Hagyományosan kétszer, a Biblia és a holokauszt kapcsán tanulnak a diákok a zsidókról a magyar közoktatásban. Így a legtöbb 18 éves fiatal úgy hagyja ott az iskolapadot, hogy alig hallott valamit arról, kik azok a zsidók és milyen szerepük volt/van a magyar történelemben és a magyar kultúrában. Ha mégis kapnak erről valami képet, azt kizárólag egyes tanárok érzékenységének, elhivatottságának köszönhetik.

A zsidók „Palesztínát foglalták el”?

Az egyik ötödikes történelem tankönyvben az egyiptomi kivonulással kapcsolatban az a mondat olvasható, hogy „Isten törvényeket adott a zsidóknak, akik Palesztinában nyertek új hazát.” A fejezethez „Történetek a Bibliából” címmel térképet is mellékeltek a szerzők. Ezen is Palesztina elnevezéssel illetik a Szentföldet, miközben a Biblia nem Palesztináról, hanem a Kánaán földjéről beszél.

Mivel az izraeli-palesztin konfliktusról gyakran hallanak, egy ilyen tankönyvi hiba miatt a tanulók azt a következtetést vonhatják le, hogy a zsidók a palesztin államot foglalták el. Már csak az a kérdés, hogy ez jelenti-e a nagyobb problémát vagy az, hogy ezután gyakorlatilag szinte semmi nincs a tankönyvekben a zsidókról, egészen nyolcadikig, amikor a holokauszttal kapcsolatban ismét előkerülnek. Az utóbbi években jobb tankönyvek is megjelentek, de ezek a tankönyvpiac megszüntetése után többnyire már nem használhatók.

Mindez azután derült ki, hogy megnéztük: ha egy átlagos magyar gyerek úgy kerül be a magyar közoktatási rendszerbe, hogy nincsenek zsidó ismerősei, családtagjai, barátai, akkor pusztán a tankönyvek és az iskolai foglalkozások alapján milyen kép alakul ki bennük a zsidókról mire 16-18 évesen befejezik a tanulmányaikat? Mennyire csökkenti vagy éppen erősíti az előítéleteket az iskola? Egyáltalán milyen órákon és milyen tartalommal jelenik meg a közoktatásban ez a téma? A Holokauszt Emléknappal kiegészülve mit tanulnak meg a zsidóságról?

 

Zsidóság a történelem-oktatásban: Biblia és holokauszt

– A kerettanterv alapján két ponton okvetlenül találkozniuk kell a gyerekeknek a zsidósággal kapcsolatos témákkal. Ókor leckéikben a zsidóság a bibliai történetekkel összefüggésben kerül elő. A szemléletre jellemző, hogy a Bibliát és az Ószövetséget is keresztény nézőpontból tanítják a gyerekeknek, keresztény értelmezésben. A tankönyvben nem jelenik meg J’h-ve – hívja fel a figyelmet Miklósi László, a Történelemtanárok Egyletének elnöke. Hiányoznak a tananyagból a zsidó szokások, ünnepek. Ünnep a tananyag szerint csak a keresztényeknél van. Hiába kerül szóba a zsidó vallás, a gyerekek alapvető kérdésekről sem szereznek ismeretet, így például a tananyagból nem tudják, hogy a heti munkaszüneti nap a szombat, miért tilos a zsidóknál a disznóhús evése, mit jelent a kóser és hogyan kell egy zsinagógába belépni.

miklosi
Miklósi László
Miklósi László megjegyzi, a tananyagban más vallások szokásai, előírásai is igen esetlegesen jelennek meg, amit óriási hiányosságnak tart. Pedig lenne miről beszélni. Az életkori sajátosságok miatt a felső tagozatban kíváncsiak is ezekre a témákra a gyerekek. – Az ötödikesek az Ószövetség kapcsán hallanak először zsidókról. A tankkönyvekben összemosódik a vallási tartalom és a történeti leírás, bár ez más esetekre is igaz. Így bibliai történetek jelennek meg ennél a fejezetnél – fogalmaz. A diákjai által jelenleg használt könyvben a Siratófalról nincs kép. Bár a korábbi években az erről tanulók láthattak ilyet a tankönyvpiac felszámolása előtt használt könyvben, de azt ma már az állami iskolákban nem lehet használni. Miklósi László rámutat, hogy figyelemre méltó és egyedülálló, hogy a zsidókkal kapcsolatban egyes pontokon sikerült elérni, hogy a kormány kiegészítse a tantervet. Megjegyzi, ez egyedülálló, más területeken erre nem volt mód. (Lásd keretes írásunkat.)

