegyet zárta be, vagy törte le Jáákov, megakadályozva, hogy lánya megfelelően használja Istentől kapott képességeit.

 

Ez hetiszakaszunk üzenete a nők számára: a Tóra szerint a férfiak és a nők egyaránt saját szerepekkel, adottságokkal, lehetőségekkel jönnek a világra. A női természet a férfiak természetének ellentéte. Belső adottságaik szerint a nők kerülik a konfrontációt, introvertáltak, szerények, és magukban hordozzák a tisztaságot. Otthont teremtenek, és gondoskodnak a családjukról. Az azonban, hogy ezt a belső világot fejlesztik, nem feltétlenül jelenti azt, hogy a négy fal között kell maradniuk! A nőknek is van szerepük otthonuk falain túl, akár a leginkább bálványimádó közegben is, ahogy Dinánál látjuk, aki bálványimádók közé ment. Az a nő, akit az Örökkévaló azzal a képességgel áldott meg, hogy pozitív befolyást gyakoroljon másokra, köteles „kimenni”, elhagyni otthonának zárt szentségét és segíteni azokat, akik iránymutatásra szorulnak szűkebb, vagy tágabb környezetében.

 

Ha pedig kimegy, akkor is megőrzi nőiességét, belső tisztaságát és szentségét. Nem kell felvennie a harcos és hódító férfi attitűdöt, mert a körülvevő világgal szerényen és együttérzéssel felvértezve is kapcsolatba kerülhet. Elképzelhető, hogy összeütközésekbe is kerül, de mindig emlékeznie kell arra, hogy a legvadabb küzdelemben is szükség van az otthonából kilépni képes nő képességeire.

 

Bár Saul és Joel filmsorozata véget ért, a tavalyi magyarázatok természetesen idén is érvényesek. A Vájislách hetiszakaszról szóló film megtekintéséhez kattintson ide.

 

zsido.com

 

Forrás: chabad.org

 

  • Küldés emailben