A nap, amikor a zsidó kisfiú felnőtté válik

A bár micvára, magyarosan bármicvóra való felkészülésről szóló sorozatunkban most magáról az eseményről esik szó. Hogyan jelenik meg a hagyományban, mit jelent, milyen jogokat és kötelezettségeket ró az ifjakra?

Maga a bár micva kifejezés azt jelenti: a parancsolat fia. Amikor egy zsidó fiú 13 éves lesz, függetlenül attól, hogy szerveznek-e neki nagy ünnepséget ez alkalomból, vagy eseménytelenül múlik el a nap, a közösség felnőtt tagjává válik, akire a zsidó törvények megszabta kötelességek, valamint az ezekkel járó jogok ugyanúgy vonatkoznak, mint más férfiakra. Naponta tfilint rak, olvashat a Tórából, része a tíz ember alkotta minjenhez, vezetheti a közösségi imákat, és ha a közösség küldötteként hajt végre egy micvát (például kidust mond péntek este), azzal mások számára is teljesítette azt.

Ezt a mérföldkövet szokás részben rituális, részben kötetlen formában megünnepelni. Ennek mikéntje részben közösségről közösségre, részben korról korra változik, és természetesen mindenki a saját igényeinek és lehetőségeinek megfelelő ünnepséget szervez gyermekei számára.

Az előkészületekről: a tfilinrakásról, illetve az imádkozáshoz szükséges lepelről, a táleszről már szóltunk. Lássunk néhány egyéb részletet. Szombaton, hétfőn és csütörtökön, valamint ünnep- és böjtnapokon, illetve újholdkor meghatározott részeket olvasnak fel a Tórából. A tórai részeket kisebb egységekre bontják, ezek az aliják, vagyis a felmenetelek. Eredetileg az olvasta fel a szöveget, akit felhívtak, ma már a legtöbb közösségben az a szokás, hogy a felhívott csak az áldásokat mondja el, és a báál kore, vagyis a felolvasó felolvassa a szakaszt, miközben a felhívott figyel és követi a szöveget.

Szokás, hogy a bár micvó fiúk a saját születésnapjukat követő szombat hetiszakaszát, illetve az az követő prófétai szakaszt megtanulják felolvasni, vagyis inkább a hagyományos dallammal elénekelni, jiddis szóval lejnolni. Ez az első szombat ugyanis, amikor már a közösség felnőtt tagjaként vannak jelen, részét képezik a bizonyos imák elmondásához szükséges, tíz férfiból álló minjennek, és felhívhatók a Tórához. A hetiszakasz megtanulása és felolvasása nem könnyű feladat. Nemcsak hosszú szöveget kell megtanulni, hanem a Tórából kell felolvasni, melyben sem magánhangzók, sem központozás nincsen, és a dallamjegyeket is fejből kell tudni, méghozzá tökéletes pontossággal. Ez több hónapnyi felkészülést igényel az életük első felolvasására készülő ifjaktól. Napjainkban, amikor sok hagyománykövető (de nem szigorúan vallásos) közösségben nehézséget okoz a gyerekeknek ilyen hosszú, idegen nyelvű szöveg megtanulása és felolvasása, van, hogy csak az utolsó aliját, a máftirt olvassa a bár micva fiú, a többit pedig egy tapasztalt báál kore lejnolja. Az ezt követő prófétai szakasz felolvasása könnyebb falat, mind a dallam, mind a felolvasás szempontjából, sokan ezt választják tehát. A Rebbe azon a véleményen volt, hogy ha az olvasásra való felkészülés túlságosan nehéz és időigényes, akkor hasznosabb, ha a fiú inkább a mindennapi zsidó élet törvényeit tanulmányozza.

Mivel a felnőtt zsidó férfinak, ahogyan korábban említettük, nemcsak jogai, hanem számos kötelezettsége van, szokás, hogy ezt a mérföldkövet részben a tóraolvasással, részben pedig egy, a család igényeinek és lehetőségeinek megfelelő ünnepséggel tegyék emlékezetessé. Olyannyira így van ez, hogy vannak, akik azt mondják, hogy aki a bár micva fiú tiszteletére ünnepséget rendez, az maga is micvát teljesít. Az ünnepségen részt vehetnek családtagok, ismerősök, a család és a bár micvó fiú barátai, és a szolid, a felolvasás után adott kidustól kezdve a nagyszabású, díszteremben rendezett fogadásig bármi elképzelhető. Szokás, hogy ha ez az ünnepség nem magára a 13. születésnapra esik, akkor magán a születésnapon egy kisebb ünnepséggel emlékeznek meg a jeles évfordulóról. Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy a bár micvó elsődleges célja a tóra parancsolatainak kötelékét magára vevő fiú első nyilvános szereplése a közösség teljes jogú tagjaként, és ehhez képest az ünneplés csak másodlagos.

Szokás, hogy a bár micvó fiú elmond egy beszédet. Erre vagy a zsinagógai szertartáson, vagy a vidám összejövetelen kerül sor. Beszélhet az általa felolvasott hetiszakaszról, melyet valamilyen módon a saját életére is vetíthet, hiszen az az „ő szakasza”, de szólhat bármilyen más, vallásos témáról is. A beszéd célja a bár micva fiú bevonása a közösségbe, valamint az, hogy ösztönözzék őt a zsidó hagyományokhoz való kötődésre, illetve tudásának másokkal való megosztására. Chábád szokás, hogy a Rebbe egy beszédét tanulja meg és mondja el az újdonsült felnőtt.

A Tóra 613 parancsolata, ahogy említettük, egyik napról a másikra nemcsak lehetősége, hanem kötelessége is lesz az ifjaknak. Ez hatalmas felelősség. Ahhoz, hogy közelebb kerüljenek a micvák magukra vételéhez, szokás egy-egy micva projektet kiválasztani, melynek keretében mélyen és behatóan tanulmányozzák a kiválasztott micvát, hogy a lehető legtökéletesebben tudják aztán betartani. Ez lehet  például egy adománygyűjtő akció például, melynek során a gyermek a cheszed, vagyis jótétemények micváját emeli magas szintre.

Joel és Saul, akiknek közeledő bár micva ünnepsége tiszteletére született e sorozat, két feladatot vállalt magára. Az egyik az egész éven át tartó videósorozat, melyben hétről hétre rövid, közérthető magyarázatokat osztanak meg magyar nyelven az érdeklődőkkel, közelebb hozva a zsidó embereket a Tórához. A másik pedig a tfilin micvája, melyet részletesen tanulmányoztak, és megszerzett tudásukat meg is osztották olvasóinkkal.

Végezetül hangsúlyozzuk, hogy a bár micva hatalmas mérföldkő egy fiú életében. Ez azonban csak az első lépés, még ha mégoly hatalmas első lépés is. Semmiképpen nem tekinthetjük azonban végső célnak, sokkal inkább kiindulópontnak, ugródeszkának a Tóra és a micvák által meghatározott, az Örökkévaló útjait követő felnőtt élet felé.

zsido.com

  • Küldés emailben