A törzsanyagban hagyományosan nem jelenik meg (a kerettantervben már igen!),hogy a zsidóknak milyen meghatározó szerepe volt a modern kori polgárosodásban, de még a XIX. század végén elinduló emancipációs folyamatról is kevéssé értesülnek a tanulók. A holokauszt emléknapról Miklósi azt mondja, hogy azt valóban kötelező megtartani, de az ünnepség tartalmának összeállítása természetesen az iskolák feladata. – Ilyenkor sok helyen múzeumba vagy zsidó temetőbe mennek a gyerekek. Vannak olyan osztályok, ahol inkább beszélgetnek, filmet néznek. De ennek csak akkor van értelme, ha mindez beilleszthető egy társadalmilag érzékeny történelemtanítási folyamatba. Sajnos azonban a zsúfolt, adatokkal terhelt, nem élményszerű tananyag miatt rohanni kell. Általában a kisebbségekkel való együttélés konfliktusait említik meg a rendelkezésre álló rövid idő alatt, az együttélés pozitív részének bemutatása elmarad. Ha egy tanár többet akar a zsidó vallásról mesélni, csak akkor tudja ezt megtenni, ha valamit elhagy a tananyagból. De ezt hányan fogják megtenni? – teszi fel a kérdést.

Jó megoldás lehetne, ha a felső tagozat előtt, az alsós tanítók felvillantanának valamit egy-egy foglalkozás alkalmával a zsidó kultúráról, szokásokról. Ha például a karácsonyra készülődnek a gyerekek, a fenyőfa mellé rajzolhatnának hanuka gyertyát is. Ilyen sajnos elvétve fordul elő, ez egyáltalán nem jellemző a magyar közoktatásra.

Az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesületének vezetője ugyancsak az esetlegesség problémájáról beszél. Szekszárdi Júlia azt mondja, hogy a pedagógus döntésén múlik, az osztályfőnöki órán előkerül-e ez a téma. Többnyire nem. A szervezet már negyedik éve működtet filmklubot a Budapest Film Zrt-vel közösen, hogy ezzel is segítse azokat a pedagógusokat, akik tartalmasan szeretnének az osztályfőnöki órán a kérdéssel foglalkozni.

 

Zsidóság az irodalomoktatásban: Ószövetség és Radnóti

Az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimnáziumban tanító Arató László szerint sem kerül elő osztályfőnöki órán, társadalmilag érzékeny témaként a zsidóság. A Magyartanárok Egyesületének elnöke azt mondja, ha egy osztályfőnök erre külön odafigyel, akkor talán a legnagyobb magyarországi kisebbségről, a cigányságról beszélgetnek, de még ez is esetleges.

Arató beszámolójából érdekes párhuzamosság sejlik fel a történelem és a magyar tananyag között: a magyarórákon is a Bibliával kapcsolatos leckéknél történik meg az első rácsodálkozás arra, hogy „vannak zsidók is”. Aztán – akár a történelemtanításban – hosszú évekig nem hangzik el a zsidókról semmi.

– Az Ótestamentum miatt kerül először elő a zsidóság, illetve az, hogy van egy kontinuitás a zsidó és a keresztény kultúra között. Ott elvileg szó van róla, hogy az európai kultúra gyökeinél a zsidóság is szerepet kap. A tanulók itt találkozhatnak azzal is, hogy a keresztény Bibliában is vannak héber szövegek – mondja Arató.

Arató László
Arató László
– Az általam ismert irodalomkönyvek erről nem mondanak semmit. Tanártól függ, mit tesz a történethez hozzá – fogalmaz, majd kifejti: ahogy a történelemoktatásban, úgy a magyarban is az első valódi találkozási pont a zsidósággal a XX. századdal jön el, Radnóti Miklós költészete kapcsán a nyolcadikos és tizenkettedikes tananyagban.

– Radnótinak komoly nevelési értéke van. A diákok általában szokták szeretni. Őnála nem megkerülhető a zsidó származás – fejti ki, annyival árnyalva, hogy ezzel is mindössze felszínes ismeretre lehet szert tenni. – Az, hogy Radnóti hogyan viszonyult a saját zsidóságához, egy másik kérdés, de legalább éri egy impulzus a diákot arról, hogy egy zsidó nem csak kereskedő lehet, hanem kiváló és szimpatikus költő is – fejtegeti. Pedig lenne több olyan korszak is, amikor beszélni lehetne a zsidókról, a zsidó kultúráról, illetve arról, hogy a magyarországi zsidók mit tettek hozzá a magyar kultúrához.

Arató László szerint ilyen korszak lehetne a reformáció irodalma, ahol a vitairatok gyakran hivatkoznak az Ótestamentumra. De ilyen lehetne a Himnusz tanítása is, Kölcsey Ferenc ugyani klasszikus ótestamentumi történelemképet használ. Isten bünteti a kiválasztott népét annak bűnei miatt. Kölcseyre erősen hatott Farkas András reformátor, aki a zsidó és a magyar nép közötti történelmi hasonlóságokról értekezett. Ez a téma a Himnusz kapcsán igencsak elővehető – magyarázza.

Tizenkettedikben tananyag a Sorstalanság, azonban az, hogy Radnótin és Kertészen kívül mikor és milyen módon kerül szóba a zsidóság, nagyon változékony. Arató László szerint van egy jó, azonban a szakszerű nyelvhasználata miatt nem minden iskolában használható tankönyv, ami kitér a XX. századi diktatúrákra, a fasizmus kialakulására, így találkozhatnak a diákok Elie Wiesel nevével, vagy Pilinszky János költészetével, például a Harmadnapon című versével, ami szintén előhozhatja a témát, de ezek nem kötelező elemek az alaptantervben.

Az iskolában megrendezendő kötelező holokauszt emléknappal kapcsolatban Arató László azt mondja, nem biztos, hogy érzékenyebbé teszi a diákokat. – Jól is lehetne csinálni, de az iskolák különbözőképen emlékeznek. Egy ünnepély, ahol nagyon nehéz dolgokról beszélnek, ráadásul egyszerre, mindent egy dózisba sűrítve évente egyszer kapnak meg a gyerekek, nem biztos, hogy szerencsés. A mechanikus ünnepélyek, ahol évről évre ugyanaz a szöveg kerül elő, ugyanazokkal a képekkel, még ellentétes hatást is kiválthat – figyelmeztet.

– Nincs összefüggő szemléletformálás a zsidóságról, zsidó kultúráról és a közös múltról – összegzi. Sajnálkozva jegyzi meg, hogy még arról is nagyon kevesen tudnak, hogy feltártak a budai Várnegyedben egy középkori zsidónegyedet. A Budapesti Aszfaltprojekt Zsidók és törökök a budai Várban című sétáján, amelyet többek között tanároknak is meghirdettek, Arató László is részt vett. Szomorúan állapította meg, hogy alig jöttek magyar és történelemtanárok, pedig a séta során feltárult a zsidóság és a magyarok régi időkre visszanyúló közös történelmének egy fejezete: a középkori Buda városában már jelentős zsidó közösség élt.  

 

Akkor fájna a zsidók elvesztése, ha a diákok tudnának róluk valamit

Sokszor hangzik el a kérdés: miért nem jelenik meg a magyar kollektív emlékezetben a hatszázezer zsidó megölése igazi fájdalomként és veszteségként? A magyar társadalom legnagyobb része természetesen nem helyesli a zsidók deportálását. De sokszor keletkezik az a benyomás a szemlélőben, hogy az embereket a magyarországi zsidóság elvesztése ugyanannyira viseli meg, mint bármely idegen embercsoportot érő tragédia. Aki nem pszichopata, részvétet érez mások fájdalma miatt.

De nem is ez a kérdés. Hanem az, hogy miért nem érzi az egész magyar társadalom a saját veszteségének a magyarországi zsidók elhurcolását. Miért tekintenek erre a nemzeti tragédiára sokan úgy, mint egy tőlük független népet érő sajnálatos eseményre.

A válasz részben az oktatásban rejlik. Amíg eljutnak a magyar diákok a Horthy-korszakhoz és a második világháborúhoz a tananyagban, nem tanulnak szinte semmit arról a kisebbségről, amellyel évszázadok óta közösen él a magyarság a Kárpát-medencében. A magyar diákok tanulnak a holokausztról, csak éppen a zsidókról nem tanulnak, így valójában fogalmuk nincs arról, kik a holokauszt áldozatai.

A magyar gyerekek nem tanulnak arról, hogy a zsidóság már a feudális Magyarországon része volt a társadalomnak, nem tanulnak arról a pozitív szerepről, amelyet a zsidóság játszott a ’48-as forradalom és szabadságharc idején, ahogy arról sem, hogy a zsidók milyen hatalmas mértékben járultak hozzá a kiegyezés után Budapest kulturális, építészeti és gazdasági felemelkedéséhez.

A magyar közoktatás csupán azt nem tanítja meg, hogy a zsidók elválaszthatatlan részei a magyar történelemnek és kultúrának. Mintha nem is léteztek volna.

Ónody-Molnár Dóra

 

A kerettanterv tartalmi megújítása

Három éve gyakorló pedagógusokból, irodalmárokból, történészekből alakult az a csapat, amely a kormánynál lobbizik a kerettantervek megújításáért. Az Olti Ferenc által koordinált, az EMIH által is támogatott egyeztetések – amelyekhez a feltételeket a Tett és Védelem Alapítvány biztosította – alapvető célja, hogy kerüljenek ki a tananyagból az előítéleteket és az antiszemitizmust tápláló részek, viszont kerüljenek bele olyan tartalmak, amelyek bemutatják a zsidóság történetét és kultúráját. A közös fellépésnek köszönhetően emelték be a tantervbe például az ókori kultúrák bemutatásánál a görög, a római, a korai keresztény mellett a zsidó kultúrát is. A korábbi tantervekből hiányzott, hogy az 1848-as szabadságharcot a zsidók is lelkesen támogatták, de ma már elméletileg ez része a diákoknak átadandó tananyagnak. Az egyeztetéseknek köszönhetően a kerettanterv tartalmazza annak bemutatását is, hogy a zsidóság milyen jelentős szerepet töltött be a polgárosodásban, Magyarország modernizációjában.

Megszakítás